Nem akarom Transformers bloggá alakítani a Geekságokat, viszont az utóbbi néhány hétben eléggé eluralkodott rajtam az autobotok és álcák háborújának nyomon követése. Ádám bátyám javaslatára kezdtem bele a War For Cybertron (Wfc) sorozatba, ami három évadot élt meg, és teljes lezárást kapott, a Netflix saját gyártású animéjeként.

Három évad, egyenként külön címekkel: Siege, Earthrise és Kingdom. Mindhárom évad más, legalábbis nekem másért vált szerethetővé.

Az autobotok és álcák (decepticons) között már eónok óta háború dúl. Ennek egyik kiteljesedése a Wfc első évada, a Kibertron bolygón zajló hatalmas összeütközés a két gárda között. Árulás árulást követ, rendkívül látványos évad, tele király gyűjthető figurákkal. Ekkor Jetfire volt a kedvencem, és Ultra Magnus is élen járt, mert mindketten jól kidolgozott karaktert kaptak, és Jetfire iszonyat hatalmas álca/autobot, morózus, és ezzel ellentétben nagyon laza. Kicsit kapunk a kibertroni mitológiából, Alpha Trion-ról is hallunk, meg mindenféle ősi istenségről. Megatron meg szövi a terveit, hogyan fogja kiirtani az összes autobotot, emiatt az évad végén Optimus hoz egy kétes kimenetelű döntést.

Az Earthrise során megismerhetjük jobban a Quintessonokat, akik rabigába hajtották a kibertroniakat (Megatron egyike volt a modern gladiátoroknak, aki az arénákban volt kénytelen harcolni… csodálkozunk, hogy egy köcsög lett). Optimusék űrhajózása és Megatron látványos infrastruktúrafejlesztése a fő eseményszálak ebben az évadban. Utóbbi egy bazi nagy, Nemezisnek nevezett űrhajót jelent egyébként. Mindketten az elveszett Örök szikra nyomában járnak, és végül egy idegen bolygóra lyukadnak ki. Optimus utazása barátaival rendkívül kalandos és látványos, valamint történelem előtti lényekhez vezet, akik tőlük remélik a megváltást, de vannak, akik csak ki akarják őket belezni. Ilyen a scorponok, akik többen vannak, de mégis egyként léteznek.

Az utolsó évad volt talán a legnyomasztóbb, és – habár a másodikban is megjelent a jövőbeli alternatív Megatron, akit Galvatronnak neveznek – talán ez kapcsolódott leginkább a későbbi eseményekhez, azaz ahhoz a bizonyos Unicronhoz, akit itt még az autobotok legendaként kezelnek, de mégis muszáj lesz beismerniük a létezését. Ehhez még hozzá jött az a néhány jelenet, ami rendesen megríkatott. Unicron egy minden dimenzióban létező lény, aki bolygókat emészt fel, és ha emlékeztek még, a ’86-os mozifilm főgonosza volt.

Nagyon szerethető sorozat. Ha ki kellene emelnem néhány dolgot, ami megfogott: Starscream ritka genyó és nagyon vicces, az örök szikrához kapcsolódó lélekemelő jelenetek, hogy igazából bárkiből lehet bármi. Az első évad kibertroni és a második és harmadik évad űrbéli jelenetei hatalmas látványt nyújtanak, ahogy a Bárka is. Nagyon mélyen belevezet a transformers mitológiájába, és a bolygó és a kibertroni nép történelmébe is. ezen felül megemlíteném, hogy nem zavar a folyamatos időzavar, a párhuzamos létsíkok, valahogy ezt a témát ez a sorozat nagyon jól kezeli.

Látványos, akciódús, fordulatos. Mindenki meghal, de azért később jobban lesznek. És hogy ki lett a sorozat végére a kedvenc? Természetesen Starscream. Egyszer talán tényleg megkoronázzák. Csak győzzük kivárni.

Ezt a sorozatot meg csak nézzétek meg!

(B)