20 éves idén a Sithek Bosszúja, ezért újra moziba küldték. Ahol én jártam, úgy tűnik, nem hiába. Félig volt a nagy moziterem, ami elég nagy érdeklődésnek mondható.

A film 20 év után is szuper. Sőt. Felnőtt fejjel valahogy máshogy látja az ember. Jó, az elmúlt 20 évben is már többször láttam Anakin Vaderré válásának történetét, de most valahogy Palpatine szenátor császárrá válásának története tárult elém. Ian McDiarmid viszi ezt a filmet a hátán, mindenki csak mellékszereplőnek tűnik.

A Sithek Bosszúja Palpatine felemelkedése, ahogy a köztársaságból birodalmat épít, az áhított béke jegyében. Béke! Kiáltja a tömegbe, és a demorkácia ünneplés és tapsvihar közepette szűnik meg. Közben egy jóreményű fiatalember élete megy tönkre azzal, hogy bizonytalanságában és a haláltól való félelmében átáll a sötét oldalra, míg végül csak egy hatalom éhes kis köcsög lesz.

Összességében egy jól megírt, és látványos, 20 év után is rendkívül élvezhető film, és ezt nem csak a nosztalgia mondatja velem. Jó párbajokat, harcokat láthatunk benne, szerintem az előzmény trilógia egyetlen része, ami végig leköti a figyelmet. A szerelmi szál szépen kicsúcsosodik a végére, illetve ez vezet Vader személyes tragédiájához. Kell ez a szál, hogy megértsük a karaktert. Bár, hogy innen hogy van benne bármi jóság, az kérdéses, mivel mindenki tudja, hogy egy óvodás csoportot minimum kivégzett, a főnökeiről nem is beszélve. Szóval még ezután is van út a mennyekbe.

A háború szar, azóta sok SW sorozatból és filmből is megtudhattuk ezt, bár itt ez annyira nem érződik. Simán hullanak a klónok és a droidok, lényegében tárgyként, díszletként kezelve őket a történetben. Talán ez egy hiba, de nem is háborús filmre ültünk be. Ez a semmibe vétel azért azóta megszűnt, láthattunk már sorozatot a nyugdíjazott klónkatonákról is. Tehát minden SW szereplőnek van lelke, érzései.

Azért a maga korában ez a film igazi sztárgárdával dolgozott, akik közül sokan visszaértek a messzi-messzi galaxisba régi szerepeikhez. Gondoljunk csak a Mandalori/Boba Fett duóra Temuera Morrisonnal, Obi-Wanra Ewan McGregorral és Hayden Christensennel, vagy az Ahsoka sorozatra szintén utóbbival. Ian McDiarmid pedig sajnos visszatért a császár klónjaként az utolsó moziban. Szerencsére van még teje ennek a Disney tehénnek, szóval várható még itt több minden is.

Egyébként szívfacsaró a főszereplő bukása, nem vagyunk ehhez szokva egy hollywoody kalandfilmnél. És a végén, ahogy Padme utolsó leheletével elnevezi gyermekeit, szintén nem egy happy end.

Így nem csoda, hogy a Binary Sunset felcsendülése könnyeket csalt a szemembe.

A Sithek Bosszúja egy majdnem remekmű. Nagyon jó volt újra moziban látni.

(B)