Továbbra is olasz lázban égek. Ezúttal a Mister No-t olvastam el, és megint nem csalódtam. Mister No ugyanis Zagor rossz kistesója, Sergio Bonelli és Gallieno Ferri alkotása. És a CSA Comics adta ki itthon.
Ez a Mister No nevű kurafi egy brazil kisvárosban tengeti „nyugdíjas éveit”. Ugyanis miután megjárta a II. világháború összes poklát, besokallt, és inkább minden nap leissza magát rosszéletű nőszemélyek társaságában. Már ha van erre pénze. Ugyanis pilótaként és idegenvezetőként élne meg, de a lőtéri kutya is ritkán téved be Manausba, nemhogy a jól fizető turista.
Jól fizető egyéb vendég viszont néha akad. Hogy is nézne ki egy képregény arról, hogy turistákat vezetget körbe az őserdőben egy félalkesz. Viszont kalandos utakból nincs hiány végül, az első kötetben mindjárt két ilyet olvashatunk.
Mr. No nem egy Zagor, és nem is egy Tex. Habár becsületes, mégis vannak gyenge pontjai. Szerethetőnek egyáltalán nem nevezném. Annak ellenére, hogy a gyilkolástól égett ki, azért a brazil erdő minden szegletében tud egy-két hullát hagyni. Ő csak akkor gyilkol, ha kell. Hát na. Ejnye-bejnye.
Arról nem is beszélve, hogy állandóan a whisky-ért házal. És káromkodik is. Júdás vérét!
Kicsit sok lehetne, de mégsem. Nekem legalábbis nem sok a Mister No. Nagyon jó ez a dzsungelbe helyezett western életérzés, és rendkívül fordulatosak a sztorik. Eredetinek mondható az is, ahogyan a szereplők megszólalnak. Nekem tetszik ez a laza stílus. Mi más lehetne egy ilyen lepukkant helyen, mint ahol épp járunk. Humor nélkül itt hamar megölné az embert az unalom.
A látványvilága is tökéletes. Ahogy a kis repcsivel szállnak ide-oda a dzsungel felett, vagy ahogy a kocsmai bunyók zavaros képi világa, vagy a bennszülöttek faluja ábrázolásra kerül, mind-mind jól néz ki. És természetesen az arcok is rendben kidolgozottak, nincs alibizés, mindenki felismerhető.
Igazából ez is egy jó olasz képregény. Más, mint az általában megszokott pátoszos feddhetetlen hős kategória, de mégis, valahogy vonzódik hozzá az ember. Végre nem egy hibátlan adonisz, hanem egy kiégett, őszülő halántékú, káromkodó iszákos veterán csap oda, ha kell. Tényleg megteremt egy jó atmoszférát, és a szereplők között is jól működik a kémia. Komolyan sajnáltam, hogy a végére értem a kötetnek.
Nekem bejött. Furcsa egy ember vagyok. Remélem hamarosan olvashatom a következő kötetet.
Bélu
