A legutóbbi szegedi fesztiválon rakattam félre Bayer Tónival az Ágoston Ezer Élete képregényt, aminek a második kiadása volt elérhető, a Nero Blanco Comixnál (eredetileg 2012-ben jelent meg, ez meg 2022-es).

Vass Robi képregényét követem a neten, már ha jön valami... Jöhetne gyakrabban. Karikatúraszerű humoros pársorosok, főszerepben antropomorfizált állatokkal, akik elborultak nagyon.

Az ezer élet egy vékony, ennek megfelelően néhány száz forintért beszerezhető füzetke. Három különálló történetet tartalmaz, amiket egy közös szál – a megfigyelő – tevékenysége köt össze, aki Ágostont fürkészi.

A három sztoriban szerelem, géntechnológia, mindenféle csimbumcirkusz olvasható. Lazák a sztorik, nagyon jók a rajzok, igazából kilép a karikatúra nedves-lápos mocsarából, (csak viccelek) és egy kiváló minőséget rak le az asztalra. Vagyis az olvasó kezébe. Az Ágoston karikatúrák egyébként nagyon menők.

Mindhárom sztoriban van egy-egy tanulságos fordulat a végére, de szerintem mindent megmagyaráz az alábbi néhány mondat:

Nagy baj kerekedhet abból, ha egy gülüszemű kikosaraz egy másikat.

Továbbá az se biztos, hogy ha jót teszünk, az mindenkinek jó lesz, főleg ha beépült űrmutánsok kiiktatásáról van szó.

Valamint a szerelem vak, a klónozás meg csak mellé mehet, főleg ha önző szexuális kihasználás fűződik hozzá.

Teljesen meg tudom érteni, ha gőzötök sincs arról, mit is írtam.

Ágoston azért nem ennyire bonyolult.

(B)

Kisvárosunkba érkezett egy gyűjtőtársunk kollekciója. Fekécs Zsolt nevét már a Mancave csoport tagjai biztosan ismerik, ő az a pacák, aki a gyűjtői dinoszaurusz modelljeit megfejeli saját készítésű diorámákkal.

Ma délben voltam a kiskunhalasi Közösségek házában, mert érdekelt ez a téma. Zsolt is ott volt a helyszínen, várta a látogatókat. Szerencsémre épp kevesen voltak - utánam viszont pont jött egy kisiskolás csoport - így tudtunk pár szót váltani a gyűjtőszenvedélyünkről.

Zsolt kedvenc darabja elmondása szerint a Brachiosaurus, mert az igen ritka, mára már beszerezhetetlen darab. A diorámákban található figurák között van egyedi is.

A legtöbb figura mellé kis ismertetők voltak kihelyezve, ha bővebben szeretne a látogató olvasgatni ezekről a lényekről. Külön tetszett az a rész, ahol a Jurassic Park filmekben látható dinókat összehasonlította a tudósok által most valósnak gondolt megjelenésükkel.

A dinók mellett szemléltetésként kisautókat, egyéb járműveket, emberkéket helyezett el Zsolt, hogy szemléltesse a lények valós méreteit. Ezeken kívül hatalmas plakátokkal poszterekkel, halk zenével is meg van alapozva az egész hangulata.

Remélem sokan meglátogatják ezt a kiállítást, vasárnapig még látogatható.

Gratula Zsoltnak ezekhez a gyönyörűségekhez. Nekem megdobogtatta a szívemet.

Csak néhány képet raktam fel az általam készítettekből, mert élőben kell ezt látni.

(B)

Ma megint egy olasz képregényt hoztam el nektek. Gigi Simeoni író – rajzoló második világháború idején játszódó történetét, a Farkas küldetését (La corsa del lupo), amit itthon 2024-ben vehettek kézbe a fumetti rajongók az Anagramtól.

Maga a magyar megvalósítás sem kutya minőség. Szép vaskos, 300 oldalas kötet, szerintem a minőségéhez és terjedelméhez képest röhejesen alacsony áron, kihajtható borítóval. Jó kézbe venni.

Gigi Simeoni nem kis név az olaszoknál, hogy miért, a Farkas sztorija jól példázza. Én személy szerint nem vagyok oda a nácis sztorikért, de ez megfogott. Egy ereklye felkutatása a fő cselekményszál (ez lenne Heródes király koronája). A nácik kiválasztják azt a magányos farkast, aki kiszagolhatja nekik, hova rejtették el. Ő Hans Weissmann SS tiszt, aki finoman szólva sem egy szimpatikus alak. Heródes koronáját nehéz fellelni, és akinek a kezébe kerül, az bizony megmurdál. Legalábbis a legenda szerint, meg a képregény tanúsága szerint is.

Weissman a háború poklát megjárva, annak egyik démonaként járja az olasz kisvárosokat partizánokra vadászva, miközben egyetlen cél lebeg a szeme előtt: megajándékozni a Führert a fejékkel.

Nyomon kísérhetjük Weissman kalandjait, kisebb népirtásait, a fogolytáborok borzalmait, a háború végét, és a történet utolsó fejezetében egy igazi hajszának lehetünk tanúi. Tiszta retro akciófilm fíling volt az egész.

Fordulatos egy cucc ez, viszont látványosan erőszakos és háborús. Fekete-fehér létére is gyomorforgató néha. Az arcok, a tájak, a harci járművek, a partizán csajok combfixe mind nagyon szép látvány, szóval csak erős idegzetű olvasóknak ajánlott.

Egyébként letehetetlen. Csak ajánlani tudom.

(B)

Nem bírtam ki, és ahogy megkaptam, el is olvastam az új Julia kötetet. Legalábbis nekem új. Mert amúgy az egyik kedvenc képregényem/sorozatom/karakterem. Mondjuk az nem igaz, hogy ahogy megkaptam, mert nem olyan egyszerű ez, de este, kicsit éjszakába nyúló tevékenységként, alvásidőből lenyesve. De az igaz, hogy az egyik kedvencem. Biztos vagyok benne, hogy nem minden sztori annyira tuti, de Horváth Antal Balázs, vagyis az Anagram Comics kiadó vezetője nagyon jó érzékkel válogatja ki a legjavát. És ez szerintem minden kiadványára érvényes.

Kicsit minden kötet más volt eddig, pedig nagyon hasonlítanak. Engem levesz a lábamról a főhős, aki egyszerre tanár, szakértő, érzékeny, racionális, szentimentális, kemény, szórakozott és minden. Annyira finoman adagolják az írók - általában Giancarlo Berardi + valaki/valakik - a különböző vonásokat, annyira lágy az átmenet, pedig néha nagyon éles a váltás. Na de... A „Szemtanú vagyok” (eredeti címe: „Io l’ho visto”, azaz "láttam", ha jól gondolom) rajzolója Federico Antinori. Rákerestem, Bonellinek a kilencvenes évektől dolgozott, pár Julia és Nick Raider számot rajzolt. Az eddigiekhez képest a rajzok kicsit karcosabbak (?), néha vázlatra hajaznak, a karakterek sem annyira egyértelműen hozzák a megszokott, és ismert színészekre nagyon hasonlító arcokat. És bármilyen fura is, de ez egy üdítő változás, és bevallom, néha kifejezetten tetszett. Remélem, még találkozhatunk a munkáival magyar kiadvány(ok)ban. (Egy valami zavart, de ez mindig kiakaszt: amikor valakinek "kockás" mintás ruházata van, akkor az a minta teljesen szabályos, nem követi az íveket, hajlatokat, csak oda van rakva. Gondolom, nem kötelező ilyen öltözéket használni, vagy ha mégis belemennek, akkor "kis" plusz munkával igényesebb lenne. Persze ez saját vélemény, mint minden egyéb is.)

A történet kicsit Columbós (Kalambós, így mán jobban ércsük). Úgy indítunk, hogy van egy gyilkos. És innen indulunk majd valamilyen irányba. Néha teljesen más irányba. Különösen tetszett, ahogy az eseményeket, a fordulatokat fűzik fel. Nem arra megy ki az egész, hogy „Bumm, itt a nagy csavar, erre nem számítottál!”, hanem valamennyivel előre azért kiszámítható, így a kíváncsiságot a "hogy?" tartja életben. Megjegyezném: nagyon jól! Igazából csak annyit tudok hozzáfűzni: erősen ajánlott.

(A belső képeket a kiadó oldaláról - https://www.anagramcomics.hu/ hoztam ide, mindenki jobban jár. A borító fotója legalább saját.)

Ma is egy olyan képregényt hoztam nektek, amiben egy fikarcnyi szuperhős sincs, mert miért is ne. Az Anagram Comics 2024-ben elhozta nekünk Alessandro Bilotta és Pietro Vitrano képregényét, az eredetileg 2016-ban megjelent La terra dei vigliacchi, magyarul a Gyáva Vidék címet viselő fumetto remeket.

A képregény borítóján az illetékes sheriff elvtárs veri ki éppen a fogát egy félrefésült hajú fiatalembernek… már megfogott. Ismét egy igényes megjelenés, „kihajtós” borítóval, jó kézbe venni.

A képregény rövid előszava lélektani drámát ígér, majd pedig nyakig elmerül az olvasó a kaliforniai senkiföldjén elterülő poros kiváros fertőjében.

A képregény két idősíkban játszódik egyszerre, Hazael Sullivan gyerekkorában, 1918-ban, valamint 1939-ben, amikor a fiatalember szövetségi nyomozóként visszatér a kisvárosba, hogy egy gyilkossági ügynek pontot tegyen a végére.

Nem is annyira a nyomozás a végkifejlethez vezető út, hanem valami, ami a múlt árnyékában bújik meg. 1918-ban a kisváros egyetlen embernek van kiszolgáltatva, a vagyonos banktulajdonosnak, Providence-nek, akire Hazael az életük megrontójaként tekint, és hajlamos őt hibáztatni mindenki más hibájáért. Ennek valóságtartalmát a képregény végéig nem tudjuk meg. Viszont ahogy halad előre a cselekmény, mindenki valamilyen szinten bemocskolódik.

Hazael összességében egy szimpatikus karakter (eleinte), aki lassacskán nyomozgat, bár számára – elmondása szerint – már az elején nyilvánvaló, hogy ki követte el a bűncselekményt. Viszont nem is a gyilkos személye a lényeg, hanem főszereplőnkhöz való viszonya.

A nyomasztó történet végül oda lyukad ki, hogy az embernek az utolsó három oldalon szakadjon le az álla a helyéről.

Az idei év talán legnagyobb képregényes élménye volt számomra a Gyáva Vidék. Fordulatos, szépek a rajzok, a végkifejlet pedig lehengerlő.

Adatlap és beleolvasó a kiadó honlapján.

(B)

Anno a Nathan Never első kötetének bemutatója alkalmával arra a megállapításra jutottam, hogy nem biztos, hogy a polcon marad a cucc, mert nem tudtam eldönteni, túl sokat nyúl-e máshonnan, és egyáltalán mennyire erős a történet, vagy mennyire adják el ezt a rajzok. A CSA Comics 2024. októberében végre pontot tett a dilemmáim végére.

Azért tettem egy próbát a második kötettel. A kötet borítója ismét impozáns. Csapatunk tagjai láthatóak rajta, Sigmund fél arca terminátorosodott. A történethez képest ez egy kicsit megtévesztő borító, és ez kifejezetten jót tesz az egésznek.

Azt kell mondanom, hogy a történet rengeteget erősödött az első kötethez képest, és egyre kevesebb „kölcsönzött” dologgal lehet benne találkozni. Csavaros a sztori, kicsit reflektál az elidegenedésre, az internet világába való menekülésre, tehát korunk problémáira (az eredeti olasz megjelenés 2012-es). És továbbra is gyönyörűek a rajzok. Ezek az olaszok nagyon tudnak.

Sigmund, az Alfa ügynökség zsenije ennek a kötetnek a főszereplője, aki jelen is van, meg nem is a csapat életében (direkt nem lövöm le a poént). Az ő szemszögéből láthatunk egy s mást, őrlődik a csávó cefetül, és feltölti magát az internetekre, hogy mindent jobban tudjon másoknál, amíg nem…

A kötetben ismét van rengeteg robot, pjű-pjű meg bumm, akciódús, eközben minden nőnek indokolatlanul (hehe) mély a dekoltázsa, a hologram csajok meg tangában pózolnak. Szóval akinek kell a túlfűtött Blade Runner fíling, szerintem azonnal vegye kézbe… a képregényt.

A kötet közel 200 oldal, és előkészül a harmadik is. Annak is elég beteg borítóterve van. Várom már nagyon.

(B)

Kaptam egy hónap ingyen Amazon Prime-ot, annak cserébe, hogy egy vagyont tettem Bezos bácsi zsebébe. Jó magyar ember módjára megpróbáltam ennyi idő alatt minél több sorozatot ledarálni. Jöjjenek most ezek, szép sorban.

The Boys (4. évad, 2024., 8 epizód)

Nyilvánvaló, hogy a Fiúk voltak a megnézendő listám élén. A szupigyilkos alakulat kalandjait bemutató sorozat új évada azonban nem indult szerintem fényesen. Frenchie egy puhapöcs lett, és három részen keresztül szenvedett az éppen alakuló kapcsolatával. Aztán amiatt még egy erőltetett fordulatot is sikerült ideszuszakolni. A vegyészgyerek hisztizett, totál idegesítő volt. Butcher évadok óta tartó haldoklása viszont Karl Urbannek hála, nagyon átjött, bár a néző sejtheti, hogy Billie nem fog csak olyan könnyed kimurdelni. A negyedik résztől pedig beindul az egész. Rengeteg csavarral, szép jellemfejlődésekkel, két-három igen fontos szereplő halálával készültek az alkotók. Csak kapkodja az ember a fejét, hogy most mégis mi a francot is néz. De a jó értelemben. Azt továbbra sem értem, hogy a Starlightot alakító, korábban babaarcú Erin Moriarty miért érezte a késztetést, hogy egy zombi és Szörnyella De Frász lányává operáltatta magát. Közel sem olyan rossz a végeredmény, mint amilyen képeket neten lehet látni, de nekem nem tetszik. Azért ne feledkezzünk meg Jeffrey Dean Morganről, aki ebben az évadban már-már főszereplővé avanzsált. Zseni a csávó.

A Boys eddigi utolsó évada rendkívül erőszakos, az utolsó részben még el is határolódnak maguktól az alkotók. A Trump elleni merényletkísérletek miatt, szó szerint a politikai erőszaktól. Azért sikerül ilyet ábrázolni rendesen. Látványos, néha (sokszor) undorító. Remélem hamarosan jön a folytatás. Úgy érzem, hogy a sorozat jobb, mint a képregény. Bár azt is a szókimondó nyelvezet, erőszak, és a sokszor abnormalitásba forduló nyílt szexualitás jellemzi.

A Vox Machina Legendája (2. és 3. évad,2023-2024., évadonként 12 epizód)

A Legend of Vox Machina egy Dungeons and Dragons-ön alapuló sorozat, egy színészekből és szinkronszínészekből álló csapat első, valójában is lejátszott kalandján alapul, amit 115 részes műsoron keresztül követhettek nyomon az arra kíváncsiak. Ez a szerepjátékos beütés, akár még a Heroes, Elder Scrolls vonal is érződik rajta, ami egyáltalán nem baj. Matthew Mercer a főkolompos (ő volt a játékmester), és nagyon vad ötletek gazdája, emellett számtalan Vox Machina karakter szinkronhangja. Akit érdekel, az eredeti játékos sorozat a Critical Role csatornáján követhető nyomon.

A Vox Machina egy kalandozó csapat, különböző képességű és fajú karakterekből. Elfek, törpök, emberek, meg isten tudja miféle szerzetek fognak össze egy közös cél érdekében. Szókimondó, akciódús és erőszakos, emellett rendkívül jó humora is van. Két évad jelent meg azóta, hogy utoljára Tal’Dorei-ba utaztam.

A második évad elején egy csapat sárkány támadja meg a kontinenst, amik rendkívüli pusztítást végeznek. Hogy be tudjanak rendezkedni, lerombolnak egy királyságot, és kiirtják a népét, majd eszeveszett sarcolásba kezdenek. Vezetőjük Thordak, akit egy másik világból szabadítanak ki társai.

Ahhoz, hogy főszereplőink legyőzzék a sárkányokat, szükségük van különböző, legyőzhetetlennek hitt erejű varázstárgyakra, melyeket különböző helyeken találnak, különböző ellenséges lényeknél. Hőseinknek még a pokolba is alá kellszállniuk az egyikért.

A szereplők közül Grog, a barbár rendkívül jó kidolgozást kapott a második évadban, és Scanlan, a perverz gnóm is jellemfejlődésen esik át. Egyáltalán az is csoda, hogy van neki jelleme. Egyébként a többi szereplő múltja is kicsit előtérbe kerül, árnyalva a személyiségüket. Illetve egymáshoz való viszonyuk is átalakul. A harmadik évad inkább a drámáról szól, ami tényleg szívbemarkoló.

A sorozatban változatos a szörnyrepertoár, színes a helyszínek listája is. A rajzfilmszerű kinézetből egy-egy szörnyike 3D animációval kapott kiemelést, a szfinxek, egy pokoli mega démon és a sárkányok, közülük Thordak a legszebben kidolgozott. A többiek kicsit úgy néznek ki, mintha egy játékből jöttek volna elő. Egyébként az egész rajzolt látványvilág gyönyörű.

A sorozat zenéje továbbra is meghökkentő néha, a lanton játszó törp metál zenéjére egészen feldobta az egyik harcjelenetet. Ez enyhe kifejezés mondjuk, rohadt menő volt. Ahogyan az a fülbemászó főcímzene is. Mondjuk a szombat esti lázat idéző lazulás is felejthetetlen. Sam Riegel egy zseni.

A sorozat annyira fut, hogy október 23-án bejelentették, hogy készül a folytatás... Nagyon várom.

Szóval 18 éven felüli fantasy őrültek nézzenek bele a Vox Machina Legendájába.

Hatalom gyűrűi – Rings of Power (második évad, 2024., 8 epizód)

Semmi kedvem nem volt ehhez a műsorszámhoz, de a kedvetekért na. Elkezdtem. Az évad első részében Sauront szétmócsingolják az orkok, akik nem akarják őt uralkodójuknak. Utána fekete szmötyiként lefolyik a hegy gyomrába, és Venom módjára elkezd kajálni embereket. Nyami. Majd, miután visszanyeri teljes emberi formáját, dögunalmas beszélgetéseket folytat mindenféle jöttmenttel. Hát nem ígérkezett valami jónak, de... Nem is lett jobb. Szóval oda lyukad ki, hogy találkozott Galadriellel abban a bizonyos, az első évadból már jól ismert hajótörött csónakban...

Utána a tündék is sokat beszélgetnek arról, hogy nézhették be, hogy Sauron igazából Sauron, nem pedig Tóth János király a középföldi Fosfalváról, akinek mondta magát. Ejnye. Ezzel máris elrepült egy rész fele. Mondjuk utána se történt benne semmi.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes egészében nézhetetlen a cucc. A gyaplábúak nagyon szimpatikus, szerethető karakterek, és amerre Gandalf és Nori megy, nagyon szép, jól fényképezett a táj. Általában szépek a helyszínek, de nagyon szemfényvesztő dolognak tartom, hogy ezzel akarják eladni ezt a semmit. Szappanoperába illő távolba nézések, a jelenetek elvágása miatt megválaszolatlanul hagyott kérdések. Ezek főleg a tünde népségre jellemzők. A második részben Sauron még be is mondja a kamerába, hogy Gyűrűk ura... Ezeket kifejezetten imádom. Nagyon erőltetetten akar kapcsolódni ahhoz, amit szeretünk, de sajnos nem sikerül neki. Semmi hangulata, és a tündéket alakító színészek teljes érdektelensége, fapofája első látásra is idegesítő, nemhogy órákon át. Arról nem is beszélve, hogy továbbra is borzasztó hülye az egész bagázs.

Nagyon gyenge forgatókönyvírói munka ez. Lehet lesz egy-két rész, amiben történik valami érdemleges, de nincs kedvem, sem időm, hogy kivárjam. Ezt a híg trágyát a második résznél elengedem. Kár is volt vele elrontani a szám ízét a Vox Machina után. Nem is tudom, mit gondoltam a katasztrofális első évad után.

Batman – Köpenyes Lovag (Caped Crusader, 2024., epizódok száma: 10.)

A Köpenyes Lovag a kilencvenes években futott rajzfilmsorozatot szeretné megidézni, és ez több helyütt nagyjából sikerül is neki. Az executive producerek között olyan nevek szerepelnek, mint Bruce Timm (a már említett rajzfilmsorozat rendezője), Matt Reeves (az új Batman film mindenese = író, rendező, producer), Ed Brubaker ( az Alvilág képregények írója), és JarJar Abrams, akit nem is volna szabad nevén nevezni. Az írók között Greg Rucka is megfordult, aki mindent is írt már.

A rajzfilmsorozat korántsem rossz, sőt. Tv-14 besorolást kapott, ami a szülői engedélyes besorolás. Erőszak dögivel, de nem lép át egy határt. Szóval így kell rá nézni.

A sorozat kicsit újraértelmezi a már jól ismert karaktereket, valakinél nemet vált (a pingvin itt egy donna, aki uralja az alvilágot), vagy bőrszínt (Gordonék afroamerikaiak), vagy Harley Quinn leszbikus ázsiai csaj lett. Szóval ezt sem kerülte el a woke ideológia, sőt. Aki erre érzékeny... Szóval ennek tudatában érdemes a gyereket képernyő elé ültetni. Nekem egyébként Harley jelmezének kicsit újabb design-ja nagyon bejött, meg úgy általában a karakter motivációja is.

A sorozat epizodikus jellegű, minden részben van egy legyőzendő gonosz, maffiózók, rablók, olykor szellemek. A szellemes rész volt a kedvencem. A fő cselekményszál azonban Batmannek a rendőrökkel vívott macska-egér harca. A rajzok szerintem nem érik el a régi sorozat színvonalát, és a mozgások sem egyenletesek annyira. Gondolok itt a kocsik statikusabb csúszó mozgására.

Batman továbbra is menő a csillivilli eszköztárával, ezúttal kicsit nagyképűbb hozzáállásával. Kivagyi, pökhendi Bruce, embereken kocsival átgázoló Batman.

Érdemes volt belekukkantani.

(B)

Hé, Te! Végre felébredtél. Át akartál kelni a határon, igaz? Egyenesen bele a birodalmi csapdába, mint ahogy mi is…

Rég volt már szó (itt a blogon talán sose?) a kedvenc videójátékomról, a Skyrimről. De majd most. Sok idő telt el a megjelenése óta, folytatása pedig sehol... Pedig hát jó lenne ismét elutazni Tamrielbe. Biztosan jelentek meg szebb és jobb játékok azóta, de nekem ez egy örök kedvenc marad.

Mi is az a Skyrim kultusz? Remélem, a cikk végére kapizsgáljátok majd.

Az Elder Scrolls világával először kb. 20 éve találkoztam, amikor az egyik haveromtól megkaptam kalóz CD-n a Morrowindet. Rengeteg időt nyaraltam Morrowindben, és mai napig az ötödik kedvenc játékom. Hogy mi az első 4, majd egyszer elmesélem négyszemközt egy sör mellett.

Skyrimbe először 2013-ban utaztam, és onnan nem volt megállás. Összetett világával, kiegészítőivel, fantasztikus grafikájával, zenéjével és történetével egyből belopta magát a szívembe. Arról nem is beszélve, hogy már nyolc éve a főcímdal az ébresztőórám dallama.

A játék fő szálának története szerint Skyrimben feltámadnak a sárkányok, akik közül a legveszedelmesebbel egyből a játék elején találkozunk. Alduin, a világevő, a hatalmas erejű fekete sárkány igazán kemény főgonosz. Nyomában hamvaikból feltámadnak a sárkányok, akiket jobb az elején elkerülni, aztán pedig? A lelkükből lehet lakmározni. :D

Dovahkiin, vagy Dragonborn egy sárkánylélekkel született halandó, aki arra született, hogy a világpusztító sárkányt megállítsa. Lelkében őrzi a sárkányok erejét, és ha felbosszantod, leordítja rólad a gatyát. Főszereplőnk ugyanis azokon a bizonyos sárkány nyelven szóló kiáltásokon keresztül szabadítja el erejét, amikkel különböző varázslatokat tud előhívni. Emellett a szokásos, hétköznapibb mágiákra is meg lehet tanítani kedvencünket.

A Skyrim az olyan játékok egyike, amit lehetetlen (?) kiakasztani. Legalábbis, ami engem illet, nem sikerült. Hatalmas, küldetésekkel teli világ. A különböző várromokban, barlangokban mindenféle népségek, szekták, szörnyek lapulnak, akik gyakrabban fogadnak kivont karddal, mint tárt karokkal.

Skyrimben sok faj képviselőjével játszhatsz, de ha úgy tartja kedved, akár vérfarkassá, vagy vámpírrá is változhatsz, ezzel csatlakozva az éjszaka szülötteinek örökké tartó háborújához.

Itt kitanulhatod a fegyverkovácsolás művészetét, és miután kikovácsoltad a 8000 db vas bökőt (iron dagger), utána már komolyabb cuccokhoz is hozzáfoghatsz. Csak türelem. Biztosan sikerülni fog. Ha elég ügyesen keresel, megtalálhatsz különböző könyveket, melyekből különböző szakmákat tanulhatsz ki, viszont ha még ügyesebb vagy, elolvashatod Skyrim pornókönyvét, a Lusty Argonian Maidet, ahol a szolgálólányt arra kéri meg az ura, hogy fényesítse ki a dárdáját.

A Skyrim olyan összetett, hogy lehetetlen átfogóan bemutatni. Ezt játszani kell.

Ha már engem kérdeztek, én megvettem a Skyrim Collector’s Editiont, amiben a játék mellé egy artbookot és egy hatalmas Alduin szobrot is csomagoltak. Gyűjteményem egyik legszebb darabja.

(B)

A Frike 2024-ben elhozta nekünk a nagy valószínűséggel utolsó hazai Dragonero kötetet, ami a nem olyan régen egy kis füzetben felvezetett crossover. Ugyanis Ian Aranill világába csöppen Conan, a barbár és kegyetlen kardja. Az egyik szemem sír, és a másik is.

Nagyon szeretem a Dragonerot, de egy korszak most véget érni látszik.

Stefano Vietti és Luca Enoch hőse nagy sárkányvadász hírében áll, és a világok közti vékony választóvonalon átlépő sárkány (ismertebb nevén sánká) ismét kapóra jön neki, hogy hősködjön. Csak ez a fránya barbár csávó ne rontaná itt a levegőt a kimériai akcentusával.

Kettejük között működik a kémia. Ízig-vérig harcosok, és most együtt kell működniük, hogy a Conan világának uralmára törő interdimenzionális lényt, ismertebb nevén a lovecrafti csápos ezerszemű putyulékot legyőzzék.

A hősök két világon át kalandoznak, gyönyörű rajzokon. Azért színesben nagyon jól mutat ez a cucc, nem csoda, hogy a Frike büszke erre a kiadványára. A történettől nem kell nagy csodákat várni, nagyon heroikus-harcos fantázia, de a rajzok nagyon eladják. Meg az, ahogy a panelekkel bántak ebben a képregényben. Egyszerűen lazának lehet leírni, minden összekuszálódik, a képek átlógnak egymásba, epikus, látványos, néhol pózer. Utóbbi is kell, mert a két komának ez jót tesz. És a harcjelenetek rendkívül dinamikusak, a mozdulatok részletesen végig vannak vezetve. Szóval pöpec.

A kötet a fő sztorin kívül Conan két viccesebb kalandját, és Ian első komoly bevetését mutatja be két fejezetben. Utóbbit már láthattuk a Dragonero sorozatban is, lényegében a karakter eredetsztorija, színesben. Ha valaki nem tudná, Ian Aranill azért Dragonero, mert sárkányvér csörgedezik az ereiben, ugyanis az egyik első kalandja során megmártózik a sárkányvérben, és elég nagy mennyiséget benyel belőle. Így emberfeletti gyorsaság, erő jellemzi, ő Erondár Supermane, kriptonit meg talán nem is létezik ellene.

Amikor Ian végül elköszön Conantől, úgy éreztem, hogy nekem is el kell köszönni a Dragonerotól. Sajnálom, hogy ennyiben marad az egész. Jó kis sorozat volt.

Ez ilyen sírvanevető poszt lett. Érdemes a kiadó honlapján kutakodni, és beszerezni a Conan-Dragonerot, azaz az Aquilonia Ékköveit.

(B)

Ma bemutatom a számomra legkedvesebb gyík legkirályabb történetét. Ez a Vedlés, főszerepben dr. Connors, alias A Gyík! A történet a 2017/4.-es Hihetetlen Pókember különszámban olvasható (Kingpin Kiadó).

Mindannyian hüllők vagyunk, majom bőrben. Így gondolja dr. Connors, akiben túlteng a gyík DNS és a tesztoszteron ebben a hihetetlen szép rajzokkal megáldott történetben (Chris Bachalo-Emma Rios). És ami még jobbá teszi az egészet, ez az erős színezés (Antonio Fabela).

Biztosan sokan tudjátok, hogy a Gyík dr. Connors másik énje. A doki egy balesetben elvesztette az egyik karját, így az életét tette arra, hogy megtalálja a végtagok visszanövesztésének módját. Viszont ahogyan az lenni szokott egy képregényben, a kísérlet rosszul sül el, a dokiból dühöngő mutáns óriásgyík lesz, akkor, amikor félelmet, vagy dühöt érez. Ő Pókember egyik legrégebbi nemezise.

Hiába nyomja el magában a Gyíkot Connors, az nem hagyja békén. A történetünk elején már skizofrénia jeleit mutatja a doki, a gyík végig ott motoszkál a fejében, és mások meggyilkolására próbálná ösztökélni. Természetesen eluralkodik rajta a hüllő-agy, és onnantól nincs megállás. A Gyík igába akarja hajtani az egész emberiséget, ugyanis mindenkinek van egyfajta hüllő-agya, amit a Gyík befolyásolni tud, így simán kirobbant egy zavargást. És van egy úgynevezett emlős-agy, aminek a megfélemlítésével üldözi el Pókembert az összecsapásból.

Ahhoz, hogy a Gyík örökre uralja közös testüket, megöli Connors doki fiát, így a doktornak már nem marad semmi oka az életre, vagy arra, hogy megpróbálja megőrizni épelméjűségét. A vedlést követően pedig bekövetkezik a legrettenetesebb dolog, ami történhetett. A Gyík egy szuperlénnyé változik, ami intelligensebb, mint korábban, magába olvasztva a doki elméjét. A történet végén pedig a csatornába menekülve a Gyík már tervezgetheti jövőjét, immáron a gyenge emberek elméjét igába hajtva, várva a megfelelő pillanatot, hogy előjöjjön a fényre.

(B)