Viszonylag sok olyan Dredd kötetem volt, amik olvasatlanul hevertek a polcon. Az egyik ezek közül a Judge Dredd Classics: The Dark Judges kötet volt, aminek a hátulján az IDW kiadó cégére díszelgett, de vajmi kevés köze van az amerikai kiadóhoz.
Egyrészt John Wagner és Brian Bolland neve máris árulkodó volt. Bolland a kedvenc Dredd rajzolóm, egyszerűen annyira egyedi a stílusa, hogy nem lehet nem szeretni. Örökérvényű klasszikus történetek elevenedtek meg rajzai által. Nos Brian Bolland neve itt virít a köteten, és ha megnézzük jobban, ez a kötet egy Judge Death gyűjtemény, mégpedig a 2000AD brit kiadó sorából, csak kiszínezve. Ami nem baj, mert tartalmazza kedvenc gyilkológépem első megjelenését is. Bár a színezésre később kitérnék még.
Halál bíró először a 2000AD 149. progjában jelent meg, 1980-ban. Az első sztori három számon keresztül futott.
Ezeknek a történeteknek a lényege, hogy Halál bíró ás brancsa (a sötét bírók) Anderson bíró segítségével próbálnak átlépni a mi létsíkunkra, mivel a sajátjukon már elhozták a jog uralmát. Az ő sajátos jogrendjükben és felfogásukban minden bűn az életből ered, ezért az élet maga a bűn, ami halálbüntetéssel jár.
Ez a világ volt a Deadworld-nek nevezett kis világ, aminek a kiirtásával a The Fall of Deadworld sztori foglalkozik. Erről a kötetről már itt írtunk.
Nos az első történetben Halál bíró egymaga okoz némi galibát Mega 1-ben, amikor átjön, de túl sokra nem megy, mert egymaga viszonylag gyenge, viszont annyit elért, hogy Andersonnak kell feláldoznia magát, hogy legyőzze. Ugyanis Anderson a saját elméjében ejti foglyul. A második eljövetelkor már három haverját is magával hozza, ugyanis Anderson kriptáját feltörik, és Halál bíró is kiszabadul.
A haláli buli viszont ebben a kötetben háromszor is elkezdődik, és minden egyes alkalommal a túlvilági vendégek húzzák a rövidebbet, végül a világok közti ürességbe taszítják őket, de tudjuk, hogy még számtalanszor visszatérnek. Ami nem él, azt nem tudod megölni!
Egész jó történetek ezek, annak ellenére, hogy Halál bíró elég egyszerű csávó. Akit ér, kitépi a szívét, letépi a fejét, kibelezi, felrobbantja, felgyújtja, megfojtja. Társai is hasonló jókedélyű tömeggyilkosok. Van egy eleven fáklyaként égő Tűzbíró, a megtestesült Félelem, és Mortis, a bikakoponya fejű pszichopata.
Annyit erről a színezett sztoriról elmondanék, hogy szerintem teljesen elvesztette azt a „Bollandes” hangulatát, amit a mester natúr fekete-fehér rajzai adtak nekem. Az akciók egyáltalán nem jönnek át a színes rajzokon, sok helyen olyan, mintha Halál valamiféle szellemként nyúlna át az embereken, semmiféle roncsolódást nem okozva. Fekete fehérben valahogy nem volt ez bántó Bolland rajzainál, pedig alapvetően nem rajzolt kiomló beleket, meg szétrobbanó mellkasokat. Valahogy itt olyan amatőrnek hatott. Pedig tudom, hogy nem az. Lehet valahogy nekem ment feljebb az ingerküszöböm az évek során.
Még mindig azt mondom, hogy a legeslegkirályabb Death történet a Necropolis. Ebben a hitemben semminek nem fog sikerülni megingatnia. Egyszerűen az tökéletes lett. Valahogy egy világpusztító halhatatlan lényhez az a méltó viselkedés. Az biztos, hogy még a Fall of Deadworld második kötetét is be fogom szerezni, mert az is valami borzasztó brutális, de a Necropolis hangulatát az se tudta visszaadni. Inkább a Walking Deadhez hasonló az a rengeteg zombival, de mivel azt is szeretem, így egyértelmű, hogy bejött.
Már alig várom a Hiya Toys akciófiguráinak megjelenését. Tudjátok, lesz itt minden. Dredd, Death, Fear, Mortis és Fire is. Háát. Ha az összeset nem is, de Dreddet és Death-t be fogom szerezni. Júniusban várhatóak.
Bélu voltam, sziasztok!
