Sok idő után végre folytatódik a Spawn hazai kiadása. Ezúttal a 22-es kötetet vettem kézbe, és olvastam el. Ez egy 20 füzetet magába foglaló dromedár kötet, a szokásos Infinity minőségben.

Az Armageddon sztori után nem gondoltam, hogy lehet még jobb a Spawn. Egyelőre azt mondom, hogy szerintem ez a 20 rész, habár hatalmas cliffhangerrel van vége, mégis szuper volt. Majdhogynem letehetetlen.

A Spawnt az igényes, rajzfilmszerű rajzolás tette azzá, ami. Persze néhol egy-egy melléksztoriban megismerkedhettünk másfajta rajz/festés stílusokkal, mint a Hellspawnnál, vagy a Sam és Twitch kötetekben, de alapvetően ismerősek voltak a rajzok (kicsit a fő sorban Capullo mestert másolta mindenki, ami nem is volt baj).

Nem sok jóra számítottam a 22-es kötettől. Csalódtam. Viszont kellemesen. Korábban volt szerencsém elolvasni a 300 körüli részekből a Spawn: Vengeance kötetet, ami sem történetben, sem rajzban nem találta el az ízlésem.

Ebben az (egyik) új kötetben az Armageddon utáni zavaros vizeken evezünk, ugyanis mivel Spawn bezárta a Pokol kapuját, néhány démon itt ragadt, néhányan visszatérnének a Földre, csak hogy borsot törjenek Spawn orra alá. Találkozhatunk újra a Violátorral (egy nagyon durva gore horror történet az övé), és visszatérnek az ajtónyitogató démonok, Ab és Zab (akiket mindig is szimpatikus ürgéknek találtam). Ja és Mammon, a bukott angyal tovább szövögeti tervét a világ meghódítására egy hihetetlen epikus háttértörténetben.

És amit a King Spawn és a Spawn Universe füzetekből hiányoltunk, hogy nincs elejük, az azért volt, mert itt találkozhatunk először Spawn elődeivel, Mandarin Spawnnal, Gunslinger Spawnnal (Vadnyugati Spawnnak lett fordítva) és a Háborús Spawnnal, aki az első világháborúban harcolt emberként, aztán máshol nem emberként, de ezt el kell olvasni.

Mindhárom „új Spawn” valamilyen elcseszett módon kapcsolódik a mi Spawnunk, Al Simmons sorsához, amit szintén nem annyira szeretnék lelőni, mert akkor nem olvasnátok el, azt meg nem szeretném. 

A rajzok több, mint szépek. Az első történetben a Violátor ámokfutása rohadt durva lett, simán 18-as karikát érdemel, nagyon realisztikusak lettek azok a rajzok, rémálomba illőek. Gunslinger és a Háborús Spawn történetei festményeken elevenednek meg, kiemelném Mike Mayhew munkáit, aki a 179-es részt (a háborús Spawnt) festette, leírhatatlan, ahogy megjelenítette a háború borzalmait. 

Ez a kötet nagyon jól sikerült szerintem. Egyrészt sok (20) füzetnyi tartalmat kapunk a pénzünkért, másrészt még jól is vannak ezek megírva, a rajzai pedig csak egy-egy helyen, panelen voltak vállalhatatlanok, a Sam és Twitch vs. Violátor sztori első füzetében alig ismertem meg Twitchet. De ez csak szőrszálhasogatás, mert összességében nagyon igényes az egész.

Csak ajánlani tudom ezt a kötetet, neki is esek a 23-asnak.

Bélu voltam, sziasztok!