Mark Millar és John Romita Jr. képregénye itthon 2019-2020 között 4 kötetben jelent meg (Fumax Kiadó). Tibi koma javaslatára 4 hónap alatt azért sikerült beszereznem, és ledarálnom. Tényleg egy jó kis történet, és kicsit furcsa, hogy vége van.

A képregény főszereplője a középiskolás Dave, aki a világtörténelem során elsőként elég tökös ahhoz, hogy búvárruhában, mindenféle szupererő nélkül bűnüldözésre adja fejét. Ez nem tűnik jó ötletnek. Sőt, nagyon rossz ötlet az egész, mivel a kis nyikhaj Dave-et hol elüti egy autó, hol péppé verik, családját és barátait terrorizálják.

Nincs egyedül, ugyanis jónéhány pszichésen sérült, traumatizált alak is úgy dönt, hogy leszámolnak a szervezetbűnözéssel, ami sem elsőre, sem pedig utolsó pillantásra nem egyszerű dolog.

Az író nem fukarkodik a halállal a képregényben. Igazából senki sincs biztonságban. Akit éppen megszeretnénk, megismernénk, az a következő oldalon kiloccsant agyvelővel fekszik egy sötét sikátorban.

Fordulatoktól sem mentes a történet, igazából letehetetlen olvasmány. Átkoztam magam, amikor egy kötet végére értem, hogy havonta csak egyet engedtem meg magamnak belőle. A negyedik kötetre eléggé elszabadul a káosz. A jelmezes hősök mellett a korrupt, halálfejes maszkot viselő zsaruk is elkezdenek a maffiától rabolgatni, ezzel a hősökre terelve a gyanút, szóval igazi nagy leszámolást ígért a vége. Spoilermentesen igazán nehéz írni erről az egészről, ezért most jelzek egyet az utolsó kötetre.

SPOILER

Igazából az utolsó kötetben csalódtam Dave-ben. Amikor a kis Mindy éppen börtönben van, nem meri kiszabadítani, tök boldogan eléldegél az új barátnőjével. Az oké, hogy Mindy rohadt jól érzi magát a börtönben, de azért ez mégis meredek volt. A szabadulása, hogy Mutterbever végül segít neki kiszökni, az viszont rohadt jó fordulat volt benne. Persze, Dave a végén visszatér, mint igazi hős, és ezzel a renoméja a szememben visszaáll. És a nagy leszámolás? Hát nem is lehetett volna ennél jobb a vége.

SPOILER VÉGE.

Mi is a tanulsága a történetnek? Ha kihagyjuk a szuperhősös baromkodást az egészből, számomra egyenesen levonható a konklúzió: próbáljunk az életünknek olyan célt találni, amivel jobbá tehetjük a világot. Ez így elég közhelyes, viszont még mindig vehetünk egy zöld búvárruhát, csak egy menő nevet kell magunknak kitalálni.

Kár, hogy vége. Olvastam volna még.

Bélu voltam. Sziasztok!