Nem gondoltam volna, hogy az új Marveles Star Wars érában lesz olyan képregény, amire azt mondom, hogy mind rajzban, mind történetben megüt egy értelmesnek mondható mércét (a minimális elvárásom az, hogy ne okozzon szemrákot). Láttam, hogy a Szukits Kiadó kijött egy fejvadászos – folytatásos – történettel, és ránéztem, mit tud. Paolo Villanelli rajzai bejöttek, már amit a neten láttam, és most, hogy kézbe vehettem a magyarul megjelent képregényt, még jobban tetszenek a rajzai. Ez a Fejvadászok, a Galaxis Legjobbjai (írta: Ethan Sacks).
Maga a képregény borítója szerintem megkapó. Vannak rajta, mily meglepő, fejvadászok, köztük Bossk és Boba Fett, meg egy Terminátor csávó. Szépek a feliratok is, meg ez a fekete keret is nagyon jól áll neki. Szóval baba cucc.
A történet szerint réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban egy küldetés során árulás történik a fejvadász bandában, ami miatt kitaszítottakká váltak. A tagok betűrendben Boba Fett, Bossk, Nakano Lash, T’ongor és Valance. Nakano Lash, az egyik legrégebbi fejvadász gondol egyet, és megöli a megbízójukat. Ami egy fejvadász banda esetében – meg úgy általában sem – illő dolog. Boba és társai ezért eléggé berágnak Lashre.
A történet főszereplője Valance, a Terminátor csávó, és T’ongor kishúga, aki bosszút forral Nakano Lash ellen. Igazából mindenki rá vadászik, nem igazán értik, miért kellett neki eltérni a tervtől, ezzel csőd szélére és halállisták élére tenni a banda tagjait.
A képregény története nem egy nagy vaszisztdasz, egy – szerintem nagyon jól időzített – fordulaton kívül. Már-már sok volt a romantizálásból és érzelgősségből, amikor Boba Fett megérkezik ajtóstul a házba, és elrendez dolgokat… Nem árulhatok el többet. Amúgy a Birodalom Visszavág után járunk, amikor is burjánzik a galaktikus maffia. A történet két család közötti háború kellős közepébe repít minket (kis shakespeare-i áthallás van a sztoriban).
A képregény rajzai szerintem messze felülmúlják a megszokott Marveles SW képregények rajzainak minőségét, bár van bennük néhol kivetnivaló. Összességében lendületes rajzok, ahogyan a történet is. És nem vitték túlzásba a Photoshopot meg a krómozást, meg a csillogó arcbőröket.
Nem sok üresjárat van benne. Kár, hogy gyorsan vége lett az első kötetnek, és az is, hogy Boba Fett viszonylag keveset szerepel benne, ellenben a nem jogdíjas Terminátor csávó annál többet. Viszont a vége arra utal, hogy most már Bobára fog fókuszálni a sztori. Merem remélni.
Összességében ez egy teljesen vállalható képregény. Valószínűleg folytatni fogom a sort.
Bélu voltam. Sziasztok!
U.i.: Eszetekbe ne jusson elárulni egy fejvadászt.
