Kedves űrlény barátaim! Békével jöttünk hozzátok, ez a bomba csak egy dísz, mondhatni kis ajándék az emberiségtől nektek. Ha ebből nem jöttetek rá, mi következik, akkor a képek tanulmányozása mellett a bejegyzés elolvasását javaslom.
Ugyanis ma éppen 30 éve, 1994. október 28-án mutatták be az Amerikai Egybesült Államokban a Csillagkapu című közepesen lekicsinylő fogadtatásban részesülő, később kult státuszba került sci-fi remekművet. A főszerepben Kurt Russel és James Spader, rendezte Roland Emmerich.
A Csillagkapu nekem nagyon a gyerekkorom volt, mármint a sorozat Richard Dean Andersonnal és csapatával. Érdekes militarista széria volt, amiben a katonai csapat folyton a világ megmentésére kényszerül, különböző, a Földön kívülről érkező fenyegetésektől.
Az 1994-es filmet csak később láttam, és nagyon meglepő volt, mennyire eltér a később indult sorozattól.
Krisztus előtt 8000 körül egy piramis alakú izé száll le a beduinok közé, hogy elraboljon egy fiatal fiút. Snitt.
1928-ba ugrunk, amikor egy tudós csapat Giza környékén rátalál egy rejtélyes sírhelyre, ami egy kör alakú, a Földön nem ismert anyagból készült valamivel van lefedve. Snitt.
Napjainkban Daniel Jackson épp lejáratja magát az egyetemen, amikor egy öregasszony munkát ajánl neki... Le kellene fordítani néhány hieroglifát.
Daniel Jackson hirtelen Coloradoba utazik. Egy titkos katonai létesítményben beavatják, hogy van egy tippjük, mit találtak, de nem sejtik, hogy mire is való. Kurt Russel is csatlakozik a csapathoz, aki nem rég balesetben vesztette el a fiát, ezért új célt keres az életében.
Jackson két hét alatt megfejt mindent, ami a Csillagkapuval kapcsolatban rendelkezésre áll, és rövidesen kódolják is az ékzárakat keményen.
A cséká túloldalán egy a Földdel azonos atmoszférájú, idegen bolygó várja őket, ahol olyan ellenséggel kerülnek szembe, akiről még csak nem is gondolták soha, hogy valaha is élt. Pedig nagyon de.
Ugyanis Ré egyiptomi napisten emberi testben macerálja a kedves buckalakó embereket, akiket rabszolgasorban tart. Ré az utolsó tagja fajának, aki az örök életre törekszik. És nagyon jó úton is jár, mert minden nap eszik zöldséget.
Aztán jött néhány évre rá a sorozat, és kiderült, hogy Ré egyike a Goa’uld haduraknak, akik célja leigázni az univerzumot. Tehát nem asgardi. Az asgardiak a roswell-i szürkékként vannak a sorozatban ábrázolva, ahogy Ré, halála pillanatában is. Viszont a Goa’uld kis féreg/kígyószerű kreatúrák faja, és egyiptomi isteneknek adták ki magukat. Tehát itt nem kicsi ellentmondás látszik.
A filmben látott fejlett, erős, Hórusz sisakos Jaffák is utóbb másféle színezetet öltenek, kevésbé halálos ellenségek. Azért az elég érdekes, hogy Ré két Jaffával felveszi a versenyt a felfegyverzett katonák ellen. Apófisz máshogy működött. Tömegesen gyártotta az elnyomott Jaffákat, akiket hol harcosként, hol egyszerű inkubátorként használtak a goa’uldok a pondróiknak.
Aztán amellett is nehéz lenne elmenni, hogy a szereplőgárdát majdhogynem teljesen lecserélték a sorozatban, ami szerintem marha jól sikerült (néhány mellékszereplő azért visszatér).
Ez már nem is az a cikk, amit elkezdtem.
Na lépek is.
Hetes ékzár kódolva!
(B)
