Hétköznapi Geekságok

Commute: An Illustrated Memoir of Female Shame

Egy másfajta képregény ajánlója

2022. február 26. - Kalmár Tibi

Néha lecsapok egy-egy digitális kiadványra is. Sőt, akár többre is. Biztos sokan ismeritek a Humble Bundle oldalt, ahol régebben leginkább PC-játékok miatt böngésztünk, és csomagokban egy rakás játékhoz juthattunk hozzá, kevesebb, mint egy darab áráért. Jó pár éve a játékokat már nem is nézem, viszont a könyveket és képregényeket nagyon is. A nagyon népszerű Marvel és DC kiadványok annyira nem hatnak meg, viszont gyakran kerülnek elő kisebb kiadók ajánlatai, olyan képregények, amelyeket már jó ideje vadászok, wishlist-en vannak (de nem akarnak olcsóbbak lenni...). Ilyenkor örülök, lecsapok, olvasok. Ha nem így lett volna most is, nem is írom ezeket a sorokat. Több oldalon és alkalmazásban is a kívánságlistámon csücsült jó ideje az Imitation Game - Alan Turing Decoded (2014-ben láthattuk a mozikban a filmet, "Kódjátszma" címmel, Benedict Cumberbatch főszereplésével, de a képregény inkább arra fókuszál, hogy hogyan vált Turing azzá, aki volt). Természetesen most nem erről írok, hanem egy másik kötet miatt, amit szintén nagyon szerettem volna elolvasni. Szerencsére ugyanaz a bundle tartalmazta mindkét... könyvet. Nem szívesen nevezem képregénynek, mert itthon ezt sokan összemossák a mikiegeres-szuperhősös kiadványokkal, viszont a médium ennél sokkal többet tud és nyújt. Lesz ez még így se. De elég a mellébeszélésből!

01_cover.png

Erin Williams "Commute: An Illustrated Memoir of Female Shame" (nagyjából: Ingázás - Egy illusztrált emlékirat a női szégyenről) nem egy szokványos képregény. Az érintett témák jelentős része nem igazán férfias, illetve a szerző inkább feminista, de mégis érdekes, érdekelt, és... tulajdonképpen nekem fura az ízlésem. Viszont szeretem, ha az olvasott mű szól is valamiről, mert időnk kevés van, kár lenne elpazarolni. Az elején kicsit - nem is tudom - zavart, hogy mutatgat az életéből, de kicsit céltalannak éreztem. Viszont idővel kiderült, hogy ez egy tökéletesen felépített történet, mindent úgy és akkor ismerünk meg, amikor kell. És amikor apránként összeáll a kép, megvannak az ok-okozati viszonyok, nagyon sok érzés és érzelem jön elő. Eleinte cseppenként, majd egyszerre, akár egy cunami. Vigyázat, spoilerek is következnek. De úgy érzem, nem sokan rohannak majd beszerezni ezt az olvasmányt.

Nagyon sok ember úgy tölti el hétköznapjai nagy részét, hogy reggel felkel, elvégzi a szokásos teendőit, beszáll valamilyen közlekedési eszközbe, és elindul a munkába. Mostanában "akad" otthoni munkavégzés is, de nem minden területen. Akár napi több óra is van, amit valamivel ki kell tölteni. Sokan zenét hallgatnak, olvasnak, sokan csak néznek ki a fejükből, mások pedig gondolkodnak, talán többet is, mint az egészséges mennyiség. Látjuk a többieket, és akaratlanul is beindul a fantázia is. Milyen lehet, mire gondolhat a másik? És van idő visszaidézni emléketek is. Tulajdonképpen ilyen hétköznapi az alaphelyzet, de ezt nem feltétlenül érdemes papírra vetni. Igaz, mindenki mást gondol, mást lát. Igazából csak úgy lehetne elmesélni is, ahogy le van írva és rajzolva. Fejezetekre bontva a folyamatot, és bár úgy tűnhet, az ingázás aktuális fázisa a fontos, az csak a keret. A képbe pedig bekerül az alkoholizmus, amely egy rakás elrontott kapcsolathoz vezet. Meg egy csomó majdnem kapcsolathoz, vagy majdnem szexuális együttléthez. Mert tipikusan "pillanatnyilag jó ötletnek tűnt" reakciók sora követi az ivászatot, csökkennek az inhibíciók, oldódik az ember, de aztán túl laza lesz, az agya és a teste is egy lagymatag masszává válik. És jön a reggel, a rosszullét, a bizonytalanság, hogy mi történt előző éjszaka, a (valós vagy vélt) bizonyosság, hogy nem történt semmi. És újra, és megint, és ismét. Ahogy haladunk előre az úton, a fejezetekben, úgy haladunk szépen visszafelé a főszereplő és szerző életében. Megjelennek személyek, felszakadnak sebek. A "kérlek, hagyd abba", de nem hagyta abba. A fiatal (még lány) kalandja, vonzódása, amiből sokat tanult. Például azt, hogy milyen, amikor fojtogatnak, és ez nem minden. Az alkalom, amikor egy ismerős unokatestvére elhurcolta egy udvarra. Nem csoda, hogy alkoholizmus, hogy bizalomhiány, hogy nem megy semmi. Hogy úgy néz a mellette vagy vele utazókra, mint potenciális... bárkik.

Könnyen és gördülékenyen olvasható, néha lazán vicces, utólag bárhol fellapozható képregény, viszont a gombóc sokáig ott marad a torokban. Kellenek ilyenek, nagyon kellenek. De olvasók is, akik ezt befogadják és felfogják.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapigeeksagok.blog.hu/api/trackback/id/tr8016817620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása