Bárány Zsófia, a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport munkatársa előadást tartott a magyarországi németajkú katolikusok történetéről szóló nemzetközi konferencián.
2024. november 9-én a sindelfingeni Dunai Svábok Házában a St. Gerhards-Werk e. V. Stuttgart szervezésében került sor A 19. században megedződött kegyesség című konferenciára.
Miként a szervezők témabemutatása is említi, a konferencián résztvevő előadók a „svábok” egyházi életét vették górcső alá mind áttekintő jelleggel, mind konkrét példákon keresztül. A felekezeti egyházakbeli kereszténység ugyanis mind egyéni, mind csoportos szinten kulcsfontosságú társadalmi, politikai és kulturális szerepet játszott a német kisebbségek történelmében a 17. század végi letelepedésüktől egészen napjainkig. Az egyházak nemcsak lelki ügyekben, hanem politikai, közigazgatási és gazdasági kérdésekben is részt vettek. A lelki hivatalviselő közvetítőként tekintett magára a faluközösségen belül, közvetítőként az állami hatóságok felé, valamint a nép tanítójaként és nevelőjeként.
A szervezők kiemelték továbbá, hogy a „hosszú 19. századot” az államosítás és a nemzetépítés jellemezte. A vallás nacionalizálása és a nemzet szakralizálása, különösen a 19. század második felétől kezdve, a dunai svábok számára is új identifikációs konfigurációkat teremtett a Dunai Monarchia magyar felében. Mivel az egyház és a vallás korábban a dunai svábok (kollektív) identitásának meghatározó tényezőjeként funkcionált, lojalitási válságok alakulhattak ki. Mindez az egyes betelepített részeken ugyanazokat az ingereket generálta, de mikroszinten eltérő eredményekhez vezetett a vallási hagyományok és gyakorlatok tekintetében.
Baranya megyei sváb népviselet a 19. századból. In: Vasárnapi Ujság, 9. évf. 2. sz. (1862. január 12.), 17. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
Azt, hogy mindez milyen konkrét hatásokkal és következményekkel járt a magyarországi németajkú katolikusokra nézve, az alábbi témákon keresztül vitatták meg a konferencia résztvevői Rainer Bendel (Institut für Kirchen- und Kulturgeschichte der Deutschen in Ostmittel- und Südosteuropa e.V.) vezetésével és Robert Pech (IKKDOS) közreműködésével.
A bánáti területek kapcsán a szerzetesrendek ‒ különös tekintettel a nőoktatásban kiemelt szerepet játszó, bajor alapítású szegényiskola nővérek ‒ működése, valamint a házassággal összefüggő egyházfegyelmi kérdések kerültek előtérbe Claudiu Călin (Temesvári Római Katolikus Egyházmegye), Raluca Nelepcu (Allgemeinen Deutschen Zeitung für Rumänien), illetve Bárány Zsófia (MNMKK Országos Széchényi Könyvtár) tolmácsolásában. Bednárik János (HUN REN BTK Néprajztudományi Intézet) a vallásgyakorlat normatív jellegéről beszélt egy törökbálinti példán keresztül, míg Miklós Réka (Kunstuniversität Graz) a bácskai kántorkönyvekbeli kegyességi irodalomról, Tüskés Gábor (HUN REN BTK Irodalomtudományi Intézet) pedig Martin von Cochem német kapucinus szerzetes, prédikátor, író munkásságának magyarországi recepciójáról tartott előadást.
Bárány Zsófia a csanádi egyházmegye sógorsági és vérrokonsági házassági felmentéseit tekintette át az 1830-as évek második, valamint az 1840-es évek első felére vonatkozólag. Az 1834-ben a püspökség élére került Lonovics József ugyanis kitartóan és hatékonyan járt el a jelentős számban a német telepeseket érintő diszpenzációk ügyében. Fontosnak tartotta például elmagyarázni Rómának a történelmi előzményeket a felmentések kapcsán, de az is sokatmondó, hogy mindenképp a szentszéki útmutatások alapján akarta rendezni ezeket a házasságokat, vagy épp sürgette magát Rómát a döntés kapcsán.
Bildstock (képoszlop) Szent György ábrázolásával. Pilisszentiván. Fotó: Bárány Zsófia
Bárány Zsófia(Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)