Sokszor emlegetjük, hogy a blog személyes hangvételű is lehet, sőt, néha annak is kell lennie. A Trigun (ejtsd: Toraigan) rajzfilmsorozatának bemutatása kapcsán nem is tudok nem megosztani egy életképet magamról. Na nem olyat.

2006-ban kezdtem az egyetemet, és egy viszonylag puruttya albérletet sikerült kivenni. Kitakarítottuk, de eléggé alulbútorozott volt, és van olyan kosz, amit lehetetlen kimosni innen vagy onnan.

Mai napig látom magam előtt nagymamám mini tv-jét, amit sajnos nem sokkal korábban örököltem tőle, amint este 10 órakor a Minimax Animax-re vált. Kódolatlanul jött ugyanis a kábel tv az albérletben.

Így ismerkedtem meg a Cowboy Bebop és a Trigun animékkel. Utóbbiról lesz szó.

Pisztoly csillan, majd felcsendül a gitárzene. Ma már Kristóf táncol mellettem rá ütemesen. Nem gondoltam volna 19 éve, hogy ez lesz. Ebben fog felnőni a gyerek, remélem nem lesz akkora kocka, mint az apja, bár nagy rá az esély.

A Trigun sorozat 1998-ban ment japánban először, nálunk az A+ adta 2005-től szinkronosan, majd Animax lett a csatorna férjezett neve. Én már ott láttam, 19 évesen. Esténként, egy totál kiült kanapén fekve.

Távoli bolygó, western, pisztolyok, pjú-pjú és minden, mi a geek szem és szájnak ingere. Egy humoros, és akciódús sorozat a Trigun, amiben a pacifista mesterlövész Vash próbálja elkerülni az uton-útfélen rá leselkedő bérgyilkosokat. Miközben rá vadásznak ezerrel, mindenféle kaliberrel a bicskától a rakétavetőig, ő el sem süti a fegyverét egy általa szeretett nőnek tett ígérete miatt.

Eleinte a fejére kitűzött vérdíj miatt, majd pedig a rejtélyes Knives megbízásából próbálják kinyírni az emberiség története során elsőként természeti csapásnak kikiáltott férfit. Persze azt is tudjuk már a képregényekből, hogy Vash-ról az a hír járja, hogy egymaga elpusztított egy egész várost, itt sincs ez másként. Csak kicsit megkavarodott az idővonal.

A Trigun anime időrendben kicsit megkavarja a szálakat a képregényhez képest, de amennyire a Maximumba beleolvastam (eddig 400 oldalnál járok), nagyjából egyeznek az események és a szereplők, csak más jelentőséget tulajdonítanak nekik az alkotók. Így egy nagyon pörgős 26 részes sorozatot kapunk. Nincs túlhúzva, nincs szájbarágva. Nincsenek felesleges körök.

Van viszont feszültség, vadnyugati romantika, sci-fi, kis drámázás, de szerencsére sok benne a bumm-bumm.

Ha a Maximum képregényben is ezek a dolgok történnek, akkor sajnos egy-két poént lelőtt a sorozat, de kutya bánja. Egy szép animáció (hiába színes, Naito képregénye sokkal szebb), jó zenékkel, balga humorral. Én szeretem, ahogy van. Talán az utolsó párbaj lehetett volna valahogy több. Nekem Legato vitte a sorozatban a főkolomposok közül a prímet, és nem Knives, de nyilván a történet kiindulópontja miatt elkerülhetetlen volt, hogy Knives legyen a főgonosz. De nem én vagyok az alkotó, jól van is így.

Különösen tetszett a szinkronnál, hogy a tücsökciripelős esti jelenetben Vash és Meryl dalát meghagyták japán hanggal. Igazán hangulatos. De nyilván mindenki másra esküszik.

Jó szórakozás volt végignézni a kb. 10 órányi sorozatot, és a Maximumot is folytatni fogom.

Jó ezen a névtelen bolygón elkalandozni, Eszeveszett Vash-sal és társaival.

Lehet még az újragondolt sorozatot is megkóstolom, hátha... Bár ránézésre ott a rajz mérföldekkel gagyibbnak hat a képregény első feldolgozásánál.

(B)