Memento mori – emlékezz a halálra
23 évvel ezelőtt Danny Boyle megrendezte a XXI. század első igazán sikeres zombifilmjét, ami utána a zsánert úgy berántotta, mint a szomszéd vasárnap hajnalban a benzines fűnyírót.
A kétezres évek igazi zombiapokalipszis lett, sorra jöttek a rebootok, újragondolások, eredeti sorozatok. Itt a Holtak Hajnalára, Haláli Hullák Hajnalára, Zombielandre, Resident Evilre és a Walking Deadre gondolok, de nyilván volt ennél sokkal több is.
A filmnek volt egy folytatása, ami nekem egyáltalán nem ütötte meg azt a mércét, amit az első. És most jött végre, az első rész után 23 évvel az a film, amiben majdnem 3 évtized telt el az első rész eseményeit követően.
Ha valakinek nem tiszta, mi is a mára franchise-zá növekedett 28-as sorozat, akkor egy gyorstalpaló jön erről a világról.
A képregényből megtudhattuk, hogy igazából nem biológiai fegyvert akartak létrehozni, hanem gyógyszert (T-virus rulez?), csak véletlenül egy olyan vírus jött létre, ami vérengző eszetlenekké változtatja az embereket. Az állatvédők betörnek a laborba, és a tudósok hiába pofázzák, hogy nem kéne, mégis kiengedik a laborcsimpánzokat, amik meg is kóstolják őket. Főszereplőnk 28 nappal később ébred a kómából, és egy kihalt Londonban találja magát. És kezdődnek a kalandok.
És mit láttam most az új részben? Elmesélem.
Danny Boyle és Alex Garland megint leraktak egy rohadt erős mozit a fertőzött-rajongóknak. Nem igazán olvastam utána, mit is fogok nézni, mert nem akartam, hogy lelőjék a poént előre. De az már a nézése közben felmerült (már az elején), hogy ez egy elfuserált coming of age (felnövés) film, később elég sok drámaisággal. Érdekes egy zombifilm, mondhatom. Egy olyan, ami mindezekkel együtt visszanyúl a kétezres évek hangulatához.
Persze éreztem, hogy ez azoknak szól, akik odavoltak az első részért. Mondhatni, az új elemek közül teljesen kitűnt a fancervice, miközben egy-két innen-onnan összekapkodott ötlet is helyet kapott benne. Ilyenek a zombikasztok például, amikkel érdekesebbé lehet tenni ezt az új, domináns fajt, ilyeneket tipikusan pc és konzoljátékokban lehet látni. Vagy találkozhatunk a Holtak Hajnalában csak egy kis ideig láthatóhoz hasonló terhes zombival, aminek még a rendező jelentőséget is ad.
A zeneisége nagyon az első részre hajaz, főleg a utolsó traktusban hallható lüktető, majd felerősödő muzsikára gondolok, ami az új részben nem akciójelenethez, hanem egy drámaihoz kapcsolódott. De amúgy nekem egy jelenet tiszta Trainspotting volt, ami nem csoda, Boyle-rendezés az is.
A történet szerint a Brit-szigetek karantén alá került, hogy a düh-vírus terjedését megakadályozzák. Ezzel egy új világrend épült ki. A szigeteken lényegében megállt az élet, emberek kis csoportokba verődve élnek, egymástól elszigetelve. Főszereplőnk, a 12 éves Spike és családja Lindisfarne szigetén élnek, amit apálykor lehet egy oda vezető úton megközelíteni. Spike és apukája azonban a nagy szigetre mennek, hogy a fiú átessen a beavatáson, vadász és guberáló legyen.
Útjuk során azonban nehézségekbe ütköznek, ugyanis a sziget oda eső részére tette át székhelyét egy Alfa, ami egy olyan egyede az embernek, amire szteroidként hatott a vírus, így rettenetes ellenfél, nyilakkal majdnem lehetetlen kivégezni.
A probléma mégsem ez, hanem a kisfiú édesanyját kínzó fejfájás, amire csak az egyetlen közelben élő orvos, dr. Kelson (Ralph Fiennes) tudhatja a gyógymódot. Kelson viszont a sziget belseje felé él, utoljára 15 évvel korábban látták, és már akkor se volt százas.
A filmben megtudhatjuk, hogy saját magunk legnagyobb ellenségei pont mi vagyunk, ez minden zombifilm sajátja. Boyle filmje viszont néha be-bevillant korábbi háborús jeleneteket, harci morajokat, ezt a mondanivalót erősítve. Nyilvánvalóan a mai háborgó, gyűlölettel teli világ sem tanult semmiből.
A szigeteken olyan világ alakul ki, ahova a karantén miatt semmilyen technológia nem jut be, így lassan minden elrohad, mégis az emberben ott van a túlélni akarás, a filmben pedig a remény.
Aztán megfogta az internet népe a lényeget! A cenzúra kitakarta nálunk a meztelen fertőzöttek csúnyáját. Aztamindenit! Én ezt lerendezném néhány mondattal.
Miközben nálunk egyetlen brütyi se látszik a cenzúra miatt, addig a Redditen már megy a csevej arról, milyen alternatív címeket lehetne adni a filmnek (28 centis slag, Kiszabadult Willie, 28 fertőzött pénisszel később, Dickula gróf támadása, és ehhez hasonlók). Hogy a cenzúra miképpen hatott a filmes élményre, nem tudom megmondani, csak értetlenül állok előtte. De a kommenteket olvasva, valószínűleg komoly arzenál lehet látható. Amúgy annak, hogy a fertőzöttek miért meztelenek, szerintem érthető magyarázata van. 28 évnyi zombulás alatt nyilvánvalóan nem mentek a helyi kínaiba susogós melegítőt venni Hello Kittys pólóval.
Remélem, Boyle tartogat még nekünk hasonló filmet. Ez akár lehetett volna egy epizód egy frankó sorozatból. Egy epizód, amiben egy elbaszott világ és a benne élő néhány élni akaró ember sorsa rajzolódik ki.
(B)
