Éppen itt az ideje, hogy végre egy alaposabb beszámolót olvassatok, mivel már több, mint egy hete nem volt ilyen itt a blogon. A Szegedi Képregénybörzén úgy esett, hogy Váradi Gáborral, az X-Embörök egyik alkotójával ültünk egymás mellett, és végigdumáltuk a napot mindenféléről.

Régóta követem az X-Embörök facebook oldalát, viszont a képregényt még nem volt alkalmam olvasni. Pedig kinyitva ismerős arcok tárulnak az olvasó elé, és paródiát ígér. Egy-két paródiaképregénnyel már találkoztam, de egyik sem fogott meg nagyon. Vagy, mert nem értettem a különböző utalásokat, vagy, mert nagyon rossz a humorom. Vagy minimum sajátos. Az X-Men az utóbbi időben az egyik kedvenc képregényemmé vált, a főbb karaktereket már ismerem, szóval bátran kezdtem neki az X-Emböröknek is. Így, szögediesen.

A képregény magyar földre helyezi az amerikai mutáns álmot. Budapest és Szeged a két fő helyszín, amik közül Szeged közel áll hozzám, a néhány röpke egyetemi évem miatt. És azt kell mondanom, totál eltalálták a szegedi helyszíneket a srácok.

Az alkotókat az X-Men inspirálta, igazuk is van. Magyar rajongó füzetébe magyar mutánst! Vagy valami ilyesmi. Egy biztos, komolyan kell venni a paródiát.

A füzetek elején és végén a szerzők jegyzeteit olvashatjuk, de a képregény olvasása közben is oda kell figyelnünk mindenre, mert telis-tele van utalásokkal. Ez a képregény nem a lusta emberek sportja. A helyszíneken felül filmek, zenék, műalkotások, magyar történelmi személyiségek jelennek meg tőlük szokatlan módon.

A történet szereplői közül senki sem normális, az alkotók – az olvasón kívül – mindenkiből hülyét csinálnak. Talán nem is csodálkozunk, hogy magyar viszonyok között meg köll kicsit (nagyon) bolondulni.

A történet elején különböző mutáns kompániák kezdeményeit ismerhetjük meg, összesen három csapatot. Egyeseknek civil munkája van, mások a budapesti aluljárókban „ittapirosoznak”, míg valaki éppen diliházban tölti előnyugdíjas éveit. Xavér Károly és bandája, azaz az X-Embörök, Mágnesvas és a pereputtya, és a rejtélyes Baljós úr és csatlósai várnak arra, hogy egy monumentális összecsapásban mérjék össze erejüket. Mágnesvas tervei szerint meghódítaná a világot, de legalább Szegedet, Baljós Úr segítené őt a háttérből, miközben az X-ek természetesen meg akarják akadályozni a vérontást és a lázadást. Kivéve Torkosborzot, mert ő csak be szeretne rúgni egyszer úgy istenigazából.

A képregény nagyon pihent. Minden oldalon van egy olyan poén, amire simán lenyomsz egy „facepalmot”. Elég gyakran azt gondoltam, hogy ehhez eléggé elborultnak kell lenni. Az ilyen történetek olvasásához megfelelő hangulat kell. Nekem összességében bejött. Ja és az utolsó füzetben van egy nagyon jó időutazós csavar, ami kifejezetten tetszett (pedig gyűlölöm az időutazós történeteket).

Néhány pihent poént azért megemlítenék. Eleve vicces, hogy Mágnesvas nagyúr a „B” tervnél kezdi a világuralmi tervének kidolgozását (majd áttér a „C” tervre, ami elég ergya, de mivel mindenki hülye, ezért sikerrel is járhat). Magyarhonban Xavér Károly kerekesszéke alól kilopják az egyik kereket, de szakszerűen kitámasztják téglával. Egy jól kivitelezett kényszervallatás alkalmával az X-Embörök vízbe fojtogatják a Békaembert, aki természetesen ilyen módon nem tesz vallomást. És még sok más elborult ötlet. Az első három füzetben sorra érik egymást a hasonló humorbonbonok, gag-ek. A poénok a kép és a szöveg együtthatásából alakulnak ki sokszor, szerintem így még ütősebbek.

Az X-ek eléggé szókimondók, és mindenféle politikai korrektséget nélkülöznek a megnyilvánulásaik. Ezt érdemes figyelembe venni az olvasás megkezdése előtt.

A képregény rajzai mily meglepő, paródiaszerűek, viszont következetesek, minden karaktert jól fel lehet ismerni rajtuk. A borítók közül szerintem az ötödik sikerült a legjobban, amin Baljós úr kacsint. Baljós úr és Éjmászó minden rajzon nagyon jól néz ki, kicsit az az érzésem támadt, hogy direkt üt el ezeknek a karaktereknek az ábrázolásmódja a többiekéhez képest. A többiek vigyorognak sokszor, mint a tejbetök, egyáltalán nem vehetők komolyan, viszont ezek ketten…

Gábor elmesélte, hogy a képregény nyomdai kivitelezésével nem volt megelégedve, már ami a színeket illeti. Sok helyen tényleg elég sötétek lettek az oldalak, de eredetileg más képet mutattak volna ezek. Talán ha elfogynak a meglévő füzetek, és készül egy újrakiadás, vagy a Nagyon Nagy Kiadás… Amúgy a füzetek nagyon jó minőségű, vastag papírra lettek nyomtatva. Füzetben ilyet ritkán láthatunk.

A képregény alkotói Rozgonyi Zalán, Szabó Gergő és Váradi Gábor.

Ha olvasnátok a magyar mutánsokról, keressétek az X-Embörök facebook oldalát.

Korlátozott számban még kaphatók a képregények, a különszámokkal együtt.

Ja, a Baromfivész című kétfüzetes sztori is olvasásra vár még. Hamarosan arról is lesz egy kis ajánló.

Végezetül álljon itt egy idézet:

„- Na, mi a pálya, Prof? Megint veszélyben a világ, és csak az X-Embörök segíthetnek?
- Úgy valahogy.
- És a fiúk egy hajítófát sem érnek nélkülem.
- Jómagam inkább úgy fogalmaztam volna, hogy szart se.”

Bélu