Az Amazon Prime Video 2020-as sorozatáról, a Tales from the Loop-ról (Mesék a Hurokból) sokan írtak már sokfélét, ezért nekem eddig kimaradt, főleg a negatív kritikák miatt. Összességében meg voltam elégedve Simon Stalenhag könyvével, amit az Elektronikus Állam után (nálunk az hamarabb jelent meg) kicsit kevésnek éreztem, főleg abból a szempontból, hogy egyáltalán érdekelne-e egy ebből készült sorozat.

Simon Stalenhag svéd grafikus könyvei a svéd pusztaságot, kisvárosi életet elevenítik meg digitális munkával készült képeken, olykor festményeken, rajzokon. Stalenhag egy-egy alternatív világot tár elénk más-más szemszögből, viszont a technológiai fejlődés mindig a központban van. A Tales from the Loop egy – kitalált – gyerekkori emlékeket felsorakoztató könyv, mintha egy illusztrált naplót olvasnánk. Az Elektronikus Állam és a Labirintus pedig egy-egy összefüggő történetet mesélnek el.

A Tales from the Loop a Hurok, a világ legnagyobb részecskegyorsítójának környékén élő emberek világát mutatja be nekünk. A Hurok segítségével az emberiség hatalmasnak látszó fejlődésen ment keresztül, mindenhol repülő autók, mezőgazdasági gépek, robotok, és dinoszauruszok (?) járkálnak. Stalenhag könyve nem egyértelműsíti, hogy a különböző technikai csodákon felül az emlegetett rejtélyes dolgok valóban megtörténtek-e az emberekkel, vagy csak a képzelet szüleményei. Talán épp ez a szép az egészben.

A Tales from the Loop sorozat alkotói viszont nem így gondolták, bár szemmel láthatóan a könyv alapulvételével készült, egy kicsit másféle, mint az alapjául szolgáló mű. Egyrészt minden részben egy-egy (látszólag) semmilyen módon nem kapcsolódó történetet kapunk a környéken lakókról, egy konkrét személy főszerepbe helyezésével. Aztán a sorozat végére összeáll a kép, mivel mindennek következményei vannak. Az biztos, hogy a Hurok mindenkinek az életébe beleszövődik, vagy, mert minden környéken élő ott dolgozik ilyen-olyan minőségben, vagy azért, mert valamiféle hurok-eredetű rejtély kellős közepébe csöppen.

Az első rész után megvallom, féltem folytatni a sorozatot, mert egyáltalán nem tetszett. Összességében ez az időutazós dolog nekem nem „gyerebe”, abból pedig van a sorozatban rendesen később is. Meg másféle utazás is, ha már itt tartunk. Dinoszauruszok viszont nincsenek sajnos, pedig azokat megnéztem volna.

Ahogyan mondtam, a részek nagyon különbözőek. Van itt dráma dögivel, de van például egy olyan rész, ami teljesen horrorba ment át szerintem (a hetedik, az Ellenségek című rész). Összességében mind emlékezetes, kettőn még sírtunk is Biankával. A Visszhanggömb és az Irányítás című részek egymás után túl megterhelőek voltak a főszereplők személyes tragédiái miatt.

Mivel ez egy drámai sorozat, alapvetően arra kell számítania a nézőnek, hogy olyan nagy csihipuhik nem fognak történni a képernyőn. Na, jó, a közel 7 órás játékidő alatt volt néhány húzósabb, akciódúsabb jelenet, de igazából csak csordogál a sztori, lassan, zongorára, vagy hegedűre. Beszélgetnek, sírnak-rínak, filozofálgatnak, és minden mondat egy felé mutat. Egy közös mondanivalója van minden résznek. Az idő telik, minden változik, és semmi sem tart örökké.

Összességében egy nagyon depressziós sorozat ez. Alig beszélnek benne a szereplők, inkább csak a halk zenére vágóképek nézegetése tölti ki a játékidőt. Viszont nagyon szépek ezek a vágóképek, a tájak, és még a CGI is nagyon rendben van. A látványvilága teljesen az alapműhöz igazodik. A könyv borítóján lévő apuka és lánya – és a kesztyűvel irányítható robot – egy egész részt kapnak, míg a könyvben látható más személyek maximum itt is csak rövid kameók erejéig jelennek meg a történetekben.

Hogy jó sorozat-e a Mesék a Hurokból? Nem tudom biztosra mondani, viszont nekem nagyon tetszett. Lelkizős, az érzelmekre hat, és ehhez tökéletes szereplőket találtak. A gyerekek is lubickolnak a szerepeikben, de a Trónok Harca sorozatból ismert Jonathan Pryce-t, mint a Hurok Projekt vezetőjét kiemelném még, hihetetlen erős a jelenléte.

Ha esetleg támogatnátok a magyar könyvkiadást, azon belül is Simon Stalenhag könyveinek kiadását, most az Agave Kiadó honlapján jelentős kedvezménnyel juthattok hozzá a kötetekhez (lényegében a három közül az egyik még postával együtt is majdhogynem ingyen van.

Ez nem fizetett hirdetés, csak gondoltam megemlítem az Olvasóinknak, akik érdeklődnek az ilyesféle könyvek iránt.

https://agavekonyvek.hu/talalati-lista?kulcsszo=simon%20stalenhag

Bélu voltam, sziasztok!