"Vigyázz! Ott a zsá...moly!"
Na, kérem szépen, ha van jelenet, ami azonnal beégeti magát az ember agyába, mint a fritőzben felejtett rántott sajt, akkor ez az. És hogy ki a felelős ezért a haláli kombóért? Leslie Nielsen és Mel Brooks – két ember, akiket valószínűleg Isten is úgy teremtett, hogy a humor osztályon félrenyomott egy gombot, és dupla adag marhaságot tett beléjük.
Leslie Nielsen, aki a Csupasz pisztolyban annyira komolyan tudta mondani a legnagyobb baromságot, hogy közben te már a kanapéról gurulsz le, és Mel Brooks, aki az Űrgolyhókkal bebizonyította, hogy a Star Wars is jobb lesz, ha hozzáteszünk egy adag hajszárító-lövőt és egy félrecsúszott sisakot. És amikor ők ketten találkoztak a *Drakula halott és élvezi* forgatásán, az olyan volt, mintha két atombomba egyszerre mondaná: „Na, akkor most felrobbantunk… a nevetéstől.”
A film nem azonnal lett kasszasiker – sőt, inkább kasszaöngyilkos lett –, de Magyarországon ma már akkora kultusza van, hogy ha valaki nem tud legalább három idézetet fejből, azonnal ki kell költöznie Szeged alól. És nem is akármilyen idézetekről van szó, hanem olyanokról, amiket anyád is elsüt, miközben vasárnapi ebédnél a húslevest szed.
A látvány? Pont olyan, mintha a Hammer Horror stúdió 1962-ben kitalálta volna, hogy „oké, ez ijesztő lesz”, majd Mel Brooks 1995-ben röhögve átfestette volna az egészet pinkre, és hozzátett volna egy árnyékot, ami tánc közben diszkréten „egyéb dolgokat” imitál. A szexualitás itt nem csak kikacsintás, hanem teljes szemöldök-emelgetés: Lucy mellbedobással támad Harkerre, aki erre csak annyit mond: „De Lucy, én angol vagyok!” – és ennél a mondatnál már a fél mozi a padlón fetreng.
És a magyar szinkron… Sinkovits Imre Drakulája úgy szól, mintha a gróf egyben a történelem tanárod is lenne, Sinkovits-Vitay András Harkere pedig pont úgy reagál minden abszurdumra, mint mi: „mi a franc folyik itt?”. Melléjük csapva Józsa Imrét, Velencey Istvánt, Némedi Marit – hát ez a gárda már attól vicces, hogy kimondod a neveiket.
A film bukott ugyan a mozikban, de nálunk nemzeti kincs lett. Nemcsak azért, mert Nielsen itt is zseni, hanem mert Brooks rendezésében Drakula úgy kényszeríti rá akaratát az áldozataira, ahogy egy nagymama a második szelet tortát: nincs menekvés, és a végén még te köszönöd meg.
Ben
