Hétköznapi Geekságok

35 éves az Űrgolyhók

2022. június 24. - Gubán Bélu

9.jpgMinden hónapra jut egy-egy évforduló. Ma egy 35 éves zseniális szart hoztam el nektek. Ugyanis 1987-ben ezen a napon jelent meg az Egyesült Államokban Mel Brooks rendezésében az Űrgolyhók (eredeti címén Spaceballs).

Ez a film bármikor újranézhető, a legismertebb Star Wars paródia, és most, hogy ismét megnéztem, végig mosolyogtam az egészet. Szerintem nagyon jó energiája van, és nem mellesleg marha fárasztó humora.

A nyolcvanas évek legnagyobb sztárjait sikerült felkérni a szerepekre. Itt van Bill Pullman, azaz Lone Starr, akire a filmes Űrlord erőteljesen hajaz. Morzsa kutya, bocsánat, ember-kutya keverék (jó buli lehetett) szerepében az a tragikusan fiatalon elhunyt John Candy szerepel, akit a Föld nevű bolygón mindenki szeretett, és szeret a mai napig. Lord Helmetet Rick Moranis alakította, aki felesége 1991-es halálát követően visszavonult a filmezéstől, mert a gyerekeire szeretett volna koncentrálni, pedig az egyik legfoglalkoztatottabb sztár volt ebben az időszakban. Vespa hercegnőt a kilencvenes évek egyik szexistennője, Daphne Zuniga testesítette meg, míg Mel Brooks, a komikus rendező-producer volt az űrgolyhók elnöke, akit még a wc-n és orgia közben sem hagytak nyugton a telefonhívásokkal.

A film a nyolcvanas évekre jellemzően minden másodpercben ütni képes, mindenhol valami rejtett üzenet, poén lapul.

5.jpgA történet szerint az űrgolyhók felélték a bolygójuk levegő készletét, és szemet vetettek a békés Druidia bolygóra, ahonnan ki akarják szippantani egy hatalmas űrporszívóval a zokszigént. Vespa hercegnő elmenekül a bolygóról, mivel hozzá akarják adni a folyton álmos Valium herceghez, de ezzel pont az űrgolyhók kezére játssza magát. A király megbízza Lone Starrt, hogy mentse meg a hercegnőt az űrgolyhóktól, és az se baj, ha a Mercedes típusú személyűrjárművet is hazaszállítja épségben. Lone Starr és Zsemle Morzsa elvállalja a munkát, kell nekik az űrdollár, mivel tartoznak Pizzának (a’ la hut). Lone Starr a hercegnő menekítés során kitanulja, hogyan használja az Erőt… khm… Schwarzot, az űrgolyhókos cuccokkal csencselő Joghurttól. A végén összecsap Helmettel, aki elmondja neki, hogy ő az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa, ezért az égadta világon semmiféle rokonságban nem állnak egymással, ezért meg kell halnia.

A film senkit és semmit nem kímél. Aki nem látta, az is hallotta már a filmből ismert szállóigéket, mint például, hogy „balfaszok vesznek engem körül”, vagy „fésüljék át a sivatagot, de sűrű fésűvel”. Utóbbi szállóige szerepelt a Boba Fett sorozat egyik részében is, amikor a tuskenek fésülgetik a homokot, ekkor felröhögtem.

6.jpgVita tárgyát képezi, hogy Bill Paxton ismert-e arról, hogy mindhárom ikonikus szörny megölte-e, viszont azt senki nem emlegeti, hogy John Hurtöt kétszer is megölte az Alien. Ő volt az, akiben kikelt a Nyolcadik utas, és az Űrgolyhókban egy gyomorrontás végez vele egy bolygóközi kricsmiben…

Nem tudom, mit írhatnék erről a filmről többet, emlékezzetek rá, és nézzétek meg.

Bélu voltam. Sziasztok!

Az Öreg Tigris képregény

borito.jpgGyerekkoromban rajongtam a vadászgépekért, járattam a Top Gun magazint is, még meg is vannak a gyerekszobám szekrényében, bár elég régen vettem őket elő, de összességében megdobogtatják a szívem a repülőgépek. Néhány héttel ezelőtt a Top Gun második részét is sikerült megnézni (az első résszel egy napon), így feléledt a vágy ismét a repülőgépek iránt.

Erre jött velem szembe Az Öreg Tigris, aminek az elején valami világháborús matuzsálem virít, mindenféle csimbumcirkusz közepette. Pozsgay Gyula írta és rajzolta ezt a képregényt, és így elolvasva, jól a szívemhez nőtt.

Pozsgay a nagyapjáról írta a képregényt, aki az Öreg Tigris géppuskakezelője volt (lövésznek is hívhatjuk). A nagyapa naplója alapján készült, egy 1944. október 23-i légiütközetről Orosháza környékén. Ennek során a magyar hősök egy Me 210 Ca-1 típusú (Messerschmitt gyártmányú) kétmotoros alsószárnyas gyorsbombázóval veszik fel a harcot a támadó szovjet Jak-9 típusú vadászgépekkel. A bombázók igazából nem erre lettek kitalálva.

A gépek között felszereltségben nem kis különbség volt, és a szovjetek létszámfölényben is voltak, viszont a vitéz Orbán József törzsőrmester által vezetett gép (a géppuskáknál Vörös Tibor szakaszvezetővel, ő az a bizonyos hős nagypapa) felvette a harcot velük.

tank.jpgA légi harc néhány percig tartott, viszont erről kaptunk egy jó háromnegyed órás olvasmánynak beillő, nagyalapú albumot, gyönyörű rajzokkal. A képregényben inkább a történetmesélés dominál, leíró szövegbuborékokkal, egyébként párbeszédekben szegénynek mondható. Csak ami a légi ütközet közben elhangozhatott, néhány szitokszó, meg egymás női felmenőinek emlegetése olvasható benne. Egyébként az elején szépen felvezeti a helyzetet, hogy kb. hogy is állt a háború ekkortájt. Kapunk szépen masírozó szárazföldi egységeket, harckocsikat pocsolyákban, meg minden, ami militari. Nekem ez a rész is tetszett.

Az ilyen kiadványok miatt ki merem bátran jelenteni, hogy igenis van létjogosultsága a történelmi témájú képregényeknek. Hozzám ez a repülős téma eleve nagyon közel áll. Szerintem egy ízlésesen tálalt megemlékezés néhány olyan hősről, akik már csak a naplókban, esetleg emlékeinkben élnek, viszont akiknek a nevét érdemes megismertetni az olvasókkal.

Ez a keményfedeles album minden gyűjtemény éke lehet, és ezt többször el fogom olvasni. Már csak a rajzok jobb felfedezése miatt is. Akciódús, fényes, eposzi.

Bélu voltam, sziasztok!

Rájás Gerbaud képregény

ekszkluziv.jpgNem mondom, hogy én vagyok Lakatos István Művész Úr legnagyobb rajongója, de az biztos, hogy nagyon szeretem a munkáit. A polcon van egy Lencsilány, egy Mesék az ágy alól, egy ekszklúzív Spongyabob és Patrik rajz, valamint eldugva, fénytől védett helyen egy eredeti Lencsilány oldal. Ezekhez csatlakozott most a rájás GERBAUD (frappáns, de kellemetlen) című Lakatos képregény.

István (elnézést, hogy itt leistvánozom, de párszor találkoztunk már, mert falumbéli, és házhozszállítást is szokott nekem vállalni, és szoktunk ilyenkor beszélgetni is, de nem árulhatom el mikről, mert akkor megharagudna, hogy kikotyogtam a műhelytitkait)… hol is tartottam? Túl hosszú lett a zárójel.

Szóval István munkái a kedvenceim, író, rajzoló, és most már kiadóként is működik, ő ilyen multifunkciós bicska. Mindenhez is ért, bámulatos, ahogy magáról állítja.

Mivel követem az oldalát, így állandóan tanúja lehetek a különleges humorának. A rájás GERBAUD-ban megjelenő néhány képét már láttam, például a pókot, vagy mit, ami elég rusnya és büdös. De rendszeresen posztolt a fából készült kis Jankóról is. De itt láttam, hogy készül az új képregény, posztolt az ekszklúzív borítóról, és amikor megjöttek neki a kiadványok, posztolt az ujjáról is képeket, a háttérben az elmosódott képregényekről. Így egyből tudtam, hogy nekem ez kelleni fog, annyira észveszejtő volt a marketing.

szarizu.jpgAki ismeri a Lakatos-féle képregényeket, az a zserbóban sem fog csalódni. Mit írhatnék róla? Igényesen megrajzolt, elborult humorú, randomnak tűnik olykor, de mégis valahogy egyben van az egész. És a végén találkozhatunk egy régi ismerőssel is. Az egésznek kettős hangulata van, van egyfajta búskomor atmoszférája, amellett, hogy végig röhögtem az egészet.

Az ekszklúzív kartonált képregény az alkotótól még megvásárolható, ha még nem fogyott el. Remélem, hamar elfogy, és készülhet a következő csoda.

A mellékelt képeket a Művész Úr facebook oldaláról szedegettem le.
(forrás: https://www.facebook.com/lakatos.istvan.52)

Bélu voltam, sziasztok!

elbaszta.jpg

Anderson - Psi Division képregénybemutató

img_20220514_101141.jpgA legrosszabb ebben az Anderson képregényben az volt, hogy hamar a végére értem. Ez majdnem minden szórakoztató képregényre igaz. Alan Grant és John Wagner 2000AD berkein belül alkotott képregényeire meg még inkább. Főleg, ha olyan emberek csatlakoznak hozzájuk a cerkájukkal, mint Ian Gibson, vagy Barry Kitson.

A Judge Anderson - Hour of the Wolf kötetben két sztorit olvashatunk az Apokalipszis háború utáni eseményekből, Cassandra Anderson főszereplésével. Anderson a Dredd bíró sorozatban is egy igen erős karakter, sokszor rajta áll vagy bukik egy küldetés sikere, nyilván az esetek többségében Dredd hordja az Igazságosztót. Azt tudjuk, hogy Anderson képességeivel lehet csak legyőzni Halál bírót és brancsát, a jóképű és kedves sötét bírákat.

Anderson bírónak ugyanis pszi képességei vannak. A pszi-divizióban szolgálnak a Mega-1 számára hasznos mutánsok. Telepaták, telekinetikusok, meg a teletabik. Az Anderson – Psi Division történetekben ők a főszereplők.

A Hour of The Wolf történetben az Apocalypse Wart követően járunk közvetlenül. Keleti Mega ügynökei évekkel ezelőtt beszivárogtak Mega-1 lakosai közé, akik közül néhányan pszi képességekkel is rendelkeznek. Így elindul egy titkos küldetés, aminek első célpontja Cassie, majd miután őt kiütötték, mindenki más… ugyanis az ügynököknek ki kell szabadítaniuk a rejtélyes farkast a Mega-1 börtönblokkból.

img_20220514_142004.jpgDredd is megjelenik a képben, egy rövid szösszenetben, ugyanis egy mutáns halbékamókusmajmot kell levadásznia kedvenc bírónknak, ami természetesen embert ölt. Vicces, mert magára Agytörzs emberként hivatkozik a drága, micsoda művésznév. (Ezzel a gyíkagy sztorival sok képregényben lehet találkozni. Eszerint az emberek, mivel a hüllőkkel közös ősöktől származunk, rendelkeznek egy primitív gyíkaggyal, ami dominanciája esetén ösztönszerű lénnyé változtatná az alanyt. Találkozhattunk az ötlettel például a Vedlés című Pókember történetben is.)

A gyíkemberes sztori viszont itt nem ér véget, ugyanis Anderson, amikor dizsibe megy barátnőjével, és szexin vonaglanak a 22. századi mulatósra, egy kocsmai bunyó kerekedik, aminek során egy állampolgár megöl egy másik állampolgárt, látszólag indíték nélkül. Aztán fény derül egy üzleti körre, akik egy őrült tudóst pénzeltek, majd pedig hagyták, hogy elvigye az agyvérzés, látszólag… vagy nem látszólag. Szóval van valami kapcsolat a különböző gyilkosságok között.

img_20220514_133526.jpgEzek a nyolcvanas évek nekem nagyon bejönnek képregény-ügyileg. Imádom ezeket a pofon egyszerű sztorikat, ezekkel a tökéletesen kimunkált rajzokkal. Kitson rajzai nagyon „bollandesek” (Brian Bolland sokat rajzolt Dreddet is, az egyik kedvenc alkotóm), Ian Gibson pedig nagyon Halo Jones-osra vette a figurát, egyszerűen gyönyörű Andersonokat és barátnőket rajzolt nekünk.

Rajzban talán a vége felé David Roach tracelésre hajazó fekete-fehér rajzai nem mindenhol jöttek be, de csak elvétve mondanám ezt. Az esetek többségében marha jókat rajzolt ő is.

Alan Grant nagyon jó Dredd író, és mellesleg Strontium Dogot, és egy Dredd-Stronci közös crossovert is olvastam tőle. Nagyon jól építi a világot, egyszerű a szóhasználata, és a cselekmény is folyamatos, tök logikus. Wagner pedig Dredd egyik apja. Ki értené jobban ezt a világot, mint ő? Egyébként Grant és Wagner közösen használt írói álneve T. B. Grover volt, „aki” itt író robotként többször feltüntetésre került. Biztos unták olyan sokszor leírni a nevüket.

img_20220514_100755.jpgSzóval, ha valakit érdekel a sztori, a 2000AD 520-531, 587 és 614-622 progjaiban jelent meg. A könyv, ami nekem van, Judge Anderson – Hour of the Wolf TPB (Rebellion, 2003.)

Bélu voltam. Sziasztok!

Barbarella képregénybemutató

img_20220507_151949.jpgA Szegedi Képregénybörzén vásároltam Bayer Antal bácsitól egy Barbarella TPB-t, amit már láthattatok az instagramon. Elolvastam, és jöhet is róla valami kis szösszenet ugye? Ugye.

Nem tudtam semmit Jean-Claude Forest francia író-rajzoló képregényéről, csak amit Bayer Úrtól megtudtam ott az asztalánál. Sokat mesélt ott a különböző kis kiadványairól, erről is, de blog kompatibilisnek ezt tartottam a leginkább, de nem kizárt, hogy egy csomagot a rövidekből is be fogok szerezni tőle. A Barbarella második kötete egy önálló sztorit tartalmaz a kishölgy kalandjaiból.

Barbarella 1962-ben jelent meg először stripekben, majd ’64-ben önálló kötetet kapott. A wikipédia szerint az első pornográf képregényként tartották számon, viszont ez korántsem igaz (1940-ben már jelent meg pőre képregény a tengerentúlon). 2017-ben újraindították a sorozatát, ami (elvileg) máig fut.

Nem tudtam, hogy mibe vágom a fejszémet, ezért meglepetésként ért a képregény sztorija, és megjelenése is. Barbarella egy cirkuszt igazgat, viszont ez ilyen interdimenzionális és bolygóközi cirkusz, mindenféle furcsa lénnyel. Barbarella a társulat szépsége (tényleg szépen van rajzolva), társai Golyóbis, Kisember, Mechanik, meg Abajg. Meg van egy húsevő óriás füle is, aki tudja az utat az űrben.

img_20220506_142423.jpgÖsszességében egy nagyon elborult történet, több-kevesebb erotikával. Barbarella finoman szólva is szexuálisan szabados életet él, elég sok mindenkivel létesít szexuális kapcsolatot a képregényben, amire minden esetben egy levetkezős panel utal, magát az akciót nem mutatja meg nekünk, mégis mit képzeltek… Lényegében mindig találnak alkalmat a képregényben, hogy Barbarelláról lekerüljön a ruházat, és megmutassa dús idomait.

Ahogy mondtam, egy nagyon elborult történetről van szó, nehéz szöveggel. Mondjuk érthető is a dolog, hogy egy idegen bolygón máshogy hívják a dolgokat, mint nálunk. És sokszor nagyon máshogy is működnek a dolgok, mint ahogy mi azt gondolnánk. Elborult, és színes világot épít fel annak ellenére, hogy fekete-fehér a képregény. Vannak itt humanoid robotok, kétéltű emberek, óriáscsirkék alatt lakó idegenek, embertestű és viharfejű lények, akik rátámadnak az arra járókra, és óriás kukacok, amiken lehet lovagolni. Eleve Barbarella cirkusza rengeteg fenomént vonultat fel, szóval idegen lényekben nincs hiány.

img_20220505_210231.jpgViszont elég csapongó a sztori. A fő szál egy bolygó elfoglalása, ahol az idő máshogy működik, mint egyébként, ezért egy hét bolygón töltött idővel a külvilágban 20 év telik el. Közben viszont Barbarella, ahogy mondtam, ide-oda csapódik, hol rabságba esik az időben, hol prostitúcióra kényszerítik, majd királynővé koronázzák, miközben körülötte, tőle függetlenül történnek a dolgok, és minden megoldja magát.

Néha viszont nagyon felröhögtem az egész képregény abszurditásán. Olyan random dolgok történnek néha benne, hogy muszáj volt egy facepalmra leállnom.

Összességében szórakoztató képregénynek találtam a Barbarellát, de néha elég fárasztó. Aki szeretné magát lefárasztani egy másfél-két órás olvasnivalóval, és szereti a rajzolt kerekded idomokat, annak jó választás lehet ez a francia sci-fi szoftpornó. Itthon a Nero Blanco Comix adta ki.

Bélu voltam. Sziasztok!

40 éves E.T., a földönkívüli

Nehéz olyanról írni, amiről már mindent leírtak. Volt rá idő, kereken 40 év. Hiszen ma lett ennyi idős ez a film. Na jó, ez kicsit csalás, mert amikor ezeket a sorokat írom, még 15 nappal az évforduló előtt vagyunk. De nem is nehéz róla írni. Mert nem olvastam róla túl sokat, illetve mert nem láttam túl sokszor. Annak a kevés megtekintésnek pedig sok éve. Szóval most szépen megnézem, felnőttfejjel először.

De még előtte röviden összefoglalom a gyerekkori emlékeim a filmről. Nem sok, de az legalább rossz. És úgy gondolom, elég soka vagyunk ezzel így. Voltak gyerekek, meg egy bűnronda lény, akinek világít az ujja, és nyúlik a nyaka. Haza akar menni, szekrényben rejtegetik, és nagyjából ennyi. Az a fura cucc inkább félelmetes, és jó eséllyel a gyerek agya elnyomta a többi részletet vagy emléket, már amennyire sikerült. Megnézem, aztán majd kiderül, mit kellett elfelejteni.


1.jpg

Megnéztem. Majd' negyven év után ismét megnéztem. Nem mondom, hogy rossz. Azt sem, hogy ez feltétlenül a világ legjobb filmjei közé tartozik. Az akkori felnőttek másképp látták, főleg itt, közép- és/vagy kelet Európában. Láttam a szüleim, mások szüleit stb. Nem voltak túlzottan odáig érte. A gyerekek szintén nem, mert inkább félelem vagy undor a reakció a címadó-főszereplő irányába. A streamer (mostanában már ezt használják/használjuk a "streaming szolgáltató" helyett, azért is, mert van olyan, ahol a "téka" csak egy mellékszál) amelyiknél néztem, 7+ besorolást adott neki. 1984 után PG-13 besorolást kapott, és ez talán reálisabb. Elvileg családi film, de...

Szóval megnéztem. Lesz spoiler, ha 40 év után még mehet. De nyilván lehet, azok miatt, amiket eddig írtam. A film több jelenete visszaköszönt az évek során egyéb filmben, sorozatban. Egy Stranger Things néző vagy rajongó már a film elején megörül annak, hogy a gyerekek egy asztal körül szerepjátékoznak. Az E.T.-ben Tunnells & Trolls, a S.T.-ben Dungeons & Dragons van terítéken. Tök érdekes így, visszafelé megfejteni, megtalálni az ilyen utalásokat, tisztelgéseket. Szinte ezért is érdemes megnézni. Vagy a szellem jelmez. Vagy a szőke paróka. Vagy a bringás száguldások. A saját gyártású kommunikációs eszköz. Á... sok van. És ez csak a S.T. Na jó, de miért lett ekkora nagy kultusza? Akkoriban nagyon ment a sci-fi, sokan próbálkoztak már előtte is, kisebb vagy nagyobb sikerrel. Aztán ott van a "van-e élet a Földön kívül?" téma, ami sosem kopik el. Gyerekeket szerepeltetni, főszerepbe rakni - szintén menő. Sőt, cuki is. És akkor jön a pozitív hozzáállás. Nagyon sok film arról szól, hogy jönnek az idegenek, agresszív és ellenséges lények, el kell őket üldözni, le kell őket győzni. Erre jön egy ilyen izé, tök kedves és kíváncsi, gyerekekkel barátkozik. És nyoma sincs negativitásnak, egyik oldalról sem. Sőt, a kis Elliott és a földönkívüli között olyan erős lelki kapocs lesz, ami a fizikai létezésükben is megnyilvánul. De a legnagyobb meglepetés még hátra van. A sok ügynök, egyenruhás és szkafanderes ember, amikor minden nagyon rosszra fordul, minden erejüket arra fordítanak, hogy megmentsék az idegent. Szó szerint minden tőlük telhetőt megtesznek. De mégis jön a halál. Majd az, ami reményt ad, és sok vallás alapja: a feltámadás, és így akár az örök élet.

Ezek szép dolgok. Valószínű, hogy jókor pattant ki a történet Melissa Mathison fejéből. És kellett hozzá Spielberg is. Meg John Williams zenéje. Ma már nem lenne akkora durranás. Esetleg, ha ugyanaz lenne a kontextus, a retro feeling dobna rajta valamelyest. Sosem tudjuk meg. Azt viszont igen, hogy kicsit megkedveltem, már nem félek tőle, és egy kicsit jól is esett megnézni.

Jurassic World 3. - Világuralom

Sokat gondolkodtam, hogy vajon megéri-e megnézni a Jurassic World harmadik részét, és inkább afelé hajlottam, hogy rohadtul nem. Viszont a Top Gun film előtt a mozis plakátokat bámulva láttam, hogy a régi (idős) szereplőket is vissza akarják hozni a filmben, egyértelművé vált, hogy meg kell néznem. Vagy egy nézhető kis film lesz, vagy egy méltó hullagyalázás.

Ez a filmsorozat is olyan soft rebooton esett át, mint sok-sok más korábbi film előtte, bár ennél jobban megáll a folytonosság, ugyanis a JP filmek egyértelműen a World filmek előzményeinek tekinthetők.

A JP filmeket, ahogyan arra már a JP2-es cikkben utaltam, gyerekként nagyon szerettem. Utóbb már szerintem csak a nosztalgia miatt mondom azt, hogy az első film imádni való, a második nézhető (egy-két irtózatos erős jelenete van, amitől kiver a libabőr), a harmadik meg… hogy is mondjam. Olyan idegesítőek benne a szereplők, hogy Sam Neill jelenléte sem menti meg az egész katyvaszt. Ordítanak az egész filmben a ragadozókkal teli dzsungelben (Téa Leoni nagyon gagyi).

A Jurassic World első része nekem kellemes csalódás volt, talán túlzás volt kicsit, amikor Bryce Dallas Howard lefutja magassarkúban a T-rexet, de sebaj. Jó volt ez a Chris Pratt-féle oroszlánszelidítős-macsós buli. Összességében tetszett a film, meg az új dinók is. Meg a motorozás is király volt, ami egyértelműan a JP 2 legjobb jelenetére utal (amikor vadásznak asszem gallimimusokra és pachycephalosaurusokra).

A Jurassic World második részében csúcsosodott ki minden, amit az őslényes franchiseban utáltam, speciel azt, hogy a főszereplők halhatatlanok. Hiába volt ez egy egydinós horror, nem emlékszem pontosan, de szerintem 12-es karika volt rajta, és emiatt egy tét nélküli híg fossá vált az egész. Kevés volt az szerintem. Mégis ki hiszi el azt, hogy egy intelligens gyilkológéppel fegyvertelenül fel tudjuk venni a versenyt? Mintha nem lett volna rá költségvetés se látványban, se forgatókönyvben.

És akkor most jön annak a borzadálynak a folytatása. Domínium… Amikor a dinoszauruszok uralták a földet, és újra. Számomra kihagyhatatlan lett úgy, hogy Laura Dern, Jeff Goldblum és Sam Neill ismét tiszteletét teszi a szériában. Kíváncsi voltam, költői képpel élve a lelkem mélyén megbúvó kisgyerek majd mit szól ehhez.

És most, hogy hazaértem azt kell mondanom, hogy az a bizonyos gyerek elégedett. Igazából teljesítette a film az elvárásaimat, de semmi többet. Egy kellemes szórakozás, bár 2,5 órát végig ülni elég hardcore élmény volt.

A film szépen lavíroz a retro érzés és az újdonságok mezsgyéjén. Egyrészt elég sok olyan jelenetet láthatunk, amikben az animatronikus gyíkok köszönnek vissza, másrészt végre olyan dinoszauruszok is tiszteletüket teszik, amik a tudományos felfedezéseket tükrözték, és mindezt szerintem jól el is magyarázzák. Ugyanis az első park óta olyannyira fejlődött a galambászat, hogy végre tökéletes dinoszaurusz géneket sikerült kinyerni, nincs már szükség a sérült DNS különböző, ma is élő lények génszekvenciáival való kitöltésére.

A cselekmény ismét nem túl bonyolult, amellett, hogy a világban elterjedtek a dinoszauruszok, még mindig van egy park, amit jól tönkre lehet a film végére tenni.

Összességében az „öregek” lubickoltak a szerepükben, jól érezték magukat, jól is sikerült ez a találkozó, működik a kémia hármuk között, és a fiatalokkal is jól működnek együtt. Viszont Chris Prattet nem lehet komolyan venni, szerintem ő maga sem veszi magát komolyan, és ez most már teljes hiteltelenségbe fullad, olyan volt, mintha teljesen más filmben szerepelt volna, téblábolt imitt amott a párbeszédek alatt.

Mégis mit kaptunk ettől a filmtől? Rengeteg régi és új gyíkot, régi parkos érzést, rengeteg retro utalást, könnyeket, dinóbunyót, motorozást, gyerekmentést. Ja, hogy ezek már voltak? Voltak. De ha a rendezőt nem érdekelte, akkor engem sem.

Összességében jól szórakoztam a filmen, és a kölcsönkért gyerekem is, Zéti, aki azért jött el velem, hogy ne érezzem magam cikin egyedül.

Az osztályzatom 4 dinókarom az 5-ből.

Bélu voltam, sziasztok!

Karl Urban 50

Ma már ünnepeltünk egyet, de talán egy fiatalabb is belefér. Új-Zélandon született, 1972-ben. Huszonévesen az itthon is ismert Herkules és Xéna sorozatokban is játszott, mint Julius Caesar és Kupidó. De az igazi ismertséget Eomer szerepe hozta meg számára, a Gyűrűk ura filmekkel. Majd az új Star Trek filmek Bones dokija, azaz Leonard McCoy bőrée bújt. A Riddick filmek Vaako-ja, vagy az új Dredd címszereplője szintén kihagyhatatlan szerepei. És ott van Billy Butcher, a The Boys sorozat bunkó főszereplője, ami napjaink egyik legtutibb szerepe (és sorozata). Tehát: Isten éltesse sokáig a ma 50 éves Karl Urbant!

70 éves lett Liam Neeson

Hihetetlen, hogy Liam Neeson, ez a sármos szívtipró ma töltötte be a 70. életévét. Az észak-ír színész az utóbbi tizenpár év egyik legfoglalkoztatottabb akciófilmes színésze, viszont számtalan olyan filmben is szerepelt, amivel megalapozta magának azt a hírnevet, hogy ő bizony nem csak ilyen filmekben képes remekelni. Mit jelent számomra ez az ember, Liam Neeson?

Életútja hihetetlen kacskaringós, nekem viszont megvan jó pár filmje, amit kiemelnék a karrierjéből.

Az első Liam Neeson-féle filmes élményem a Star Wars Ep. I. volt, ahol a majdnem leírhatatlan nevű Qui-Gon Jinn jedi mestert alakította. Nekem a kedvenc karakterem volt a filmben, és teljesen ledöbbenve fogadtam a mester halálát. Utóbb még több alkalommal tért vissza, habár csak hangban a Star Wars univerzumába.

Nyilván a legismertebb és legnagyobb sikert hozó filmszerepe Oskar Schindler karaktere volt, abból a bizonyos 1993-as listázós filmből. Mellette viszont Ralph Fiennes jóval kimagaslott, így nekem annyira az nem volt emlékezetes alakítása. Mégis úgy hírlik, hogy ez indította be a karrierjét igazán a kilencvenes évek elején. Én csak jóval megkésve, a kétezres évek közepe táján láttam csak a filmet, és ahogy mondtam, nekem annyira nem volt átütő ott a játéka.

Neeson a mindenki által egyszerre szeretett és gyűlölt Igazából Szerelem (Love Actually, 2003.) egyik központi karakterét, Danielt is alakította, aki tragikus hirtelenséggel vesztette el feleségét, így a férfi megörökölte annak vöröshajú kisfiát Sam-et (Thomas Brody). Aki szereti a romantikus filmeket, az minden bizonnyal az Igazából Szerelemért is odavan (titok, de én is minden alkalmat megragadok, hogy megnézhessem).

Az, hogy beleragadt az utóbbi időszakban az akcióhős szerepébe, engem korántsem zavart. Volt itt három Elrabolva rész (Taken, az első 2008-as), amikor az ex-CIA ügynököt, Bryan Millst és családját terrorizálják úton-útfélen rossz arcú maffiavezérek, hol a lányát, hol a feleségét, hol pedig őt magát elrabolva. Vagyis hát az utolsó részben úgy emlékszem senkit nem rabolnak el, csak a normális történetet, az már mondjuk bűnrossz volt, de az első két rész szerintem nagyon látványos, akciódús, és Neeson hitelesen faarccal, jól hozza a nyomozó CIA ügynököt.

Ott van a fordulatos Ismeretlen férfi (Unknown) című filmje, vagy a tévében számtalanszor, már-már unalomig újrajátszott Non-Stop. 2012-ben még Batman ellenfele is volt Ra’s Al Ghulként a Sötét Lovag – Felemelkedés című Nolan eposzban.

Ezek voltak azok a filmek, amiket annyiszor láttam, hogy kb. a könyökömön jöhetnének ki, de mégis, valahogy Liam Neeson mindig eladja őket nekem.

És mindezek tetejére még 2020-ban a karanténos időszakok egyik szünetében sikerült moziban látni a Made in Italy című drámát, amiben fiával egy nagyon nyugtató és szomorú hangvételű filmben látható. A Made in Italy-ben egy festőművész a fiával egy a család tulajdonában álló toszkánai nyaralót látogat meg, és sok régi családi titkokra és elfojtott emlékekre derül fény. Mit ne mondjak, hihetetlen alakítás volt ez tőle, és fiától is (Michael Richardson). Érdekes, hogy itt is megjelenik a Neeson életét beárnyékoló tragédia, ugyanis a filmbéli festő is fiatalon veszíti el feleségét autóbalesetben (Natasha Richardson, Neeson felesége 2009-ben hunyt el síbalesetben). Lehet ez a körülmény még hitelesebbé teszi a játékát. Ezért is írtam az elején, hogy ő nem csupán akciófilm-sztár nekem, főleg, hogy ez utóbbi filmjén még sikerült is egy-két könnycseppet elmorzsolnom titokban.

Ez volt Liam Neeson Bélu szemével. Isten éltesse sokáig!

Zoárd kapitány legendája

img_20220604_105215.jpgA képregény reneszánszát éli Magyarországon (én úgy érzem), és szerintem sokan érdeklődnek a médium iránt. A mai bemutatónk alanya tökéletesen fogta meg szerintem ezt a képregény-hipe-ot. Minden településnek vannak helyi legendái, mítoszai, és látszólag ez a mondat nem illik az előzőhöz, pedig de. Vásárosnaményban ugyanis felismerték, hogy helytörténeti érdekességeket, helyi legendákat is fogyaszthatóbbá lehet tenni, ha képregényes formában tálaljuk őket.

A 20 oldalas Zoárd Kapitány Legendája Vásárosnamény névadó legendáját dolgozza fel egy kis romantikus történetbe ágyazva, ugyanis a jelenben élő Gergely gyerek a Zoárd legendával szeretné megnyerni szíve választottját. Hogy sikerül-e? Nem árulhatom el.

Fehér Balázstól, a képregény írójától tudom, hogy az elmúlt években Vásárosnaményban megrendezésre került egy 2-3 napos fesztivál nyaranta, a Zoárd napi Sokadalom. Ez a város névadó legendájáról kapta a nevét: a legenda szerint Vásárosnamény névadója a honfoglalás kori Zoárd kapitány volt, aki a Vereckei hágón átkelve társaival, a Tisza beregi szakaszához érve úgy biztatta Gergely nevű vitézét: Ugorj, na! Állítólag az akkori nyelvhasználat szerint a biztatás "ugor nya!"-ként hangzott. És miután Gergely vitéz lovával a vízbe ugratott és átkelt a Tiszán, Zoárd kapitány tovább küldte: No, menj! (vagy, ahogy hangozhatott: "na mény!") felkiáltással. Az átkelést nem vállalók és a Tisza partján letelepedettek lakott helye a monda szerint így kapta a Gergelyi és Ugornya, valamint a Namény nevet.

A képregényt Balázs önkormányzati megbízásból írta, és helyi fiatalok rajzolták, festették. A helytörténeti képregény ötlete Balázs fejéből pattant ki, 2021. szeptemberében, majd a Polgármester Úrral egyeztetve a helyi művészeti kör tagjait beszervezve kezdték meg a munkát 2022. januárjában. A Vásárosnaményban működő Bereg Színe Művészeti Kör alkotó gyerekeket, és fiatal felnőtteket fog össze. Heti alkalommal festenek, rajzolnak, sokszor meghatározott tematika mentén. A csapat nyári street-art falfestések mellett szerteágazó kezdeményezésekbe vág bele. A folyamatot és a kört koordinálta és szakmailag vezeti ma is Szász-Sikó Dalma.

img_20220604_105315.jpgIdén május 27-én került sor a képregény bemutatójára a Beregi Múzeumban. A képregény elején Filep Sándor polgármester előszavát olvashatjuk a képregény jelentőségéről, míg a képregény zárszavát Filepné Kiss Renáta történész írta a legenda valóságtartalmáról.

A képregényben festett háttereken elevenednek meg a rajzolt szereplők igényes kivitelezésben, szerintem modern megjelenésben.

Ha engem kérdeztek, az ilyen képregények tényleg alkalmasak arra, hogy szélesebb körben megismertessék a fiatalokkal a helyi legendákat, és biztos vagyok benne hogy ezzel egy hiánypótló ötlet testesült meg ebben a műben. A képregénynek „folytatása” is készül majd, a helyi, város alatt húzódó alagútrendszer legendáját fogja feldolgozni.

Ez itt a reklám helye: Balázsék vállalnák más települések helyi legendáinak „megképregényesítését” is, szóval lehet őket ezzel bátran keresni. Az elérhetőségeit tőlünk megkaphatjátok, ha írtok nekünk egy messengert.

A képregényt a helyi könyvtárban, Tourinform Irodában be tudjátok szerezni, de ha nem jártok Vásárosnamény felé, akkor a Képregénymarket oldalán is megrendelhetitek, vagy magától az írótól, Fehér Balázstól.

A Képregénymarketnél június 10-től válik előreláthatólag rendelhetővé, az alábbi linken megleshetitek:
https://kepregenymarket.hu/Zoard-kapitany-legendaja

img_20220604_105246.jpgA képregény alkotói:
Író: Fehér Balázs István
Rajzolta és kihúzta: Bancsi István
Háttér: Gerics Alexandra Vanda
Közreműködő: Lengyel Henrietta
Szakmai vezető: Szász-Sikó Dalma
Digitális szerkesztés: Szász Csaba
Lektor: Tiba Ágnes

Bélu voltam, sziasztok!

süti beállítások módosítása