Hétköznapi Geekságok

Diabolik Magnum képregénygyűjtemény

2023. február 15. - Gubán Bélu

img_20230205_205029.jpgMegvolt már néhány Diabolik könyvecske, viszont eddig még nem írtam egyikről sem. Tibi reszortja általában a Diabolik, régebb óta ismeri, mint én. Az Anagram Kiadó elárasztott minket szebbnél szebb megjelenésű TPB kötetekkel az utóbbi időben, és bár sajnos idén nem várható új Diabolik kötet, azért a régebbieket lehet újrázni. Azt gondoltam, hogy a decemberben érkezett Diabolik Magnum tovább fog tartani két esténél, de tévedtem. Olvastatja magát, nem enged el egy pillanatra sem, ezért sajnos elfogyott.

A Diabolik Magnum egy 608 oldalas kis alapú TPB monstrum. Elég nehéz fogni, ritkán kap kézbe az ember ekkora kötetet, így hosszas fogás alatt a csukló bizony elfárad. Igényes megjelenésű, az elején egy ékszerdobozba bekukkantó Diabolikkal.

Diabolik az olasz képregények mestertolvaja, aki korántsem tekinthető jófiúnak. Igazából utálni való, mert lop, rabol, és ha kell, gyilkol is. Bennem kettős érzelmeket váltott ki, de nem tudok Ginko felügyelőnek szurkolni Diabolik ellenében. Pedig sok ártatlan és nem annyira ártatlan ember életét keseríti meg a fekete testhez simuló ruhájában.

img_20230205_211850.jpgA mestertolvaj történetei önállóak, kevés összefüggés van köztük általában, viszont ebben a kötetben öt olyan történetet gyűjtöttek nekünk össze, amik egy vezérfonal mentén összekapcsolódnak. Ez pedig nem más, mint egy ékszerkollekció, amit Diabolik meg szeretne szerezni.

Az ékszerkollekció minden darabja más és más sorsra jutott, miután előző tulajdonosa hirtelen eltűnt (Ramona Bentoné voltak, aki Diabolik mesterének, Kingnek a barátnője volt). A történetek különböző időpontokban jelentek meg, az első 2002-es, az utolsó 2019-es. És mégis hihetetlen módon kerek egésszé összeállt történetfolyam kapott helyet ebben a kötetben annak ellenére, hogy majdhogynem mindegyiken más és más alkotók dolgoztak.

Hibát nem sokat tudok benne felmutatni, mert amiket maximum fel lehet róni a történeteknek, azok a műfaja sajátosságai. Az, hogy Diabolik minden rész végén elmagyarázza, milyen módon sikerült túljárnia az őt üldözők eszén, szükséges, mert a sztori közben ez nem tűnik fel. Egy történet végén Diabolik menekülését rövidre zárják, egy lézernyaláb kidurrantja az őt üldöző rendőrautó kerekét. Ez úgy hatott, mintha elfogyott volna a terjedelemre szánt hely, és gyorsan le kellett zárni a fejezetet. De ettől még jó, csak váratlan volt a dolog.

1675702583738.jpgEva Kant. Magyarázzam? Diabolik gyönyörű hitvese folyton ott sürög-forog a tolvaj körül, segíti munkáját, és sokszor hátat fordít az olvasónak. Legyen áldott a neve.

Mit is mondhatnék. Ez a kötet úgy jó, ahogy van. Fordulatos, izgalmas, megteremti a hangulatot minden fejezetben. Kicsit emlékeztetett engem Fantomasra, gyerekkorom antihősére, aki ugyan francia, de Tibitől tudom, hogy az alkotók őt is alapul vették, amikor megalkották Diabolikot.

Szóval ez a kötet nekem szólt, és köszönöm Antalnak, hogy ilyenekkel kedveskedik nekünk, olvasóknak.

Bélu voltam. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapigeeksagok.blog.hu/api/trackback/id/tr7318043730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása