Hétköznapi Geekságok

Paper Girls 1.

Újságoslányok szolgálatban. Akcióban. Veszélyben.

2021. október 04. - Kalmár Tibi

A Paper Girls egy... milyen is? Miért kellene besorolni? Szeretjük a rendszert, a rendet, a folyamatokat, a biztonságot. Szeretjük azt gondolni, hogy tudjuk, mi vár ránk a következő pillanatban, holnap, jövőre. Aztán a valóság mindig kicsit más. Néha olyan dolgokat produkál, amiket nem is hiszünk el. Pedig mi csak éljük a szokásos kis életünket, végezzük a dolgunkat. Ha mégis kalandra vágyunk, elmegyünk egy kalandparkba, felmászunk egy nagy kőre, leugrunk valahonnan gumikötéllel a lábunkon. Pedig sokszor tényleg elég egyet sétálni, és az élet megoldja az unalmas pillanatokat. A kamaszok életére ez többszörösen igaz és érvényes, mert minden lépés kaland és veszély. Aztán felnőttként lesz mire visszagondolni, és utólag félni. Valami ilyesmi a Paper Girls.

img_20210916_140744.jpg

Mi is ismerjük a diákmunkát, a nyári munkát. Szórólapozunk, gyümölcsöt szedünk, étteremben, kajáldában dolgozunk, pénztároskodunk, polcot pakolunk, ruhaboltozunk és így tovább. Nincs ez másképp a fejlett kapitalista tengerentúli világban sem. Láttuk már számtalanszor filmekben, sorozatokban. Már kicsi gyerekként is kimennek a ház elé limonádét árulni, sétáltatják a szomszéd kutyáját, levágják a füvét, segítenek a bevásárlással, kocsit mosnak. Meg egy fura dolog, amit mi nehezen képzelünk el. Hajnalban jön a szállító, a gyerek átveszi a nagy pakkot, majd a csomagból szépen kiszedegeti a friss reggeli újságot, szépen összehajtogatja vagy feltekeri, ha esik, bezacskózza, bepakolja a táskájába, majd felpattan a bringájára. Ezt követi az, amit mi itt közép-keleten nem tudunk elképzelni. Az újságot az útról - bringázás közben - az ajtó elé dobja a kihordó. Itthon az van, hogy "ami az utcán van, az szabad préda". Valamelyik szomszéd biztos nagyon értékelné az előfizetésünket, mi pedig legkésőbb az első hónap után azt le is mondanánk. Ott ez működik, a mai napig. (Gondolom azért valamelyest megcsappant erre az igény, mert dől a netes kontent, a nyomtatott sajtó túl van a fénykorán.) És teszik ezt a gyerekek alig pár centért, mert így már nagyon korán megtanulják, mit jelent a pénzért megdolgozni, milyen nehezen lehet azt megszerezni, blabla... Ez van. Ja, és amikor végeznek a körrel, hazamennek, majd elmennek iskolába. Nem olyan egyszerű ez, mint elsőre gondolnánk.

Brian K. Vaughan neve (remélem!) ismerősen cseng a hazai olvasók fülében is. Magyarul megjelent tőle pl. Y, az utolsó férfi, Saga és egy NMK Dr. Strange. Reméljük, lesz valamikor pl. Ex Machina is, de X-Mentől Amerika kapitányig, Batmantől Zöld lámpásig mindent írt már. Sőt, Swamp Thing és Buffy is volt. Na, mindegy. Egy fura fazon, fura ötletekkel. Furák, de hihetetlenül jók.

A helyszín: Stony Stream, Ohio. 1988 november elsején lépünk be Vaughan világába, hajnali 4 óra 40 perckor az egyik főszereplőnk éppen az újságokat készíti elő a kihordásra, majd bringára pattan. Akaratlanul is eszünkbe jut pár dolog. Gyerekek bringán, a nyolcvanas években? E.T., Donnie Darko. És mostanában Stranger Things. Viszont a képregény több hónappal a sorozat előtt került piacra, szóval ez kiesik. De valahogy mégsem. Szóval november 1., ami Halloween után van pár… perccel. A "menő srácok" még nem értek haza az éjszakai bulik vagy randalírozás után, és egy újságoslány ideális alany egy kis kötözködésre. És ekkor: menő lányok, biciklin, újságokkal. Itt már összeállt a főszereplők "csapata", jönnek a bemutatkozások, majd valamilyen fura beöltözött alakok. Biztos ők is srácok, akiknek hosszúra nyúlt az éjszakája. Vagy mégsem? Amikor a lányok egyike bajba kerül, a többiek megpróbálják felkutatni a fura támadókat. Helyettük először egy gépet (?) találnak, majd meglesznek a... valahogy beszélő fickók is. (Ezen a ponton a magyar kiadásban szépen vissza lehet lapozni a kötet elejére, és visszafejteni a karaktereket. Már akinek van kedve és türelme ehhez.) Lesznek majd másképp beszélő fickók is, de hogy ki kinek a mije, az nem egyértelmű. Sokáig nem az. Próbálom kerülni a lényeget, mert minden csak elvenné a felfedezés élményét, csökkentené az izgalmat, azt pedig nem akarjuk. Viszont: abban mégis csak van valami, hogy a nyolcvanas évek bringásai nagyjából hasonló úton járnak. Kalandos, horroros, apokaliptikus, hétköznapi hősös. De nem lesz ám mindig kiszámítható, ettől nem kell félni!

Tibi

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapigeeksagok.blog.hu/api/trackback/id/tr7516684740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása