Sose elég a magyar képregényből, így jöhet a következő, friss darab, a Good Boy (5panels, 2025, írta: Déri G. Ben, Hável Krisztián, és Molnár Tamás, illusztrálta: Hartman Anikó és Hartman Judit, borító: Ghyczy Csongor).
Na mindenkit felsoroltam nagyjából jöhet a képregény első fejezetének kivesézése.
A Good boy borítója gyönyörű. Van rajta valami rejtélyes, mintha egy kis Stephen King életérzés jönne le róla, gondolok itt az olyan állatos thrillerekre, amikben a drága jószágok szeretnek gyilkolni.
A hátlapon Vuk néz ránk aggódó tekintettel, bocsánat, ezt nem tudom másnak nézni.
A képregény nagy fejtörést okoz nekem. Egyrészt a történet nem egy szájbarágós darab, és a magyarázó oldalak ellenére sem tiszta ennek a világnak a működése. Nem mondom, hogy következetlen a szisztéma, de akkor sem egyértelmű.
Egy olyan világban járunk, ahol egy gomba rejtett tulajdonságait kiaknázva az emberek maximalizálják teljesítőképességüket, csak egy bizonyos, gombakivonatot tartalmazó energiaitalt kell rendszeresen fogyasztani.
Ennek hatására azonban olyan feromonok termelődnek a férfiak testében, amitől kívánatosabbak lesznek a ragadozók számára. Na nem úgy, hanem étvágygerjesztőbbek lesznek, az állatok megvadulnak, és kajálnak, és eluralkodik a pokol a földön és az állatok hirtelen evolúciós ugrásokat hajtanak végre és végül is ők uralják le a földet, az embert rabigába hajtva!
Ha ez nem lenne már eleve borzasztó, folytatom. Az emberiség maradéka egy szigeten éli mindennapjait, ahol a szigmálokkal együtt (ezek a mutáns állatok) élnek békében, már akivel lehetséges. Főszereplőnk, a manga arcú, lebénult, kerekesszékbe kényszerült fiú itt él boldogtalanul a kentaur dadával meg egy szintén manga arcú gondozóval.
Aztán kitör a PÁNIK ÉS MINDENKINEK ANNYI MERT BETÖR A SZIGETRE SIR KÁN ÉS IZÉ! Na a gyerek kap egy kutyát is, ami cuki, meg minden. Kezdetben.
Ha nem értitek, mi folyik itt, írjátok annak számlájára, hogy én sem nagyon. Ez még csak az első fejezet, de akkor is remélem, hogy ennél jobban ki lesz dolgozva a világa, vagy az egymás mellé pakolt szereplők. Kicsit gyorsak az események is, és a legtöbb karaktert csak a HÁBORÚ(!) azonosít, azaz, hogy ember, vagy állat, tehát melyik oldalon áll, ki akarja-e irtani a másikat. Ha lassabban csordogálna az események sora, talán több idő jutott volna a karakterekre, és nem csak kajabálásra meg vadul pofozkodásra futná. Számomra a legjobban kidolgozott karakter a kentaur dada, aki egyrészt kiválóra sikerült, humoros a megjelenése, és vad is egyszerre, nagyon bizarr. A többiek kicsit egysíkúra sikeredtek, és a karakterek egymáshoz való viszonya is kérdéses. Egyáltalán nem értem, hogy a postás jellemének kidolgozására miért jutott több idő, mint a fő antagonista nagymacskáéra.
Ez egy állatos sci-fi-szerű mangahibrid, vagy fogékony vagy rá, vagy neked kapáltak.
Mindemellett a rajzok is elég hullámzók. Vannak kifejezetten gyönyörű panelek, karakterek, és vannak olyanok, amik hagynak némi kívánnivalót maguk után. A harcok mangásak, elnagyoltak, ami szerintem direkt, az arcokon is látszik a manga hatás, az állatos rajzok között pedig vannak művészi szintet is megütők, kifejezetten szemet gyönyörködtetők, olykor viszont nagyon furán kinézők is. Nekem a kutyás képek kifejezetten tetszenek, vagy ahogyan már említettem, a kentaur nyanya megjelenítése.
Ha a második fejezetre több időt szánnak az alkotók, építik kicsit a karaktereket, akár lehet ebből valami szuper dolog is. Szerintem a potenciál benne van, mivel a vége igencsak brutálisra sikerült.
(B)
