A legtöbb űrutazós sci-fi legfontosabb kérdése, hogy lehet-e intelligens élet a Földön kívül. Talán először a Földön kellett volna azt megtalálni. Na, jó, csak vicceltem. A Pierre Boulle regényének alapulvételével készült 1968-as Majmok Bolygója viszont inkább csak válaszokat ad arra, hogy mégis miféle állat az ember.
„Az ember nem értelmes lény, beidomítható néhány trükkre, de semmi több.”
„Mit akar Zira bebizonyítani? Hogy az ember megszelidíthető?”
Csak néhány kiemelt mondat a filmből. És lehetne még számtalan dolgot kiemelni, amit mára erősen meg kellene fogadnunk, vagy legalább figyelmeztetésként felfognunk a jövőbeli viselkedésünkre nézve.
Egy űrhajó legénysége „krioálomban” utazik hazafelé, fénysebességgel. A film elején megkapjuk az alapkoncepciót, miközben másfél évet öregedtek űrhajósaink, akik a huszadik században indultak el felderítő útjukra, nagy valószínűséggel a Földön kétezer év telt el.
A fő cselekményszálra vonatkozó SPOILERES rész következik, azoknak szólok, akik még nem látták a filmet.
Az űrhajó egy Föld-szerű bolygón zuhan le, lélegezhető levegővel, vízzel. Kietlen pusztaság mered a túlélő három asztronauta előtt, akik, amikor leszállnak a süllyedő hajóról pont látják, hogy földi idő szerint 3978. november 25-ét írnak a naptárak. Taylor (Charlton Heston) és csapata útnak indul tehát a sivatagban, hátha túlélik a lezuhanást.
Soknapi menetelés után egy oázishoz érnek, ahol bennszülöttek ellopják a ruháikat. Taylor mutáns embereknek tartja őket, akik között ők lehetnek a királyok, így gondolja. Viszont a számításokba hiba csúszik. Megjelenik egy rakás gorilla, egy-egy lóerős paripákon, és egybegyűjtik, levadásszák az emberi hordát.
A majmok bolygóján ugyanis az ember kártevő, állatként van számba véve, nem intelligens lényként. Amikor viszont Taylor (utolsó túlélőként csapatából, ugyanis egyik társát agyonlövik, a másikat pedig lobotomizálják az orángutánok) megszólal, a majomvilágot vallási alapon irányító felső vezetésbe vetett hit megingásának veszélyét szabadítja a békés világra.
A majmoknál minden faj másra van kitalálva. Az orángutánok a vezetők, a gorillák az erőszakszervezet, rendfenntartók, a csimpánzok tudósok. Mindenkinek megvan az alapvető feladata, de társadalmuk alapvetően fejletlenebb, mint a huszadik századi emberé volt. Viszont a történelmük, amit maguk elől is titkolnak, rengeteg kérdést vet fel a nézőben.
És ez még csak a film első harmada, és itt be is fejezem a cselekmény ecsetelését. SPOILER VÉGE tehát.
A film minden pillanata arany, és elröppent a két óra játékidő, amit nyújt. Megvallom, a film egyik folytatását sem láttam, és az előzmények közül is csak egyetlen részt, mert nem éreztem fontosnak. A Majmok Bolygólya kerek egész, rengeteg választ ad arra, hogy mi teszi emberré az embert, és hogy mennyire vagyunk károsak saját magunkra nézve, miközben olyan tragikus lezárást kapott, ami rengeteg kérdést is felvet, amit a néző képzeletére hagy, miként válaszolja meg azokat.
A filmben a Charlton Heston által alakított Taylor és „párja”, a gyönyörű lány, Nova (Linda Harrison) alapvetően a jó karaktereknek vannak beállítva, viszont a film végére az embert önmaga pusztító hajlamával szembesítve egyáltalán nem lehet elítélni egyetlen majomszereplőt sem semmiféle cselekedetéért.
Végezetül álljon itt a majmok „bibliájának” 29. tekercsében írt példabeszéd, eredeti nyelven és a magyar nyelvű változat alapján (én máshogy fordítottam volna, de a lényegen nem változtat, a szinkron zseniális):
„Beware the beast man,
for he is the devil’s pawn.
Alone among God’s primates,
he kills for sport, for lust, for greed.
Yea, he will murder his brother to possess his brother’s land.
Let him not breed in great numbers,
for he will make a desert of his home, and yours.
Shun him. Drive him back into his jungle lair,
for he is the harbinger of death.”
„Őrizkedj az embertől,
mert ő az ördög eszköze.
Isten teremtményei közül ő öl
sportból, pénzért, hírért.
Igen, megöli a testvérét, hogy megszerezhesse annak vagyonát.
Ne hagyjátok elszaporodni,
mert elpusztítja saját otthonát, de a tiéteket is.
Űzzétek el, hajtsátok vissza az embert a dzsungel sűrűjébe,
mert ő a halál hírnöke.”
Ez egy zseniális film, és ahogy korábban írtam, minden perce arany. A mondanivalók, a jelmezek, a zene, a kameramunka, a tájak, helyszínek. És a szinkron sem rossz, ha valaki ilyenekre gerjed.
Ja és a lényeg majdnem kimaradt: a film ma 55 éves.
Bélu voltam, sziasztok!
