Továbbra sem akarom filmes bloggá tenni a Hétköznapi Geekságokat, és a közeljövőben egyelőre nem is tervezek több filmes bejegyzést megosztani, viszont a ma 10 éves Her – A nő az egyik kedvenc romantikus mozim, ezért nem tudom kihagyni ezt az évfordulót.

Hogy egyáltalán romantikus mozi-e, őszintén nem tudom megmondani. Bianka szerint nem egy tipikus elsőrandis film, pedig én ezt nézettem vele… tényleg elismerést érdemel, hogy ennek ellenére, néhány év múlva bár, de mégis hozzám jött.

Sokszor láttam már, de minden alkalommal mást jelent Spike Jonze rendező alkotása, de általában véve A nő egy nagyon szomorú film a kiüresedett kapcsolatokról, az egymástól eltávolodott emberekről, a technológia-függésről, de legfőképpen a magányról.

A nem túl távoli jövőben, sőt, mára már inkább a közeljövő szót használnám, él Theodore Twombly (Joaquin Phoenix), a válófélben lévő szerelmeslevél író (feleségét Rooney Mara alakítja). Igen, Theodore napja azzal telik az irodában, hogy megbízások alapján szerelmes leveleket ír másoknak. Egyetlen barátja Amy (Amy Adams), emberi kapcsolatait főként a felületes munkahelyiek jelentik. Egy nap Theodore hazafelé menet felfigyel egy hirdetésre, ami mesterséges intelligenciával működő operációs rendszert hirdet, ami gyökeresen megváltoztathatja a felhasználó életét. Theodore vesz egy ilyet…

A telepítést követően a mesterséges intelligencia (hangja Scarlett Johansson) a Samantha nevet választja magának, majd főhősünk és közte plátói kapcsolat kezd kialakulni, ami rengeteg nehézségbe ütközik.

A film közel két órás. Nem egy könnyen emészthető valami. Én nézőként folyamatosan azon rágódtam, hogy vehetné magát komolyan egy olyan ember, aki a számítógépével jár, de láthatóan a rendező is ezt a kételyt akarja a nézőben elültetni. A kettős érzés egészen a film végéig bennünk van. Samantha kezdetben élőlényként, majd ahogy telik az idő, már felsőbbrendű entitásként tekint magára, amivel folyamatosan kínos helyzetbe hozza „gazdáját”. Szerelmük a néző szemével egyáltalán nem normális, miközben ebben a kifordult világban néhány hónap leforgása alatt majdhogynem elfogadottá válik, hogy a felhasználók romantikus kapcsolatba elegyednek az operációs rendszerükkel. 

Azért ilyen ijesztő film A nő, mert jelenlegi világunkhoz rendkívül közel áll. Mindannyian kicsit függünk a közösségi médiától, a számítógépekhez, okostelefonokhoz vagyunk láncolva, miközben szép lassan elmehet mellettünk az élet. A film tiltakozásként is felfogható ez ellen. Nyilvánvaló, hogy a technológia nem kerülhető ki napjainkban, de nem muszáj beleszerelmesednünk.

Bélu