A blog fennállása óta (pontosabban: amióta többé-kevésbé aktív részese vagyok) többször is elővettem a "régen minden jobb volt" témát. Általában úgy, hogy nem volt jobb. Nem vagyok Barney Stinson, nem mondom, hogy "az új mindig jobb". De gondolkodó emberként beláthatjuk, hogy a közép- és kelet-európai történelem számos olyan példát és emléket tartogat, ami azt erősíti meg: nem, nem volt jobb. Nem mennék bele semmilyen elemzésbe, de a tiltások, a cenzúra, a félelem és egyéb "finomság" - nekem annyira nem hiányoznak.
A múltkori "Gyermektelen" (Csirimojó Kiadó) kötettel együtt vettem kézhez, majd olvastam el szinte egy szuszra Petr Sís - "A fal" című művét is. A szerzőről elég keveset tudtam. Egy film plakátját tervezte ("Amadeus" - 1984), Csehszlovákiában született, illusztrátor. Nem lehet mindenkiről mindent tudni, így is teli a fejem sok fölösleges információval. De nem tévedtem. Petr Sís 1949-ben született, Brnoban, filmes-művész családban. Prágában és Londonban tanult, '80-ban egy rövid animációval díjat nyert a (Nyugat) Berlini Filmfesztiválon, '82-ben kiutazott az Egyesült Államokba, hogy a közeledő Olimpia alkalmával Csehszlovákiát méltató animációs filmet készítsenek. De nem jött vissza, és 1988 óta amerikai állampolgár.
Az előző bekezdések ismeretében talán már magáról a kötetről is beszélhetnénk... Először is a fizikai mivolta. 31×23,5 cm, kemény borító, 56 oldal. Impozáns, szép. A borító grafikája pedig egy cérnával fűzött karton mappát idéz meg, nagyon ötletes. Menjünk tovább. Ha az ember elkezd keresgélni az interneten, különböző információkat talál. Hol gyerekkönyv, hol illusztrált könyv. Mindkettő, egyik sem, szóval inkább képregény (graphic novel). Bár nem szövegbuborékokat használ, hanem különböző helyeken jelenik meg a szöveg, de a kép és a szöveg annyira összetartozik, olyan szép egységet alkot minden, hogy én mégis képregénynek nevezem. A történetet pedig részben a szerző élete, élményei, gyerekkora adja, részben pedig a fantázia, de "történelmi" alapokon. Nehéz eldönteni, hogy milyen korosztálynak ajánlott, de gyerekkönyvnek nem nevezném. Bár az egyik célja egyértelműen az, hogy a felnövekvő generációk is megismerjék azt, amit mi is legszívesebben kihagytunk volna. Könnyed stílusban, gyorsan befogadható és értelmezhető rajzokkal, illetve célratörő szöveggel teszi ezt, de talán mégis csak az érti leginkább az egészet, aki valahol benne is élt. Mert annyira hihetetlen dolgok történtek, hogy leginkább mesének hat. Olyan fura és szomorú Andersen mesének.
Petr Sís képregénye három mesélő szemszögéből tárul elénk. A történész, aki tényekkel és adatokkal vázolja fel a kort, a felnőtt, aki visszaemlékezik a régi időkre, illetve a naplóját író gyerek különböző módokon repítenek minket vissza a "régi szép" időkbe. A fiatal művész természetesen az alkotásai, a rajzai által szárnyalt, ízlelte a szabadságot. Amikor lehetett. Megismerjük az egyre rosszabb helyzetet, a reményt adó prágai tavaszt, majd a még sötétebb időket, a mélyrepülést. Aztán egyszer csak véget ért a sok évtizedes rémálom.
Nehezen elfogadható történelem, könnyen befogadható alkotásban. A második világháború utáni Csehszlovákia, amely valamelyest ízelítő a volt kommunista blokk bármely országának létezéséből. És nem tudom jobban megfogalmazni, mint ahogy azt Václav Havel tette a kötettel kapcsolatosan. Igazából csak ennyit kellett volna idéznem: "Kötelező olvasmány azoknak, akik azt hiszik, a szabadság magától értetődő."
