Sokat gondolkodtam, hogy vajon megéri-e megnézni a Jurassic World harmadik részét, és inkább afelé hajlottam, hogy rohadtul nem. Viszont a Top Gun film előtt a mozis plakátokat bámulva láttam, hogy a régi (idős) szereplőket is vissza akarják hozni a filmben, egyértelművé vált, hogy meg kell néznem. Vagy egy nézhető kis film lesz, vagy egy méltó hullagyalázás.

Ez a filmsorozat is olyan soft rebooton esett át, mint sok-sok más korábbi film előtte, bár ennél jobban megáll a folytonosság, ugyanis a JP filmek egyértelműen a World filmek előzményeinek tekinthetők.

A JP filmeket, ahogyan arra már a JP2-es cikkben utaltam, gyerekként nagyon szerettem. Utóbb már szerintem csak a nosztalgia miatt mondom azt, hogy az első film imádni való, a második nézhető (egy-két irtózatos erős jelenete van, amitől kiver a libabőr), a harmadik meg… hogy is mondjam. Olyan idegesítőek benne a szereplők, hogy Sam Neill jelenléte sem menti meg az egész katyvaszt. Ordítanak az egész filmben a ragadozókkal teli dzsungelben (Téa Leoni nagyon gagyi).

A Jurassic World első része nekem kellemes csalódás volt, talán túlzás volt kicsit, amikor Bryce Dallas Howard lefutja magassarkúban a T-rexet, de sebaj. Jó volt ez a Chris Pratt-féle oroszlánszelidítős-macsós buli. Összességében tetszett a film, meg az új dinók is. Meg a motorozás is király volt, ami egyértelműan a JP 2 legjobb jelenetére utal (amikor vadásznak asszem gallimimusokra és pachycephalosaurusokra).

A Jurassic World második részében csúcsosodott ki minden, amit az őslényes franchiseban utáltam, speciel azt, hogy a főszereplők halhatatlanok. Hiába volt ez egy egydinós horror, nem emlékszem pontosan, de szerintem 12-es karika volt rajta, és emiatt egy tét nélküli híg fossá vált az egész. Kevés volt az szerintem. Mégis ki hiszi el azt, hogy egy intelligens gyilkológéppel fegyvertelenül fel tudjuk venni a versenyt? Mintha nem lett volna rá költségvetés se látványban, se forgatókönyvben.

És akkor most jön annak a borzadálynak a folytatása. Domínium… Amikor a dinoszauruszok uralták a földet, és újra. Számomra kihagyhatatlan lett úgy, hogy Laura Dern, Jeff Goldblum és Sam Neill ismét tiszteletét teszi a szériában. Kíváncsi voltam, költői képpel élve a lelkem mélyén megbúvó kisgyerek majd mit szól ehhez.

És most, hogy hazaértem azt kell mondanom, hogy az a bizonyos gyerek elégedett. Igazából teljesítette a film az elvárásaimat, de semmi többet. Egy kellemes szórakozás, bár 2,5 órát végig ülni elég hardcore élmény volt.

A film szépen lavíroz a retro érzés és az újdonságok mezsgyéjén. Egyrészt elég sok olyan jelenetet láthatunk, amikben az animatronikus gyíkok köszönnek vissza, másrészt végre olyan dinoszauruszok is tiszteletüket teszik, amik a tudományos felfedezéseket tükrözték, és mindezt szerintem jól el is magyarázzák. Ugyanis az első park óta olyannyira fejlődött a galambászat, hogy végre tökéletes dinoszaurusz géneket sikerült kinyerni, nincs már szükség a sérült DNS különböző, ma is élő lények génszekvenciáival való kitöltésére.

A cselekmény ismét nem túl bonyolult, amellett, hogy a világban elterjedtek a dinoszauruszok, még mindig van egy park, amit jól tönkre lehet a film végére tenni.

Összességében az „öregek” lubickoltak a szerepükben, jól érezték magukat, jól is sikerült ez a találkozó, működik a kémia hármuk között, és a fiatalokkal is jól működnek együtt. Viszont Chris Prattet nem lehet komolyan venni, szerintem ő maga sem veszi magát komolyan, és ez most már teljes hiteltelenségbe fullad, olyan volt, mintha teljesen más filmben szerepelt volna, téblábolt imitt amott a párbeszédek alatt.

Mégis mit kaptunk ettől a filmtől? Rengeteg régi és új gyíkot, régi parkos érzést, rengeteg retro utalást, könnyeket, dinóbunyót, motorozást, gyerekmentést. Ja, hogy ezek már voltak? Voltak. De ha a rendezőt nem érdekelte, akkor engem sem.

Összességében jól szórakoztam a filmen, és a kölcsönkért gyerekem is, Zéti, aki azért jött el velem, hogy ne érezzem magam cikin egyedül.

Az osztályzatom 4 dinókarom az 5-ből.

Bélu voltam, sziasztok!