Fogalmam sincs, hogyan, miért vagy mikor kattant rá pontosan Japán ennyire a robotokra, a mechákra és főleg az óriási halálgépekre. Tényleg így történt? A világ országai összeültek, kiosztották egymásnak a jellemzőiket, és Japánt megviccelték a Hello Kittyvel, a zsebszörny-harcokkal és a dübörgő robotokkal, mint valami tréfás ajándékkal?

Nem mintha panaszkodnék, mert így kaptuk meg a Voltront, a Transformerst és a Robotech-et — a geek menőség tökéletes hármasát. Számos más mecha-projekt is érkezett Japánból, és ezek között az egyik elfeledettebb darab az 1989-es Gunhed volt.

Az anime helyett a Gunhed élőszereplős irányba ment el, ami meglepett, tekintve az időszakot (ez volt az első élőszereplős mecha-film, jegyzetelőknek infó). A történet 2025-ben játszódik — a filmben és miközben ezt írom —, és egy heves csata zajlik egy apró csendes-óceáni szigeten, amely hihetetlenül értékes erőforrásnak ad otthont. Csakhogy ez nem emberi frakciók harca, hanem az emberek vezette Gunhed-erők csatája egy Kyros nevű, megőrült MI ellen.

A háború után úgy egy évtizeddel — nyertünk, hurrá — egy jól felfegyverzett fosztogatócsapat visszatér a szigetre, hogy megnézzék, kifoszthatják-e maguknak a jövőjüket. Amit azonban találnak, az az, hogy Kyrost a háború során nem sikerült teljesen kiiktatni (komolyan, senki sem ellenőrizte?), és a jelenlétük újra lángba borítja a régi ellenségeskedést.

A fosztogatókat gyorsan lemorzsolja a helyzet, és végül egy Brooklyn nevű szerelő és Brenda Bakke (Hot Shots! Part Deux), az amerikai ranger marad életben. A romok között persze egy-két koravén kölyök is felbukkan, mert japán filmben így kívánja a törvény.

Nem ragaszkodtam túlzottan egyik szereplőhöz sem, kivéve Bakkét, aki elszánt és rátermett akciósztárként tűnik ki. Kezdek egyre nagyobb rajongója lenni, mióta több filmjébe is belebotlottam, és keresek is újabb példákat a munkáira.

A film nagy része arról szól, hogy ez a vegyes társaság szintenként halad felfelé a „Toronyban” — Kyros erődítményében —, és szépen levadásszák őket, miközben az automata védelmi rendszerekkel küzdenek. És bár a film jelentős része olyan, mintha egy cyberpunk szerepjátékos dungeon crawl kampányt néznénk, végül azért kapunk némi édes, édes mecha-akciót is a végjátékhoz.

Kellően lenyűgöztek a vizuális megoldások, melyek rettentően menővé teszik a filmet. A makettezés, a díszletek és a cyberpunk kütyük kiváló gyakorlati effektek. Kit érdekel, hogy a Gunhed története borzasztóan alap és a szinkron sokszor értelmetlen? Sok mindent megbocsátok, ha stílusban és technóban úszik a film. Nyilvánvaló, hogy a készítők „ihletet merítettek” az Aliens gyarmati tengerészgyalogosaiból és telep-környezetéből, valamint a Terminator jövőbeli háborújának világából — és őszintén szólva nem zavar, hogy Cameron mesterműveinek hangulatát másolták.

A Gunhed végig lekötötte a figyelmem, mert sosem tudtam, épp milyen őrült, kattant fejlemény vagy halálos szerkezet bukkan fel a következő jelenetben. És amikor a túlélők rábukkannak egy 48 órás visszaszámlálóra és egy működő (sőt: beszélő!) Gunhed mechára, tudod, hogy valami hatalmas dolog készül.

A faszaság-faktor teljes erővel jelen van a Gunhedben, és én is továbbadom ezt neked: maximálisan ajánlom, ha egy szórakoztató sci-fi filmre vágysz. Szenvedéllyel és hozzáértéssel készült, és ez már önmagában is sok hasonló, de szürke próbálkozás fölé helyezi.

Ben voltam, sziasztok!