A legutóbbi szegedi fesztiválon rakattam félre Bayer Tónival az Ágoston Ezer Élete képregényt, aminek a második kiadása volt elérhető, a Nero Blanco Comixnál (eredetileg 2012-ben jelent meg, ez meg 2022-es).
Vass Robi képregényét követem a neten, már ha jön valami... Jöhetne gyakrabban. Karikatúraszerű humoros pársorosok, főszerepben antropomorfizált állatokkal, akik elborultak nagyon.
Az ezer élet egy vékony, ennek megfelelően néhány száz forintért beszerezhető füzetke. Három különálló történetet tartalmaz, amiket egy közös szál – a megfigyelő – tevékenysége köt össze, aki Ágostont fürkészi.
A három sztoriban szerelem, géntechnológia, mindenféle csimbumcirkusz olvasható. Lazák a sztorik, nagyon jók a rajzok, igazából kilép a karikatúra nedves-lápos mocsarából, (csak viccelek) és egy kiváló minőséget rak le az asztalra. Vagyis az olvasó kezébe. Az Ágoston karikatúrák egyébként nagyon menők.
Mindhárom sztoriban van egy-egy tanulságos fordulat a végére, de szerintem mindent megmagyaráz az alábbi néhány mondat:
Nagy baj kerekedhet abból, ha egy gülüszemű kikosaraz egy másikat.
Továbbá az se biztos, hogy ha jót teszünk, az mindenkinek jó lesz, főleg ha beépült űrmutánsok kiiktatásáról van szó.
Valamint a szerelem vak, a klónozás meg csak mellé mehet, főleg ha önző szexuális kihasználás fűződik hozzá.
Teljesen meg tudom érteni, ha gőzötök sincs arról, mit is írtam.
Ágoston azért nem ennyire bonyolult.
(B)
