srecorder • 6 nap
Senkit ne tévesszen meg a magyar cím, a Rokonszenvedés nem valami harmadrangú tökkelütött vígjáték, hanem egy olyan keserédes utazós haverkomédia, aminek a mélyén komoly dráma kavarog. Jesse Eisenberg erősen személyes filmje a lengyel holokauszttúrát és a transzgenerációs traumákat remek párbeszédekbe és okosan vicces jelenetekbe csomagolja. Kieran Culkin pedig hatalmasat játszik. Ez a kritika először a Recorder magazin 121. számában jelent meg.
Az idegesen hadaró neurotikus értelmiségi típuskarakterét tökélyre fejlesztő Jesse Eisenberg már kamaszkora óta ír forgatókönyveket. Kezdetben telivér műfaji darabokkal, főleg az ezredforduló környékén jól futó lúzervígjátékokkal próbálkozott, igen kevés sikerrel. Elmondása szerint a fordulatot Bob Odenkirk őszinte tanácsa jelentette. A kolléga, miután olvasta az egyik ilyen zsengét, azt kérdezte Eisenbergtől, miért pocsékolja az idejét unalmas klisékre ahelyett, hogy valami személyessel és számára fontossal próbálkozna. Eisenberg azóta több színdarabot írt és készített nagyjátékfilmet is, saját hangú író-rendezőként azonban most, a másodikkal villantott igazán nagyot.
A Rokonszenvedés (A Real Pain) alaptörténete nem túl bonyolult. Két későharmincas unokatestvér, akik együtt nőttek fel, de az utóbbi időben eltávolodtak egymástól, Lengyelországba utazik felkutatni a családi gyökereket. A nagymama túlélte a holokausztot és onnan vándorolt ki, a két tipikus amerikai fiatalembernek tehát a családi legendáriumon kívül semmi kötődése nincs a régióhoz. Eisenberg ezt a valós életrajzi szálat keverte az önfelfedezős utazós filmek klasszikus elemeivel, élen az egymás idegeire menő furcsa párok komikus motívumával.
Eisenberg most is a szokásos neurotikus-hadarós figuráját hozza, aki mindenen aggódik, mindig precíz és inkább racionálisan közelít az élményhez. David unokatestvére, Benji ellenben rendkívül impulzív figura, akiben különös energiák és rezgések dolgoznak. Az orvosi terminus valószínűleg az enyhe borderline személyiségzavar lehetne, Benji ugyanis az egyik pillanatban száztíz százalékon pörög és kirobbanóan energikus, máskor pedig depresszív és magába zárkózó. Az viszont vitathatatlan, hogy a világra és az embertársaira nyitott, érzékeny figuráról van szó, akit egyszerre szeretnénk megölelni és felpofozni. A merev David egyszerre félti az unokatestvérét és irigyli tőle azt a lazaságot, ahogy a társaságban létezik.
Mivel a film dinamikáját a köztük lévő komplex viszonyrendszer, a múlthoz való eltérő, mégis hasonló kapcsolódás adja, Jesse Eisenberg legnagyobb bravúrja egyértelműen az, hogy Benji szerepére sikerült a tökéletes színészt megtalálnia. Kieran Culkin ezúttal is hozza a már most klasszikusnak számító Utódlásból ismerős furcsa vibrálást, de ezúttal egy jóval emberibb, esendőbb figurát teremt. Az író-rendező Eisenberg ráadásul színészként is egyértelműen Culkin alá dolgozik, így Benji karaktere rengeteg árnyalattal, a maga teljességében bontakozhat ki. Persze nemcsak az alakításokkal bánik jól, de végig remek tempó- és arányérzékkel dolgozik. A párbeszédek erősek, a közeg hiteles, a személyesség pedig soha nem fordul át érzelgősségbe. A pöccre kilencvenperces, hollywoodi mértékkel uzsonnapénzből készült filmje tulajdonképp aprócska történet, ami képes lehet nagyot szólni és sokakat megérinteni.
8/10
A Rokonszenvedés című film február 27-én kerül a magyar mozikba.
