Hétköznapi Geekságok

5 éve hunyt el Chester Bennington

2022. július 20. - Gubán Bélu

chester.jpgEzt a cikket nagyon nem akarózott megírnom. Igazából mindig megfogant bennem a gondolat, de elvetettem, mert a témája nekem nagyon fájó. A blog jellege sokszor olyan, hogy az ember leírja az agymenéseit, de nálunk ez annyira nem volt ezidáig divat. Most kivételt teszek, és a teljes bejegyzést egyetlen embernek, és a róla kialakult gondolataimnak szeretném szentelni.

Ugyanis ma öt éve, 2017. július 20-án ment el Chester Bennington, a Linkin Park egykori frontembere, szövegírója, aki számomra legenda. Hiányát sosem fogja a rajongótábor kiheverni. A mostani sorok írása közben is Linkin Park best of lejátszási lista szól, és nem könnyíti meg a dolgomat.

A Linkin Park első nagylemeze 2000-ben jelent meg, Hybrid Theory címmel, melyik metal rajongó ne ismerné. A stílus valami új, nu metalként aposztrofált valami, meg rapcore (rock és rap keveréke). Én először 2002-ben találkoztam az albummal, egy idősebb unokatesóm adta a kezembe, hogy „nesze fiam, hallgass zenét is ne csak szart”. Egyébként a Hybrid Theory gyémántlemez lett, több, mint tízmillió darabot adtak el belőle az Egyesült Államokban. Hangzásában ez valami új volt, amit zabált a nép.

Meg kell mondanom, hogy anyáméktól azért valamicske zenei ízlést örököltem, mert nálunk Depeche Mode, Dire Straits, meg Iron Maiden szólt a háznál, sosem volt oda a család a rokonság köreiben nagy népszerűségnek örvendő mulatósért, vagy a magyar popzenéért.

lp_always.jpgSzóval Linkin Park. A második lemezük, a Meteora, amin olyan slágerek, tényleg slágerek voltak, mint a Numb, vagy a Breaking the Habit, 2002-ben jött ki. Ezeket még rádióban is lehet hallani a mai napig, amit nem is csodálok. Bár a keményebb nótáik hallatán szerintem a rádiós szerkesztők keresztet vetve imákat mormolnak, csak ne kelljen lejátszani.

Végigkövettem a zenekar minden megmozdulását, lemezeiket, karrierjüket, de soha nem láttam őket élőben. Chester mégis olyan volt, mintha mindannyian ismertük volna. Tudtunk a nem túl pozitív függőségeiről, hogy nehezen dolgozta fel a sztárságot, de egy valamit nagyon nem tudtunk róla, pedig minden dalából sütött, ezek pedig a gyerekkori traumái, a depressziója. Valamiért nem akarta róla azt elhinni a világ, hogy ő is lehet nagyon szomorú…

Chester nem tudta elviselni a depressziót, nem beszélt erről, még a saját családja sem tudta, mi történik a lelkében (legalábbis a feleségének a halála után tett egyik interjújából erre emlékszem). Egyet az ő példáján keresztül is megtanulhattunk, hogy a depressziónak sajnos mosolygós arca van, nem biztos, hogy kiderül, mi zajlik egy szerettünk lelkében. De ha valami bánt, akkor el kell mondanod valakinek, aki segíthet feldolgozni, mert a lélek marha bonyolult dolog, amit egymagad lehet, meg sem tudsz gyógyítani. Chester rohadtul elrontotta, mert nem tudom úgy hallgatni a Numbot, a Leave out all the restet, a Heavyt, a My decembert, vagy akármelyik dalát, hogy ne kapna el a sírás.

Én nagyon szeretem a zenéjüket a mai napig, és soha nem fogom elfeledni Chestert. Remélem, ahol most van, békére lelt.

Bélu voltam. Sziasztok

A bejegyzés trackback címe:

https://hetkoznapigeeksagok.blog.hu/api/trackback/id/tr4317817339

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kivlov 2022.07.21. 07:23:04

RIP Chester.
"Only the good die young..." :(
süti beállítások módosítása