Hétköznapi Geekságok

Gyermektelen - Monika Baudišová képregénye

2023. február 02. - Kalmár Tibi

Ahogy más, én is szeretem a szórakoztató műveket. Legyenek azok filmek, könyvek, képregények vagy bármi más. Viszont… Általában jobban élvezem azokat a műveket, amelyeknek valamilyen tartalma van. A tartalom alatt azt értem, hogy elgondolkodtató, valamire emlékeztet, vagy ha nem is emlékeztet, akkor tovább tudom gondolni, megmozgatja az agyam. Ezért nem véletlen, hogy a most bemutatásra kerülő képregény is egy ilyen jellegű mű.

A Csirimojó Kiadó gondozásában megjelent „Gyermektelen” talán klasszikus értelemben véve nem is annyira képregény, mert nem mindig vagy nem feltétlenül a szöveg buborékok jellemzik, viszont az általános megvalósítása igenis a képregény jellemzőit viseli. Egy pár oldalas, de szükséges bevezető után a rajzok veszik át a teret. Nyilván nem egy szuperhősös, színes-szagos megvalósításban kell gondolkodni, hiszen itt inkább a mondanivaló a lényeg, nem a látványvilág. Igaz, arra sem lehet panasz. Sokszor mondtuk már, hogy a fekete-fehér rajzok sokkal kifejezőbbek tudnak lenni, a színek nem terelik el a figyelmet, a puritán ábrázolás mélyebb tud lenni, a fókusz oda esik, ahova szerző azt képzelte. Monika Baudišová pedig nem akar és nem is tud mellébeszélni. A kötete javarészt terápiás jellegű is, kiírta és kirajzolta magából az érzéseket, az ideget, az indulatot, a reménytelenséget, a fájdalmat, a... mindent. És tette ezt humorral fűszerezve, hiszen humor nélkül semmit sem ér az élet. Viszont arra is számíthatunk, hogy nincs bujkálás, köntörfalazás, a biológiai folyamatok és a testiség is erőteljesen jelen vannak.

Ahogy a bevezetőben is megtudjuk, minden ötödik párt érinti a meddőség, valamilyen formában. De nem fogok idézni, inkább saját gondolatokat fogalmazok meg. Van a tankönyv, miszerint jön a döntés, nem védekeztek, aztán jön a baba. A gyakorlat viszont más. Egy terhesség egy kisebb csoda, már csak azért is, mert nagyon sok körülménynek kell nagyon jónak lennie, és mindennek rövid időn belül. Viszont nagyon sok belső és külső hatás van, legyen az fizikai vagy pszichikai, de jó eséllyel órákon át lehetne sorolni részletezni. Párként, majd fiatal házasokként mi is tapasztaltuk ezeket. Hja, mi is "ötödikek" voltunk, vagyunk, bár a környezetünkben úgy tűnt, hogy csak az első négy, problémamentes fajtából van. Pedig nem, csak kerülik a témát. Mert vannak tabuk, és ez is az. Az emberiség sorsa múlik rajta, az egyik legfontosabb dolog a létezésünkben, de tabu. Normálisak vagyunk? Nem. Ebből fakadóan: tudjuk kezelni a helyzetet? Jól viszonyulnak hozzánk az emberek? Nem.

Nincs két egyforma történet, nem lehet általánosítani, ezért tuti receptet sem írni. Utáltuk a "mikor jön a baba?" kérdést. Viszont nyitottan álltunk a dolgokhoz, nem titkoltuk, hogy telnek a hónapok, majd évek, és még mindig nem érkezik. Az egyértelmű fájdalmakon és szenvedéseken túl ott vannak még a sebek, amelyeket mások ejtenek. Amikor a nem tervezett gyerekes szülők minden alkalommal a "majd megtudjátok, amikor" kezdetű mondatokkal jönnek, minden egyes alkalommal, amikor valami gyerekkel kapcsolatos dolog kerül elő. Miközben évek óta az a vágy, hogy megtudjuk. Vagy amikor a szülővel beszélgetve elmeséled, hogy egyik baráti pár gyereket vár, erre azt mondja, hogy "mert aki akar, annak lesz". Ez a seb sosem gyógyul be. Pedig csak arra lenne szükség, hogy "itt vagyunk", "segíthetünk?", egy megértő tekintet, egy ölelés. Nem kell okoskodni.

A mi történetünk "hepiendes", már két gyereket nevelünk. Nagyon sok lehetőség van, mi is gondolkodtunk nagyon komolyan az örökbefogadáson is. Megismertünk párokat a környezetünkben, családban, munkahelyen, akik hasonló cipőben jártak. Érdemes megnyílni, mert akkor mások is "bevállalják", megnyílnak, és akár megoldást is kínálnak. Mi is így jutottunk előrébb. Baudišová képregénye sok lehetőséget mutat be, a saját és mások történetén keresztül is. És mindenkinek ajánlom, mivel ezúton betekinthet "minden ötödik" életébe. Nemcsak azért, hogy empátiával vagy legalább normálisan viszonyuljon másokhoz, hanem mert sosem tudhatjuk, hányadikak vagyunk a listán.

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapigeeksagok.blog.hu/api/trackback/id/tr7318034498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása