Emlékszem, 10-12 éves koromban sokat jártam önállóan és a haverokkal is könyvtárba. A kisvárosi könyvtár az életünk része volt, a szabadidő eltöltésének egy tökéletes helye. A könyvtárban nem csak a tanuláshoz fontos könyveket találtuk meg, de itt volt netezési lehetőség (röhögni fogtok, nálunk otthon 2006-ig nem volt bekötve a világháló), és természetesen képregényeket is találhattunk jó párat.
Az egyik képregény, amit rongyosra lapoztam, egy Batman volt. Olvasóink közül biztosan tudják néhányan, hogy melyik szám volt pontosan. Batman meghalt benne, és Robin máglyán égette el, ha jól emlékszem. Még megvan az az érzés, ami az olvasása közben elfogott. Lehet nem az én korosztályomnak való történet volt az…
Abban megegyezhetünk, hogy a Denevérember sok gyereket fordított a képregények világa felé.
Lehet, hogy hibát követtem el, de kimaradtam az utóbbi évek Batman őrületeiből. Nem vettem sem a DC, sem a Batman nagy gyűjteményeket, sem egyéb önálló köteteket. Viszont meg kell vallanom, hogy a nyolcvanas kilencvenes évek Batman filmjei nagy kedvenceim. Főleg, az első három. És az se érdekel, hogy ki mennyire fikázza őket. A Nolan-féle trilógiát is szerettem, annak ellenére, hogy a korábbi, tényleg mesébe illő képi világú filmektől lényegesen eltér, látványban és hangulatában is.
Az újhullámos DC filmek Ben Affleck által megformált Batmanjét viszont kifejezetten rühelltem. Köpcös csávó, nem is hasonlít Batmenre (inkább Nite Owlra hajaz a Watchmenből), és ne feledkezzünk meg Mártáról, aki neked Márti. És bánat ül a szívén. Ja, az egy másik történet. Elkalandoztam.
Egy romantikus filmre ültünk be Biankával (a Resident Evilre… persze, hogy nem), a film előtt – gondolva a férfi nézőkre is – az új Batman film trailerét kaptuk, ami megvallom őszintén, első látásra megfogott. Hogy maga a film mennyire jött be? Mindjárt kiderül.
A Batman egy nagyon szórakoztató film. Egyszerre ötvöz mindent, amit a korábbi filmekben szerettem. Egyszerre krimi, thriller és akciófilm. És szerencsére bővelkedik a kellemes pózőrködésben.
Robert Pattinson szerintem marha jól érzi magát Bruce Wayne és Batman szerepében is, és nagyon jól is áll neki. Egy fiatal, modernebb arc, és látszik, hogy rengeteget edzett az állkapcsára. Olyan embert alakít, amilyen szerintem is lenne egy maszkos igazságosztó. Kiégett az évek során folyton szélmalomharcként űzött bűnvadászattól, de még tartja magát. Mint egy jó irodai rabszolga, a józanészen túl, az őrületen innen.
A film nem az agyonrágott eredetsztorit erőlteti, egyből beleugrik a cselekmény közepébe. Batman a rendőrségnek segít, bár az egyenruhások bizalmatlanok irányában, míg az állampolgárok rettegnek tőle. Gotham, a bűn városa, a rendőrség egymaga már nem tud elbánni a bűnözőkkel. Az államapparátust átjárja a korrupció, a társadalom feszült.
A filmben sok ismerős karaktert láthatunk, akik mégis teljesen újak. A főgonoszként aposztrofált Rébusz korántsem a vicces Jim Carrey, bár motivációja hasonlít régi önmagáéra. Eszközei viszont az agyelszívás helyett inkább az agykiloccsantásra hivatottak.
Spoiler: a Macskanő nagyon dögös, és szerencsére nem szeret melltartót hordani.
Jó út lehet ez a DC filmeknek, és nagyon jól áll a Jokertől megismert, a noiros, nyomott, depressziós, őrült hangulat. Szerintem ez a „Black Labeles” megoldás a nagykorú rajongókat meg kell, hogy vegye kilóra.
És tudjátok mi tetszett még benne? A szimfonikus zenekar, ami akármikor megszólalt, instant hidegrázás volt (a jó értelemben).
Sajnos csak egy autós üldözést láthattunk a filmben, aminél tényleg végig röhögtem, Batman üldöz egy tagot, nem mondom el kit, de egyszerűen zseniális az „üldözött” színész arca, még a maszk mögött is, ahogy koncentrál az útra, miközben széthullik körülötte minden.
Ez a Batman nem Michael Keaton, de még csak nem is Val Kilmer, és hála Istennek nem George Clooney. Ez a Batman nem válogat az eszközökben, ha el akarja érni a célját. Lényegében az ölést kivéve simán péppé veri a fejeket, vagy lenyomja az útról az ellenfele kocsiját. Néha még dührohamot is kap, amiből alig lehet visszahozni.
Talán néztem volna több és világosabb akciójelenetet, mert azért az akciók során sok volt a villódzás és a vágás, de egye fene. Megettem.
A film 16-os karikát kapott, viszont. A látványban ugyan nem, de témájában, eszközeiben és eseményeiben simán káros lehet a gyermek(lelkű)ek erkölcsi fejlődésére. Én pont ezért imádtam.
Bélu voltam. Sziasztok.