Ha van olyan, hogy a szörnyfilmes rendező nedves puffogtatós álma, az Ron Underwood Tremors című filmje, amit éppen ma 35 éve mutattak be.

A magyar nyelv a nyolcadik utas a halál nyelve, így az Ahová lépek, szörny terem címet kapta még nálunk alcímnek ez az akció – horror – vígjáték. Elég nehezen behatárolható, mert nem mindig tudni, mit vegyünk komolyan, és mi az, amit a készítők sem vesznek annak. A cselekmény pofonegyszerű, a színészi játék sokszor, feltételezem direkt, el van túlozva, mégis valahogy meg van a varázsa.

A nevadai isten seggelyuka körüli Taplófalva lakói igazi seggfejek. Egy völgyben élik mindennapi, kukázással, semmittevéssel és alkalmi munkákkal tűzdelt életüket, nem titok az sem, hogy elég sokat isznak. Val (Kevin Bacon) és Earl (Fred Ward) két ezermester. A tökéletes kisváros tökéletlen lakóinak végeznek mindenféle karbantartást, ha kedvük tartja.

Míg egy nap villanypóznára ragadva meg nem találja ez a két senki az egyik öreg városlakót, speciel kiszáradva. Majd pedig Fred bácsika veszíti el a fejét. Vagyis a teste tűnik el, a feje megvan.

Val és Earl rájönnek a völgyben kutatásokat végző egyetemista lánnyal karöltve, hogy vagy őslények, vagy ufók a felelősek az emberek nyuvadásáért.

Pedig ez csak néhány graboid, föld alatt kúszómászó óriásféreg, amik mindent elnyelnek, könnyen tanulnak, bár nem látnak, kifejlett érzékeik vannak, amivel becserkésznek minden, a felszínen mozgó dolgot vagy élőlényt.

Hőseinknek két feladata van. Vagy menekülnek, vagy felveszik a harcot ezekkel a lényekkel.

Természetesen utóbbira kerül sor.

A filmbeli szörnyek nagyon látványosak, rengeteg munkát feccöltek a megalkotásukba, annyi szent. Emellett a föld alatti mozgásuk is jól mutat, a halálozások szintén borzasztóak. Fred Ward nekem mindig szimpatikus volt, ő a komolyabb karakter, Val pedig a kissé ügyefogyott, bénázós balfék. A városka lakói sem töltelékek, sok esetben jó humorforrásként szolgálnak, vagy épp másfél perces tárkiürítéssel gyilkolásznak mindenféle kaliberrel óriás szörnyeket.

A zene pedig pazar. A harmónika erőteljes végig, jó világvégi, kietlen pusztaságos hangulatot teremt.

Szóval nagyon össze van rakva ez a film, én a rajongója vagyok, és ezután is sokszor meg fogom még nézni.

(B)