„Willy Wonka, Willy Wonka!
Az övé e pompás gyár!
Willy Wonka, Willy Wonka!
Neki tripla hurrá jár!
Ő mézesmázos, vajszívű,
és édes minden álma.
Ha fájna a bőkezűség,
bizony folyton kiabálna,
kiabál, kiabál, kiabál!
HURRÁ!”
Hurrá persze. Melyik az a film, ahol gyerekeket gyilkolnak halomra, dal kíséretében húzzák le őket a wc-n és mégis megússza a gyilkos?
Ez a Charlie és a Csokigyár 2005-ből. Idén 20 éves ugyanis Roald Dahl Karcsi és a csokoládégyár (1964.) című regényének második filmes feldolgozása.
Ez a film hatalmas sztárparádéval vár, a kétezres évek közepének legfoglalkoztatottabb arcai kaptak benne szerepet. Johnny Depp, Freddie Highmore, Helena Bonham Carter, Sir Christopher Lee, csak hogy a legnagyobb sztárokat említsük.
Ja és az örök kárörvendő Umpa-lumpák megtestesítője, Deep Roy, akinek olyan filmlistája van, hogy kilóg a Wikipédiából.
A film története szerint Picur Charlie és jelentéktelen családja egy omladozó putriban tengetik mindennapjaikat. A nyomorból esélyük sincs kitörni, mivel a családban az egyetlen kereső az apuka, aki egy betanított munkás a helyi fogkrémüzemben, míg velük élnek kisnyugdíjas nagyszülők is, akik sajnos ágyhoz vannak kötve. Charlie a padláson él, ahova a lyukas tetőn át beesik a hó. Csodálkozik is a néző, hol van a gyámhivatal, meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa.
Aztán megrebben a család előtt a csoda lehetősége. Willy Wonka, a csokimágnás nyereményjátékot hirdet. Néhány arany bilétát rejtett el csokoládétáblák csomagolásába, a szerencsés megtalálóknak hatalmas nyereményt ígér. Viszont borzasztó titkot is rejt: a jegy belépő a gyárba, és tudjuk, a majdnem biztos halálba.
Ugyanis az arany biléták birtokosait szépen egyenként, módszeresen elteszik az útból, legyen az egy kis kövér orosz gyerek, akit elnyel a csokitölcsér porszívó, vagy egy nagy arcú kislány, akinek a mogyorótörő mókusok nyitják ki a fejét. Arról nem is beszélve, hogy a gumit rágó kislány is egy hatalmas áfonyává hízik, majd kinyomják, mint egy pattanást. Mindeközben a kannibál bennszülött kényszermunkás umpa-lumpák törzsi táncot járnak perverz dalaikra.
És ez még nem is minden. A többit le se merem írni. Tiszta horror.
De az is lehet, hogy rosszul emlékszem az eseményekre...
Charlie persze bejut a gyárba, és leckét ad Wonkának emberségből, akire ez majdnem hatástalan. Aztán minden jóra fordul, mindenki megtalálja a helyét. Charlie és Wonka a szeretteik körében.
A Charlie és a csokigyár persze nem egy horrorfilm, hanem egy színes és szórakoztató modern mese arról, hogy nem minden arany, ami fénylik, hogy milyen fontos a család, és kedvesnek lenni másokhoz. Ha megfogadnánk tanításait, akkor szebb hely lenne a világ.
(B)
