A DC Comics és a Legendary Comics közös kiadásában megjelent, hét részes Justice League Vs. Godzilla Vs. Kong minisorozatban a DC Univerzum első számú szuperhőrcsapata találkozik Godzillával, King Konggal és a Monsterverse több óriásszörnyével.

Lex Luthor és a Végzet Légiója betör Superman Magány erődjébe, hogy ellopjanak egy Anya-dobozt, amelynek segítségével egy másik dimenzióba küldhetnék az Igazság Ligáját. Luthor terve azonban balul sül el, amikor a tolvajlelkű Toyman elemel egy misztikus Drágakövet, az Álomkövet, ezzel riasztva az erőd védelmi rendszereit. A Liga megjelenik, hogy megállítsa a Légiót, és a kialakuló harc során az Anya-doboz véletlenül aktiválódik, a csapatot pedig elszippantja egy másik valóságba.

A Légió a Monsterverse világának Koponya-szigetén landol. Toyman – még mindig az Álomkő birtokában – azt kívánja, bárcsak játszhatna ezen világ óriási szörnyeivel, és tudtán kívül visszatranszportálja Koponya-szigetet és minden lakóját a DC Univerzum Földjére. A szörnyek hamar szétszóródnak a bolygón, Godzilla pedig egyenesen Metropolis felé veszi az irányt, hogy összecsapjon Supermannel.

Hasonlóan a nemrég bemutatott Godzilla x Kong: The New Empire filmhez, a Justice League Vs. Godzilla Vs. Kong minisorozat is afféle nagyköltségvetésű, akciódús, pattogatott kukorica mozi képregényes megfelelője. Nem éppen kifinomult, magasművészeti alkotás… de nagyon szórakoztató, főleg ha valaki – hozzám hasonlóan – egyszerre rajong a DC képregényekért és a kaidzsufilmekért.

A sorozatot Brian Buccellato írta. A történet egy kvázi „Elseworlds” vagy „Black Label”-szerű valóságban játszódik, amely nagyon hasonlít a mainstream DCU-hoz, de mégis különálló. Ebben a világban Clark Kent és Lois Lane már együtt járnak, Lois tudja, hogy Clark Superman, de még nem házasok. Sőt, Clark éppen meg akarja kérni Lois kezét, amikor Godzilla feltűnik a horizonton, harcra készen.

Buccellato rengeteg akciójelenetet ír. Superman vs. Godzilla mellett a Liga a világ számos pontján csap össze különféle szörnyekkel, ráadásul a Végzet Légiója és szövetségeseik is bekapcsolódnak. Számos epikus pillanat akad – például amikor Batman megépít egy óriás Bat-robotot, hogy megküzdjön a Luthor által irányított Mechagodzillával, vagy amikor Kong kézbe kap egy zöld lámpás gyűrűt.

Ugyanakkor a cselekmény néha kissé széteső. Időnként túl sok karakter és mellékszál jelenik meg egyszerre. Különösen ilyen volt Ra’s al Ghul és az Orgyilkosok Ligájának mellékszála, akik óriási Lázár-vermeket használnak, hogy feltámasszák az elpusztult szörnyeket, és csontváz-kaidzsukat hozzanak létre. Ötletes volt, de tovább zsúfolt egy amúgy is kaotikus történetet. Ráadásul, ha jól emlékszem, sosem derül ki, hogyan menekült meg a Zöld Íjász, miután az Orgyilkosok Ligaja a nyílt tenger közepére dobta őt.

Emellett, a cím ellenére Godzilla és Kong alig lépnek interakcióba egymással, ami kicsit csalódás. Legalább néhány oldalon szívesen láttam volna egy komoly összecsapást kettejük között.

Buccellato jól kezeli az Igazság Liga karaktereit. Különösen Batman ábrázolását kedveltem. A Sötét Lovag mesterstratéga, de nem titkolózó, paranoiás neurotikus, hanem együttműködő, és szorosan dolgozik a Liga többi tagjával és a „Bat-családdal” is. Ez a Batman őszinte barátja és bajtársa Supermannek, és valóban megrendíti, amikor Superman súlyosan megsérül Godzilla támadásában.

A minisorozat első három részének rajzait Christian Duce készítette. Nem ismertem korábban, de nagyon szilárd munkát végez. Jól jeleníti meg a DC hősöket és a szörnyeket is. Néha kicsit nehéz követni az akciót – talán többet kellett volna távolítani a „kamerán”, hogy jobban lássuk a jeleneteket. De összességében különösen az akciódús, dupla oldalas „szélesvásznú” jelenetek voltak nagyon erősek.

Úgy tűnik, határidős problémák adódtak (minden rész 30 oldalas!), mert a 4–7. számokon Duce megosztotta a munkát Tom Derenick-kel. Én kedvelem Derenick stílusát, így ez nem zavart. Luis Guerrero színezése pedig sokat segített abban, hogy az összkép egységes maradjon, így nem ütött el egymástól látványosan a két művész.

Talán csak képzeltem, de mintha Derenick némi Neal Adams-hatást is beleszőtt volna a stílusába. Akár így van, akár nem, Derenick továbbra is az egyik legtisztább, legáttekinthetőbb stílusú alkotó a mainstream képregényekben.

A belső oldalak betűzését Richard Starkings és a Comicraft munkatársa, Jimmy Betancourt készítették.

A Justice League Vs. Godzilla Vs. Kong rengeteg variáns borítóval jelent meg. Az első számhoz Francesco Mattina borítóját vettem meg – ez volt az egyetlen, ami nem fogyott el! Nem baj, mert bár nem ismertem Mattinát, fantasztikus munkát végzett: a teljes Igazság Liga néz szembe a dühöngő Godzillával, aki épp elszabadítaná az atomleheletét.

A többi számnál a Drew Johnson & Romulo Fajardo Jr. által készített normál borítókat választottam. Néhány esetben Johnsonnak gondot okozott a karakterek radikálisan különböző méretarányait harmonikus kompozícióban elrendezni. Emellett néhány emberi alakja kissé merev pózban állt, különösen a 7. szám borítóján. Ennek ellenére remekül rajzolta a szörnyeket, és minden borítón igyekezett dinamizmust és mozgalmasságot teremteni.

Összességében, bár nem hibátlan, a Justice League Vs. Godzilla Vs. Kong egy kifejezetten szórakoztató minisorozat. Ahogy már említettem: ha szereted a szuperhősöket és a kaidzsukat, jó eséllyel élvezni fogod.

Ben voltam, sziasztok!