Nagyon sok Image Comics által kiadott képregény van. Párról már írtunk is, egy részét még kóstolgatjuk, néha kíváncsian várunk egy új megjelenést, máskor pedig csak legyintünk. Néha már inkább az utóbbi kategóriát szeretjük jobban, mert azt nem kell se megvenni, se elolvasni. Ha a számokat nézzük, akkor - nyolc százalék körüli piaci részesedéssel - a harmadik helyen áll. Nem nehéz kitalálni, kik vannak az első két helyen. Viszont ez azt is jelenti, hogy minden réteget, érdeklődést, igényt, meg mindent próbálnak figyelembe venni és kielégíteni. Szóval van egy rakás érdekes dolog. Meg egy másik rakás érdektelen. Viszont, ha ezekből valamit itthon is kiadnak, magyarul, az feltételezhető, hogy jól átgondolt döntés, és - bár mindenkinek úgysem tetszik - széles körben népszerű és elfogadott. A "Southern Bastards - Déli rohadékok" egy... ilyen?
Nézzük másképp. Az írója Jason Aaron. Hatalmas név. Harvey- és Eisner-díj nyertese, és persze többszörös jelölt is. Alabama államban született és nőtt fel, ami később még fontos lehet. Lesz. Olyan címekért felel, mint pl. (az itthon is megjelent) Thor: A mennydörgés istene, Punisher MAX, egy rakás Wolverine (és millió egyéb dolog is, amit az internet nálam jobban tud), DC vonalon pedig Scalped, Hellblazer. A rajzoló Jason Latour (pl. Wolverine, Scalped), párszor pedig Chris Brunner. Latour Dél Karolinai születésű. De a két Jason társszerző, és azért is működik a dolog - nemcsak ennél a képregénynél, hanem a többi közös munkájuk esetében is -, mert a két déli srác hasonlóan látja a világot, így olyan elemeket tudnak bevinni az egészbe, amitől fura, de valahol mégis hiteles tud lenni.
A magyarul megjelent első kötet az első négy füzetet tartalmazza. Eredeti címe "Here was a Man", magyar verzióban "Itt férfi nyugszik". Az egykori helyi amerikai futball sztár hazalátogat. Sok romantikus film kezdődik így. A helyszín az Alabamai Craw megye. Bonyolítsuk a dolgokat. Earl Tubb előző látogatása óta eltelt negyven év. Az apja a helyi seriff volt, aki baseball ütőjével intézte a dolgait, és nemcsak a helyi suttyók utálták, hanem a fia is. Borzasztó személyisége volt, a srác inkább elment Vietnámba harcolni, minthogy mellette legyen. Közben az öreg meghalt (erőszakos halált halt, ki gondolta volna?), jó ideje, Earl pedig elment összeszedni a házban maradt dolgokat, hogy végleg megszabaduljon mindentől, ami oda köt(het)i. "Otthon" szembesül azzal, hogy szinte semmi sem változott, sőt, csak rosszabb lett. Szinte mindent Boss irányít, a "főnök", aki alapjáraton a focicsapat kemény edzője, de minden fontosabb helyi biznisz is az ő irányítása alatt van. Meg sok minden más is. Főhősünk - természetesen - belecsöppen egy olyan helyzetbe, amivel magára haragítja a helyi "vagányokat". Ezek a "menő" srácok tipikus suttyók, akikre az amerikai szleng azt mondaná: white trash, redneck. A helyzet egyre reménytelenebb, Earl egyre mélyebbre süllyed ebbe a "csodálatos" otthoni mindenbe. Érezhető a feszültség, a kilátástalanság, és nagyon drukkolunk a főszereplőnek már az elejétől, hogy jól jöjjön ki ebből, sőt, változtatni tudjon. A sok tenyérbemászó alaknak legszívesebben mi is bemosnánk párat. Hogy aztán mi is életünk legrosszabb helyzetébe kerüljünk...
Nagyon jól felépített képregény, nagyon filmszerű az egész. Ezt a rajzok nyers stílusa is keményen alátámasztja, bár az elején kicsit szokni kell. A színezés alapján mindig egyértelműen tudjuk, hogy az a jelen vagy a múlt képe, ami szükséges, mert sok flashback van. Néha túl sok is. Illetve nem túl sok, hanem túl pici morzsákban. Értem én, hogy kellenek a párhuzamok, de ezt mondjuk meg lehet oldani egymással szemben lévő oldalakkal is, nem csak "egyik panel a jelen, másik panel a múlt", és ez a váltakozás megy akár két oldalon át. Persze ez ritka, nem kell megijedni. És az egész, az összkép bőven kompenzálja ezt az apróságot. Tény, hogy bírni kell a vért, az erőszakot, a verbális agressziót, a trágárságot, viszont egyik sem öncélú, mindegyik része a történetnek, a karakterek felépítésének és létezésének. Egy dolog biztos: engem beszippantott!
