Ha van olyan, hogy a szörnyfilmes rendező nedves puffogtatós álma, az Ron Underwood Tremors című filmje, amit éppen ma 35 éve mutattak be.

A magyar nyelv a nyolcadik utas a halál nyelve, így az Ahová lépek, szörny terem címet kapta még nálunk alcímnek ez az akció – horror – vígjáték. Elég nehezen behatárolható, mert nem mindig tudni, mit vegyünk komolyan, és mi az, amit a készítők sem vesznek annak. A cselekmény pofonegyszerű, a színészi játék sokszor, feltételezem direkt, el van túlozva, mégis valahogy meg van a varázsa.

A nevadai isten seggelyuka körüli Taplófalva lakói igazi seggfejek. Egy völgyben élik mindennapi, kukázással, semmittevéssel és alkalmi munkákkal tűzdelt életüket, nem titok az sem, hogy elég sokat isznak. Val (Kevin Bacon) és Earl (Fred Ward) két ezermester. A tökéletes kisváros tökéletlen lakóinak végeznek mindenféle karbantartást, ha kedvük tartja.

Míg egy nap villanypóznára ragadva meg nem találja ez a két senki az egyik öreg városlakót, speciel kiszáradva. Majd pedig Fred bácsika veszíti el a fejét. Vagyis a teste tűnik el, a feje megvan.

Val és Earl rájönnek a völgyben kutatásokat végző egyetemista lánnyal karöltve, hogy vagy őslények, vagy ufók a felelősek az emberek nyuvadásáért.

Pedig ez csak néhány graboid, föld alatt kúszómászó óriásféreg, amik mindent elnyelnek, könnyen tanulnak, bár nem látnak, kifejlett érzékeik vannak, amivel becserkésznek minden, a felszínen mozgó dolgot vagy élőlényt.

Hőseinknek két feladata van. Vagy menekülnek, vagy felveszik a harcot ezekkel a lényekkel.

Természetesen utóbbira kerül sor.

A filmbeli szörnyek nagyon látványosak, rengeteg munkát feccöltek a megalkotásukba, annyi szent. Emellett a föld alatti mozgásuk is jól mutat, a halálozások szintén borzasztóak. Fred Ward nekem mindig szimpatikus volt, ő a komolyabb karakter, Val pedig a kissé ügyefogyott, bénázós balfék. A városka lakói sem töltelékek, sok esetben jó humorforrásként szolgálnak, vagy épp másfél perces tárkiürítéssel gyilkolásznak mindenféle kaliberrel óriás szörnyeket.

A zene pedig pazar. A harmónika erőteljes végig, jó világvégi, kietlen pusztaságos hangulatot teremt.

Szóval nagyon össze van rakva ez a film, én a rajongója vagyok, és ezután is sokszor meg fogom még nézni.

(B)

2024. októberében jelent meg az ewokok saját képregény-sorozatának első része. Belekóstoltam ebbe is.

Az ewokok elég megosztó lények a rajongók körében. Egyesek szeretik, mások ki nem állhatják őket. Lucas anno a cukiságfaktor miatt vezette be őket, amivel hamarabb meg lehet fogni a gyerekeket, és ha ez a sztori ellen megy, bizony meg van az oka az ellenszenvnek.

A jedi visszatér eseményei után járunk, amikor is a kis ewokmackók ülnek a kis ewok házukban, és hallgatják Wicket meséjét Leia-ról és társairól, akik segítettek nekik legyőzni a kegyetlen népséget, a Birodalmat. Habár Leiát szólította a kötelesség, Wicket úgy gondol rá, akivel örök időkre barátságot kötöttek. Ez egy igazán kedves kis felütése a sztorinak.

A Halálcsillag II. romjai között egy csillagromboló vesztegel. Az Endor erdőholdjáról pedig egy menekült érkezik oda, akit gyorsan vissza is küldenek, hogy ráérő idejében szerezze vissza az ott hagyott fegyverarzenált.

Antihősünk visszatér a holdra, a híres fejvadászok, Zuckuss és 4-Lom, meg a nagydarab rozmárpofájú akárkicsoda társaságában, hogy ismét rabigába hajtsa az ewokokat, és visszaszerezze a cuccaikat, mert ha nem, akkor halálnak halálával halnak.

Az Ewoks sorozat első része próbál egy rendes faunát építeni ennek az eddig csak felületesen ismert holdnak, ami nagyjából sikerül is. Találkozhatunk néhány új idegen lénnyel, bár nekem ezek a zöld szőrmókok a grincs elfajzott gyerekeinek hatottak. Hogy kell-e nekünk ez a sorozat? Mindenki döntse el maga.

A rajzok nagyon rendben vannak, a sztori nem annyira veretes, de ewok imádóknak szerintem érdekes lehet ez a frissen indult sorozat. Én szerintem a továbbiakban kihagyom.

(B)

A Dark Horse Comics néhány részen át futó Star Wars – Hyperspace Stories sorozatának 10. része egy Bad Batch sztorit tartalmaz, ezért, és mivel gyönyörű a borítója, meg kellett szereznem. A füzet 2023-ban jelent meg.

A sorozat eseményeit egy nyunyóka köti össze, ami egy wookie baba, ez kerül különböző emberekhez, ebben a részben Wreckerhez, a Bad Batch legnagyobb tagjához. Nagyon nem akarom beleásni magam ebbe a nyunyóka dologba, mert ezt a vonalat nem akarom folytatni.

A füzet a klón háborúk idején játszódó kalandot mutat be. Anakin és Obi-Wan egy wookie gyereket mentenek egy támadás közepén, arról a hajóról, amin a 99-es klónosztag is éppen szolgál.

A különleges klónok egy nekik való küldetést kapnak, egy droid gyárat le elpusztítani, nehogy a szeparatisták kezébe kerüljön.

A klónok a bolygóra érve szembe találják magukat a droidok Rossz Osztagával, de vajon gondot okozhat-e ez nekik?

Jó kis füzet ez, jó volt újra látni a kedvenceimet, mindet életben, és a borítója ahogy mondtam, nagyon szép. Ez a figurák mögött tényleg szuper háttér lesz.

(B)

Év végén volt egy akció a Humble Bundle oldalon, aminek keretében jótékonysági célzattal vásárolhattak az olvasni vágyók digiben képregényt. A felajánlástól függően lehetett választani a különböző mennyiségű kötetek között. Én egy minimális összeggel beszállva 3 kötetnyi Teenage Mutant Ninja Turtles -Reborn gazdája lettem.

A kötetek elolvasásához a Rakuten Kobo alkalmazást kellett letölteni a Play Áruházból. A kezelése olyan egyszerű, mint egy pdf olvasó programé.

A Reborn sorozat az IDW kiadó teknőc sorának 100. részétől indít. Sophie Campbell írta, és többségében ő is rajzolta. Zseniális a csaj egyébként.

Korábban is írtam már, hogy az IDW ízléssel nyúlt hozzá gyerekkorunk teknőceihez, és ezt tovább lehet fokozni a Rebornnál. Campbell szabadabban kezeli ezt az egészet a korai történetekhez képest. Itt adott már egy helyzet, ugyanis a a teknőcök életében hatalmas változások következnek be.

Innentől kezdve csak az olvassa tovább a cikket, akit nem zavarnak a SPOILEREK! Szóval SPOILEREK KÖVETKEZNEK! Akit meg zavar, ugorjon a spoilerek vége részhez. A következő kép alatt.

A képregény ott indít, hogy Szecskát temetik éppen, és eléggé megszaporodott a mutánsok száma. Hob, a mutáns macska ugyanis egy mutagén bombát dob a városra, ezért annak hatókörében mindenki átváltozik antropomorfizált állattá.

A Szecska klán a mutáns gettóban próbál rendszert vinni az életbe: az átváltozott gyerekeket tanítják ninja leckékre. Új teknőc is érkezik, Jenny, aki emberből lett az, ami, és a kis albínó lágyhéjú palánta, Lita, aki egyszer maga is ninja szeretne lenni.

SPOILEREK VÉGE!

A képregényben továbbra is sok ismerős karakterrel találkozhatunk, viszont az akciók helyett most inkább a szereplők érzelmi és magánélete az, ami hangsúlyosabb szerepet kap.

A mutáns gettóban nem leányálom az élet, és a lakói nincsenek kibékülve magukkal, ugyanis jelentős változáson ment át a testük, és az emberi kapcsolataik is tönkre lettek vágva.

Ezt a képregényt itthon csak alutasakban lehetne árusítani, mert egy rajzolt lány teknőc csókot vált egy szintén rajtolt kocával. De ez már csak hab a tortán egy olyan képregényben, ahol egy mutálódott teknőc egy sarki rókával lép fajtalan viszonyba.

Szóval jó ez a Reborn sorozat, sokkal másabb hangvételű, mint az eleje a sornak. A teknőcök és más állatok keresik a helyüket a nagy világban, valamiféle élhető életet próbálnak teremteni egy ellehetetlenített népségnek.

Sophie Campbell képregénye színes, fiatalos. Van itt mutáns óriás aligátorteknős baba, félresikerült rockpárbaj, kis időutazás. Nekem a rajzok magas színvonala is szemet szúr. Egyszerűen gyönyörűek. A nyelvezete könnyen érthető, viszonylag hétköznapi a szóhasználat, így különösebb problémát kezdő angolosoknak sem okozhat.

Kiváncsi vagyok, hova lyukad ki ez a sorozat.

Bélu

Az egyik képregényes csoportban feltették a kérdést, hogy melyik volt 2024-ben a legjobb képregényes élményed, és miért. Én a Gyáva Vidéket írtam, de sokan írtak sokfélét.

Egyik csoporttag a Kingpin-féle Vermin Halálát említette, mint az egyik legjobb Pókember történetet. Nekem is meg van a polcon, le is vettem gyorsan, ne csak olvasatlanul porosodjék.

A Vermin Halála kötet két történetet tartalmaz. Mindkettőt a zseniális Sal Buscema firkálta. J.M. DeMatteis írta a címadó, míg Gerry Conway a pumás sztorit. Eredetileg a Spectacular Spider-Man sorozatban jelentek meg, a kilencvenes évek elején.

A pumás sztori kicsit ezoterikusabb, sámános hangvételű, és első ránézésre a Vermin is annak tűnhet. Vermin eredete nem annyira ismert számomra, viszont ebben viszonylag jól felépítették a karakterét. Vermin és Edward egy testben két lélek. Vermin az a beteg kannibál patkányember személyiség, akit Ed a gyerekkori bántalmazások elszenvedése miatt hoz létre, és Zémó Doktor kísérletei előhoznak belőle. Ezt Kafka doktornő naplószerű leveléből tudjuk meg. Ő az, aki próbálja Ednek legyőzni Vermint a pszichológia segítségével. És jó úton halad, egészen addig, míg...

Az akciódús Pókember történet igen mély tartalmú, arra a kérdésre ad választ, miként befolyásolták szereplőink személyiségét a gyerekkorban elszenvedett abúzusok. Emellett pedig igen horrorisztikus a látványvilága. Így ez a képregény sem igazán gyerekeknek való...

Tényleg egy nagyon jó kötet ez. Érdemes volt elolvasni. És a borítója se spoilerezi el a sztorit teljesen, pedig elsőre úgy tűnik.

Bélu

Sokan feltesznek olyasféle kérdéseket, hogy ki az erősebb, ha két képregényfigurát, sorozathőst, egyebet összehasonlítunk. A Fantasztikus Négyes lapjain is többször előfordult, hogy a Lény, aki bivalyerős, összeméri az erejét más szuperlényekkel. Hulk-kal is, mert csak… 1971-ben, a képregénysorozat 112. részében már másodszor. Ez a Marvel által mérföldkőnek tartott epizód nálunk is megjelent több formában, más-más kiadóknál. Én a Kingpin-féle Marvel Legendák sorozat Fantasztikus Négyes – Hulk a Lény ellen részét olvastam el most.

Az F4 képregényben rendszeresen visszatérő probléma Ben Grimm (alias a Lény) emberi formába visszaváltoztatása, mert ronda kőszerű óriás lett anno a kozmikus sugárzásnak hála, holott régebben minden ujjára jutott neki vagy 10 nő. Reed (Mr. Fantasztikus) a képregénytörténelemben nem először próbálja meg Bent újra tűrhető kinézetűvé operálni. Itt indul a sztori, 1970-ben, a képregény 107. részében.

Reed a legújabb, 10-ből 9 fogorvos által is ajánlott módszer segítségével Bent olyan képességgel ruházza fel, hogy bármikor, akarata szerint változtathatja a külsejét. Bennek el is száll ettől az agya. A kísérlet egy kalkulált, lehetséges mellékhatása, hogy a Lény agresszív állattá avanzsál, ami természetesen ismét bekövetkezik. Ugyanis ilyenre is volt példa már korábban.

Miközben Reed a negatív zónában bóklászik, Annihilusszal és lovecraft-i szörnyetegekkel teázgatva, elszabadul a pokol New Yorkban, aminek egyetlen megoldása lehet: indul a bunyó a Hulk és a Lény között. Ők eleve nem kedvelték egymást, ezt tetőzte, hogy a Lény egy bunkó műmájer lett.

Stan Lee története a legendás John Buscema rajzain, a Kingpin Kiadónál szép fényes papíron elevenedik meg. John Buscemát nagyon szeretem, gyönyörű embereket rajzol, emellett néha durván befigyel egy-két LSD trip. Természetesen most sem tudjuk meg, hogy ki nyerne egy igazi, vérre menő háborút a Hulk és a Lény között, ebben a fejezetben is maximum egy csatácskát nyer az egyik, mondhatni csellel. Nem tudom, Stan valaha is tett-e pontot ennek az ellentétnek a végére.

Jó kis történet ez. Jó, hogy emberi oldala is van a hősöknek, nem csak valami pátoszos maszlagot kap az olvasó. Szóval ajánlom ezt is.

Bélu

Idén múlt negyven éves a Transformers televíziós rajzfilmszéria. Ennek megfelelően, ahogy az lenni szokott, már jön is az ajánló, tőlem nektek.

A trafó széria nem volt titok, a Hasbro gyűjthető figuráinak reklámjaként indult, és ez nőtte ki magát hatalmas franchise-á. Látszik a sorozaton a kor, és szerintem sokszor nem is tesz neki jót, de összességében egy élvezhető kis sorozatot kap, aki meglesi az autobotok és az álcák évmilliók óta dúló harcának földi eseményeit.

A sorozat a Kibertron bolygón indít, a két frakció közötti konfliktust vezeti fel, majd ennek során, balszerencséjükre az autobotok gépén űrhajótörést szenvednek a Föld nevű bolygón, ahol négymillió évet aluszkálnak, majd a nyolcvanas évek körül éleszti fel őket a Teletraan-1. Ennyi idő alatt egyébként egy teremtett földi léleknek nem tűnt fel a bazi nagy űrhajó, ami egy hegy oldalából állt ki, sebaj. Ugyanennyi ideig várja Shockwave a Kibertronon a főnöke, Megatron telefonhívását, hogy akcióba lendülhet… hát nagyon ráért a szentem, ne adjunk neki mostanában fizetésemelést.

A két csapat két különböző helyen tanyáz le, és innen csapnak össze rendszeresen, hogy Optimusék minden rész végén elpicsázzák Megatront. A kibertroniak egyébként szeretnének hazajutni, és megmenteni szülőbolygójukat a Földön talált erőforrások felhasználásával. Megatron konkrétan ki akarja szipókázni a földből az összes nyers energiahordozót, hogy az univerzum ura lehessen, az autobotok pedig ezt akarják megakadályozni.

Az epizodikus felépítést néha egy több részen átnyúló sztori szakítja meg. Egyébként minden rész kb. ugyanarról szól. Megatron jön egy hatalmas nagy tervvel, kicsit összecsapnak a felek, majd a főgonosz rakéta csapatozik egyet (minden rész végén visszavonulót fúj).

Ez így nem teljesen kerek, ahogy látjátok, de egy öreg, több évtizede alkotott szériánál még elmegy. Viszont van pár nagyon jó mozzanata a sorozatnak. Megatron csatlósa, Starscream (magyarul Üstökös) egy nagyon jó humorforrás, állandóan puccsot tervez főnöke ellen, és természetesen sosem jár sikerrel. Ő egyébként Megatron repülő hadseregének vezetője. A dinobotok létrehozása nagyon jó rész volt, szegények nagyon buták és befolyásolhatók, mivel dinoszauruszokról mintázták őket a csöppnyi agyukkal együtt. Jetfire (itt Skyfire-ként mutatkozik be) szintén az egyik kedvenc trafóm, az ő kiásását bemutató rész is nagyon tetszett. Ezeken kívül egy három részes apokalipszist bemutató sztori is helyet kapott a sorozatban, amikor Megatron földkörüli pályára állítja a Kibertront, és a bolygó mágneses mezeje szét akarja szakítani a Földet. De volt itt Devastator, aki az első combiner, vagyis több robotból (constructicon-okból) áll össze egy gigásszá, és insecticon-ok is, akik lényegében kártevő rovarrobotok.

Az animáció negyven éves, így kell rá tekinteni, sokszor kihagynak benne az effektek, nem folyamatos a mozgás, az ábrázolás, villódzik esetleg, és az is fura, hogy a robotok mérete folyton változik ábrázolásmódtól és perspektívától függően. Egyszer Jetfire-be beszáll több robot, aztán amikor transzformál, már csak kétszer olyan magas, mint ők, de a dinobotok is folyton összemennek és megnőnek. Az is fura, hogy Optimus az egyik jelenetben még repül, aztán egy kézzel kapaszkodik, és Megatron tapossa a kezét, hátha leesik a szakadékba.

Annak ellenére, hogy sokszor önismétlő, a sorozat felétől nagyon kezdtem élvezni ezt az egész miliőt. Nem csoda, hogy a Transformers egy hatalmas, az űrből is látható franchise, de szerintem ennek elsődleges oka nem a tv sorozat. Ezek az akciófigurák rendkívüli mérnöki munka eredményei, még a legegyszerűbbnek tűnő darabok is. Ezt csak akkor érti meg az ember, ha a kezében tart egy transformert. Nem beszélve a komolyabb, gyűjtői darabokról, amiket kiállításokon kellene mutogatni.

Azért, hogy csalódtam kicsit ebben a sorozatban, elsősorban magamat hibáztatom, másrészt a War for Cybertron sorozatot, ami – mivel kb. 37 évvel fiatalabb és számítógépes animáció – kenterbe veri ezt az eredeti sorozatot. Mind látványban, mind sztoriban, mind pedig mitológiaépítésben.

Azért majd folyt. köv. Imádom a Transformerst.

Bélu

Törp Nektek Törpök! Hadd törpöljünk egy törpenetes képregényről ma, ami fantörpikus. Mi nem törpölünk nagy szavakkal. Törpöljünk bele!

Peyo, a belga művésztörp 1958-ban kitörpölte a törpöket. Tudjuk már, hogy törpenetes sikere lett a Hupikékek törpéneteinek. Minden kistörp életének része a törpsorozat, ami a képregények alapján készült. Mindenki együtt törpöli a dalt, amikor megszólal a reggeli gyerekműsorokban. Egyébként az eredeti sorozat kilenc törpévadon keresztül törpölt. Többször megtörpölték a mozikat is, animációs törpéneteikkel.

Amit ma elhoztunk nektek, az a Csodálatos Törpulya, elnézést, Törpfurulya törpénete.

A törpök mindig szorgosak, állandóan törpölnek, és mindenkinek törpölnek. Törpapát megkeresi egy barátja, aki segítséget törpöl tőle, hogy gyógyírt találjon egy beteg ember búskórságára. Törpapa törplete, hogy egy varázslatos törpulyát törpöl, amivel meggyógyíthatja a nem túl törpös kedvében lévő földművest. A törpulya dallamára minden rosszkedv elszáll, az is táncra törpül, akinek esze ágában nem volt ilyesmire vetemedni.

A törpulyának viszont van egy mellékhatása. Ha túl sokáig törpölik, akkor megtörpölhet, aki hallja a dalát. Bocsánat. Kis adagban elalszik, viszont ha hosszú dalt fújnak neki, bárki örök álomra törpölődhet. Eleinte semmi törp nem törpénik, viszont ahogy eltörpölődik a törpulya híre, messzi földre, Torzonmorc Tóbiás fülébe, aki személy szerint egy nagyon gonosz útonálló, már törpölhet a királyság minden lakója. A törpulya először Bibicéhez és Janóhoz, majd pedig Torzonmorchoz törpölődik, aki nem csak kisstílű rablásokra, de a királyság eltörpölésére is szeretné használni.

Ha nem törpöltétek, hogy mit törpöltünk nektek, törpöljetek nekünk egy törpenetet, igyekszünk gyorsan törpölni. 

A cikk apropója pedig, hogy jövőre a Bubi Bolt elhozza nekünk a törpöket. Király.

(B)