Őszinteségi "roham" következik. Nem vagyok MCU (Marvel Cinematic Universe) rajongó. Én inkább képregényes vagyok, nagyon kicsi gyerekkorom óta. Szeretem a Marvelt, néhány karaktert nagyon. De egyértelmű, hogy van több olyan hős, akit nem ismerek túlzottan. Megvan az alapsztori, pár részlet, de senki sem tud mindent elolvasni. Olyan sok jó képregény van a Marvel világán kívül is, kár lenne elhanyagolni. A Fekete Özvegy is az utóbbi kategóriába tartozik. Ettől függetlenül úgy érzem, Scarlett Johansson szinte tökéletes választás volt erre a szerepre, az első Bosszúállók filmben ez elég hamar kiderült. Az utolsó Bosszúállók film viszont már annyira elrugaszkodott nemcsak a valóságtól (nem mintha ez követelmény lenne, mivel teljes mértékben fikció), hanem a képregényes alapanyagtól is (lásd: kulcsfontosságú karakterek kihagyása, az időutazás a megoldás, ami bizony nagyon... izé). Viszont egy fontos mérföldkő a filmes univerzumban, mert itt vehettünk búcsút a Fekete Özvegytől is.
Igazából már nagyon rég szerettünk volna egy Fekete Özvegy filmet látni. Nagyon-nagyon rég. Mert a sok bosszúálló mind valamilyen szuperképességgel rendelkezik, vagy sok kütyüvel. Viszont Natasha, na, ő úgy szuper, hogy csak saját magára hagyatkozik. Meg persze a kiképzésére, ami nem semmi. Ízelítőnek nagyon jó volt az a pár jelenet, amibe megismertük. Pont ezért reméltem, sőt, szerintem sokan reméltük, hogy ez a film egy kőkemény (poszt)szovjet (poszt)hidegbáborús kémsztori lesz, erős bunyókkal és rengeteg életveszélyes helyzettel. Mit kaptunk? Kicsit mást. Egy eredettörténet, ahol láthatjuk a kislány, a testvérével, a szüleivel, ahogy szépen élik életüket Ohioban. Aztán egy napon hazaér a családfő, és kiadja a parancsot: csomagolás, indulni kell! Igazából - remélem, ezzel nem árulok el nagy titkot - nem is család, hanem ügynökök, és ezt követően mind a négyen máshová kerülnek. Natasha, aki minket a legjobban érdekel, a Vörös szoba kémsuliba kerül (na jó, inkább kiképző... hely). Itt lesz belőle az a "gép", akivel majd a Bosszúállokban találkoztunk. A kiképzés után huss, eltelik az idő, és Natasha éppen próbál eltűnni a világ szeme előtt. Hogy miért? Hát azért, ami a Polgárháborúban történt, mert bizony a rossz oldalt választotta. Vagyis a jót, de az rossz. :\
Amit mindenki nagyon várt itthon: a budapesti jelenetek. Tök jó látni, főleg olyannak, aki ott él vagy élt, és a hétköznapok helyei a filmvásznon mindig másak. Jó látni azt is, hogy egy magyar sör van a vásznon egy hollywoodi produkcióban, az pedig külön poén, hogy egy kisüveges finom szeszesital is előkerül. Igaz, Yelena egyéb felhasználást vél benne látni, mint a mi dolgos embereink. Apropó Yelena. A képregényekben ő a másik Özvegy, és a viszonyuk koránt sem annyira felhőtlen, ahogy azt a film mutatja. Mivel a Fekete Özvegy meghalt a Végjátékban, és Scarlett Johansson szerződése is lejárt, elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben Florence Pugh, azaz Yelena Belova lesz az Özvegy. Persze a Marvel nem foglalkozik az én feltételezéseimmel. :D És ha már itt járunk. Említésre méltó Rachel Weisz is az "anya" szerepében, illetve a Stranger Things-ben megkedvelt David Harbour, "apa", aki a Vörös Őr jelmezét ölti magára (ezzel egy Amerika Kapitány és Bro Thor közti átmenetet képezve).
