Tavaly év végén volt már szó a Kockás Különszámairól (őszi és téli), azokból is egy képregényt emeltem ki, az Égbolt Királyát, Étienne Willem francia alkotó képregényét (Les ailes du singe az eredeti címe).

Ahogy akkor is, most Tibi koma hívta fel rá a figyelmem, hogy ismét olvasható az Égbolt királya, ezúttal utoljára. A három részes kis sorozat utolsó epizódja Chicago címmel jelent meg a Kockás 2022/1. tavaszi különszámában.

Összességében kell erről a képregényről írnom, nem is csak az utolsó fejezetről. Az egész egyben szerintem teljesen megállja a helyét mindenütt. Gyönyörűek a rajzai és a története is szórakoztató. Az első fejezet nagyon erős, aztán elment egy kicsit a szuperhősködés felé, majd a végén már majdhogynem csak az maradt. Kicsit elfáradt a végére, de a művész cerkája az nem.

A történet főszereplője Harry Faulkner, a pilóta makákó, aki továbbra is sármosan osztja a pofonokat, viszont a harmadik fejezetben már kb. csak 4 panelen repül, ami valljuk be, egy pilótáról szóló történetben kevés. Az első fejezetben folyton csak repültek, és egyáltalán nem volt unalmas, mert ilyet nem sokszor látni képregényben ilyen minőségű rajzokon.

A Chicagoban folytatódik tovább a rejtélyes Z-03 anyag utáni nyomozgatás, mivel egy tigris megszerzi Harry szupererejét, így legyőzhetetlenné (?) válik, miközben egy város alatt lapuló várost találnak hőseink, amit egy buddha néni teste lát el villamossággal. Természetesen a szupererőt adó anyagnak hála.

Nos, ahogy mondtam, a képregény a harmadik részre kicsit elfáradt sztoriban, de érdemes újból és újból elolvasni az egészet egyben. Szerintem ilyen művészi igényességű rajzokat nem sok helyen látni. Azért maradt egy kis hiányérzetem, mert én talán kicsit többet foglalkoztam volna a harmincas évek városával, életével, mint a szuperbűnözőkkel, de még mindig nem én vagyok a művész.

Sajnos a történet végén ott virít a szomorú vége felirat, egy aranyos kis csattanóval. Remélem az ilyen minőségi képregények felteszik Európát a képregényes térképre (ezt kicsit szarkasztikus hangvétellel ejteném ki a számon). Aki nem (csak) szuperhősökre vágyik, annak jó választás a Kockás, különösen ez a majmos móka. Én mindjárt neki is kezdek újrázni elölről az egészet.

Bélu voltam, sziasztok!