Megnéztük a Mennydörgőket*.

Összességében én Marvel rajongónak tartom magam, a Végjátékon kívül egyikről sem jöttem ki úgy, hogy utálnám zsigerből.

Ez a temus bosszúállókra is igaz. Alapvetően ez nem rosszabb, mint a Végjáték, vagy egy átlagos Marvel film. Kérdés, hogy tényleg arra van-e szüksége egy filmstúdiónak, hogy egy rajongó ilyen véleménnyel jöjjön ki egy filmről. Mert eddig úgy éreztem, hogy az F4-re nagyon de nagyon be szeretnék majd ülni, de ez a mostani élmény megint elvette a kedvem kicsit.

A Mennydörgők* egy mozi a rossz emlékek, a hibák, az abúzusok feldolgozásáról, vagy az erre tett kísérletekről. Éppen ezért teljesen súlytalan és klisés, felületes és érdektelen.

Az ilyen filmek sem a képregények iránt rajongókat, sem pedig a totál vakon beülőket nem fogják képregények vásárlására ösztönözni. A szereplők másolatai a korábbi karaktereknek, és ezt többször hangsúlyozzák is. Ők csak lúzerek, semmit nem érnek el az életben, nem úgy, mint sikeresebb társaik. A karakterek látszólag fel vannak építve, de a legjobban bemutatott Jelena csak Natasha fiatalabb és szőkébb kiadásban, U.S. Agent egy tescos Kapitány, a Vörös őr egy gyerekes lúzer, a szellem meg. Hát izé. Mi is ő? Sehogy sem működik a többiekkel a kémia, de azért ott van.

A két oroszt játszó színész, Florence Pugh és David Harbour próbálják a maximumot adni a karaktereikből, nem tehetnek róla, hogy csak klónok. Arról nem is beszélve, mennyire hiteltelen Őrszem Lewis Pullman. Félreértés ne essék. Nagyon jó Bob, bár köze nincs neki se az eredetihez, viszont a skizofréniája teljesen rosszul van ábrázolva szerintem, legalábbis nem úgy, mint a képregényekben.

Bob és Őrszem ugyanabba a testbe zárt két személyiség. A képregényekben ott van még az Árny, aki Őrszem legnagyobb ellensége, akivel élet halál-harcot vívnak. Nem lövöm le a poént.

A Marvel filmek a Mennydörgőkkel* eljutott arra a szerintem legalja szintre, amikor a skizofréniát meggyógyítja a szeretet, a barátság ereje. Ez komoly? Ennyire tellett? Az Őrszem kibelezte Árészt a képregényben, és rendkívül tragikus a sorsa, erre kapjuk ezt. Egy ilyen Disney hercegnős maszlagot.

Az a baj, hogy negyed óra alatt összerakott sztorikkal akarnak itt dollárcsilliárdokat szakítani, ami megy is nekik. Minek dolgoznának többet egy sztorin, ha ennyivel is beéri a nép. Az akciók gyengék, semmi nagy volumenű, miközben a sztori jelentős része befejezetlen maradt. Gondolok itt Bucky politikai karrierjére és az áruló titkárnő sztorijára. Mintha elfeledkeztek volna szegényről. Olyan, mintha nem lett volna idő ezekre sem már.

A baj az még, hogy az összes humorbonbont eljátszották a bemutatókban. Szóval semmi sem ütött úgy, mint amikor először láttuk.

Ezt a filmet, aki ismeri a képregényeket, azért, aki meg nem, azért nem fogja még egyszer megnézni. Én csalódtam ebben a lebutított akármiben, aki pedig nem olvasott ezekről, sehova se tudja tenni a sokadik senki karaktereket.

Hát ennyire futotta mára.

(B)