Nehéz olyanról írni, amiről már mindent leírtak. Volt rá idő, kereken 40 év. Hiszen ma lett ennyi idős ez a film. Na jó, ez kicsit csalás, mert amikor ezeket a sorokat írom, még 15 nappal az évforduló előtt vagyunk. De nem is nehéz róla írni. Mert nem olvastam róla túl sokat, illetve mert nem láttam túl sokszor. Annak a kevés megtekintésnek pedig sok éve. Szóval most szépen megnézem, felnőttfejjel először.
De még előtte röviden összefoglalom a gyerekkori emlékeim a filmről. Nem sok, de az legalább rossz. És úgy gondolom, elég soka vagyunk ezzel így. Voltak gyerekek, meg egy bűnronda lény, akinek világít az ujja, és nyúlik a nyaka. Haza akar menni, szekrényben rejtegetik, és nagyjából ennyi. Az a fura cucc inkább félelmetes, és jó eséllyel a gyerek agya elnyomta a többi részletet vagy emléket, már amennyire sikerült. Megnézem, aztán majd kiderül, mit kellett elfelejteni.
Megnéztem. Majd' negyven év után ismét megnéztem. Nem mondom, hogy rossz. Azt sem, hogy ez feltétlenül a világ legjobb filmjei közé tartozik. Az akkori felnőttek másképp látták, főleg itt, közép- és/vagy kelet Európában. Láttam a szüleim, mások szüleit stb. Nem voltak túlzottan odáig érte. A gyerekek szintén nem, mert inkább félelem vagy undor a reakció a címadó-főszereplő irányába. A streamer (mostanában már ezt használják/használjuk a "streaming szolgáltató" helyett, azért is, mert van olyan, ahol a "téka" csak egy mellékszál) amelyiknél néztem, 7+ besorolást adott neki. 1984 után PG-13 besorolást kapott, és ez talán reálisabb. Elvileg családi film, de...
Szóval megnéztem. Lesz spoiler, ha 40 év után még mehet. De nyilván lehet, azok miatt, amiket eddig írtam. A film több jelenete visszaköszönt az évek során egyéb filmben, sorozatban. Egy Stranger Things néző vagy rajongó már a film elején megörül annak, hogy a gyerekek egy asztal körül szerepjátékoznak. Az E.T.-ben Tunnells & Trolls, a S.T.-ben Dungeons & Dragons van terítéken. Tök érdekes így, visszafelé megfejteni, megtalálni az ilyen utalásokat, tisztelgéseket. Szinte ezért is érdemes megnézni. Vagy a szellem jelmez. Vagy a szőke paróka. Vagy a bringás száguldások. A saját gyártású kommunikációs eszköz. Á... sok van. És ez csak a S.T. Na jó, de miért lett ekkora nagy kultusza? Akkoriban nagyon ment a sci-fi, sokan próbálkoztak már előtte is, kisebb vagy nagyobb sikerrel. Aztán ott van a "van-e élet a Földön kívül?" téma, ami sosem kopik el. Gyerekeket szerepeltetni, főszerepbe rakni - szintén menő. Sőt, cuki is. És akkor jön a pozitív hozzáállás. Nagyon sok film arról szól, hogy jönnek az idegenek, agresszív és ellenséges lények, el kell őket üldözni, le kell őket győzni. Erre jön egy ilyen izé, tök kedves és kíváncsi, gyerekekkel barátkozik. És nyoma sincs negativitásnak, egyik oldalról sem. Sőt, a kis Elliott és a földönkívüli között olyan erős lelki kapocs lesz, ami a fizikai létezésükben is megnyilvánul. De a legnagyobb meglepetés még hátra van. A sok ügynök, egyenruhás és szkafanderes ember, amikor minden nagyon rosszra fordul, minden erejüket arra fordítanak, hogy megmentsék az idegent. Szó szerint minden tőlük telhetőt megtesznek. De mégis jön a halál. Majd az, ami reményt ad, és sok vallás alapja: a feltámadás, és így akár az örök élet.
Ezek szép dolgok. Valószínű, hogy jókor pattant ki a történet Melissa Mathison fejéből. És kellett hozzá Spielberg is. Meg John Williams zenéje. Ma már nem lenne akkora durranás. Esetleg, ha ugyanaz lenne a kontextus, a retro feeling dobna rajta valamelyest. Sosem tudjuk meg. Azt viszont igen, hogy kicsit megkedveltem, már nem félek tőle, és egy kicsit jól is esett megnézni.
