Használva az internet erejét, ezt a választ kaptam: "A görög mitológia a maga hőseivel, isteneivel és komplex világával valóban megfelelhet a "geek" kategóriának. A "geek" kultúra olyan témákat ölel fel, amelyek mély tudást, rajongást és részletekbe menő ismeretet igényelnek – pontosan olyan, mint a görög mitológia. Számtalan karakter, mitológiai lény és összetett történet kapcsolódik össze, így az, aki beleássa magát, hasonlóan lelkesedhet a mitológia iránt, mint egy modern geek a sci-fi, fantasy vagy képregények világában." Ezért bátran mesélek egy kicsit a mostanában megnézett sorozatról. Ha más lett volna a válasz, akkor is belemagyaráztam volna, de így mégis csak jobb.
Szóval az utóbbi hetekben sikerült megnézni a "Kaos" című nyolc részes sorozatot. (Vagy annak az első évadát, de az is lehet, hogy ennyi volt.) Három fő oka volt, amiért egyáltalán belefogtam. Az egyikről az első bekezdésben lehet olvasni, a másik pedig Jeff Goldblum. Mert ő az egyik főszereplő, akit azóta nem tudom elfelejteni, hogy "A légy" című műben láttam, még a nyolcvanas évek végén, VHS-en. Már jó ideje nincsenek rémálmaim, szerencsére. Ha valaki nem emlékszik rá a Jurassic Park vagy Jurassic World filmekből, annak is csak egy oka lehet: nem látta egyiket sem. Hol is jártam? Ja, igen. A harmadik ok. A történet napjainkban játszódik, vagy valami ilyesmi, ráadásul elég viccesnek is tűnt.
Nyilván nem a legjobb sorozat ever, mert olyan már nem is lesz, jó eséllyel. Hatalmas dömping van, akár minden nap elkezdhetünk egy újabb sorozatot (vagy tízet is), mégsem fogynak el. Ennek a hátulütője egyértelmű: kevesebb az idő, a munka, az eredeti ötlet stb. Ezen fölösleges is rugózni. De mindezek (és egyéb) ellenére egy nagyon élvezhető alkotás. Mert ott vannak az ismert karakterek, történetek. De az egész napjainkban játszódik, vagy valami olyasmi.
Most pedig elkövettem azt a hibát, hogy rákerestem neten, és ránéztem a véleményekre. De igazából pont erre számítottam. "Klisés" (LOL, a görög mitológia nem egy mai sztori, viszont sok mai történet alapja.), "nem elég vicces" (nem feltétlenül vígjáték, viszont tartalmaz humort, leginkább a brit fajtát), "nem erre számítottam" (na, megint nem kérdeztek meg minden potenciális nézőt, mit is vigyenek képernyőre). A másik tábor pedig: "zseniális" (enyhe túlzás, végtére ez is egy adaptáció), "briliáns színészi játék" (van pár név, arc és hang, aki viszi az egészet), "nem lehet nem szeretni" (ízlések és pofonok). Nagyon megosztó, úgy látom.
Ami kifejezetten jó. Három síkon létezik a sorozat, és ezek látványban is nagyon jól elkülönülnek. Az istenek élettere, az Olümposz nagyon fényes, világos, színes. Maguk az istenek pedig - akár a kelet-európai, kilencvenes éves vállalkozói - mindennel rendelkeznek, amit csak el lehet képzelni, de mondjuk az ízlés nem feltétlenül tartozik ide. Zeusz (Jeff Goldblum) melegítős-aranygyűrűs-arany Casio órás szettje, Poszeidon (Jeff Curtis) selyem- vagy bowling-ingje (ha van rajta), Dionüszosz "hawaii mintás" ingei... Mondjuk Héra (Janet McTeer) a stílus maga, de mindig kell kivétel is. A halandók világa is színes, de nem annyira harsány, inkább picit szürkébb, homályosabb, nem is tudom. Érezhető, hogy ez nem fenékig tejföl és miegymás. Az alvilág pedig fekete-fehér, vagyis szürkeárnyalatos. Érezhetően nyomasztó, bár nem félelmetes. De azért nem szeretnél ott lenni.
Az istenek a TV-ben nézik, hogyan leplezik le az ő tiszteletükre állított emlékművet. Ez egy zseniális kép. (Tudom, már elcsépelt a "zseniális" szó, de ez mégis az volt.) A szolgáik mind egyforma, hetvenes-nyolcvanas éveket idéző teniszező (vagy inkább labdaszedő?) öltözékben léteznek. Zeusz "párszor" félrelépett, sok a gyerek (egy ponton vezetékes telefonon próbálja őket elérni), de igazából csak a többre vágyó Dionüszosz van jelen. A félistenek halandó édesanyáit, vagy bárkit, aki nem túlzottan szimpatikus, Héra nemes egyszerűséggel méhecskévé változtatja.
Az emberek valahogy úgy élnek, hogy minden okés, van, aki esőt ad, meg miegymást, de a sorsuk az istenek kezében van. Ők pedig nagyon szeszélyesek, szóval eléggé diktatúra íze van a dolognak. Félni, és - talán - életben maradni. És az is természetes, hogy nem mindenki elégedett vagy törődik bele a sorsába. A sors pedig meg van írva. Mindenkinek van pár szava, sora, ami a prófécia, amit ismer, amit akár írásban is megkap, ami lehet egy fontos dolog az életében, de gyakran annak a végét jelenti. És Zeusznak is van ilyen próféciája, bár ő egy isten, de nem mindig volt az. Szóval aggódhat(?).
Az alvilágban irodisták és funkcionáriusok vannak, a bürokratikus gépezet kisebb és nagyobb porszemei. A nagyfőnök Hádész (David Thewlis), mellette Perszephoné (Rakie Ayola), közvetlen beosztottjuk Medúza (Debi Mazar). Itt a legtöbben azon dolgoznak, hogy az érkezőket átjuttassák a "kereten" (The frame, sajnos nem tudom, magyarul ez milyen alakban szerepel.), ami az új életbe/hez vezet.
Van még egy fontos helyszín és szereplő. Prométheusz, a titán, aki ellopta a tüzet az istenektől, és az embereknek adta. Zeusz kicsit pipa lett, a Kaukázus sziklához láncoltatta, ott pedig egy sas minden nap csipeget a májából, ami másnapra mindig visszanő. Ez a mitológiai "leírása". A sorozatban pedig ő a narrátor, és - minden ellenére - Zeusz legjobb barátja. Legalábbis Zeusz szerint.
Tyű, túl sokat írtam. Gyorsan még, szpojlerek nélkül: Dráma! Komédia! Intrika! Sírás! Nevetés! Félelem!
Én élveztem. Bár néha kicsit tömény, sok a cselekmény, sok a szál (ami persze összefügg). Előnyben az, aki valamennyire ismeri a "régi görög dolgokat", de talán előzetes ismeretek nélkül is menni fog.
