„Vörös Rébék által ment
Keskeny pallón s elrepült –
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!”
(Arany János: Vörös Rébék)
Szeretjük a magyar képregényeket, mivel itthon is rengeteg tehetséges alkotó munkálkodik ma is, és szerencsére mindenféle műfajban. A 5panels gyűjteményem következő darabja, Nagy Bettina Rebeka idén megjelent képregénye, a Vörös Rébék, ami Arany János versének átiratának tűnhet elsőre.
Viszont nem én lennék, ha nem olvastam volna el az alapul szolgáló művet is, ami nem hosszú, néhány versszak, és már önmagában horrorisztikus. A Rebi néni, aki egy átkozott boszorkány, igazi féreg, emberi életek megrontója, és nem elég neki, hogy bűnbe viszi az asszonyt, még a férjet is akasztófára juttatja, közben pedig még egy ember, a csalfa asszony kanyiglije is megkeserüli, hogy nem szólította az öreganyjának.
Nagy B. Rebeka képregénye azért eltér az alap műtől néhány vonalban. Miközben a népi, hiedelmekkel átszőtt világ megmaradt, sikerült ízléssel megújítania a költeményt.
Rébék itt szintén áldozat, aki egyfajta bosszúból – mivel a Pörge Dani csak kihasználta – nem barátja a falusi magyar családnak. Viccet félretéve, a történet váza nagyjából egyezik, ahogyan a cselekmény végkimenetele is.
A képregényre jó ránézni. Szerintem a Rébék is igen bájosra sikerült, egyben a horrorisztikus jeleneteket még bizarrabbá teszi az ábrázolásmód, ahogy a vörös hajú lány a külvilágot kizárva táncol a drámázó karakterek között.
A párbeszédek egyszerűek, mint a tasli, de épp ez az, ami gördülékennyé teszi ezt az egészet. Nem sok olvasnivalót ad, arra ott a János verse, hanem egy újfajta tartalmat.
A képregény önálló médium, ezt mi szeretjük hangoztatni, ugyanis egyszerre hat több érzékszervünkre, némelyikre többféleképpen is. Szerintem szükség van ilyen átiratokra, feldolgozásokra, mivel sokkal emészthetőbbé tesznek egy-egy művet, az alkotó sajátos értelmezése szerint. Egyben rávesznek minket újra, hogy a régen olvasott műveket újra elővegyük.
A Vörös Rébék gyönyörűen van rajzolva, és remekül használja a színtelenséget, amit csak a jól elhelyezett vörös árnyalatok törnek meg. Láttunk már több hasonló képi világú képregényt, nagyon jól lehet ezzel hangsúlyozni, érzelmeket átadni.
Remélem, a Nagy B. Rebeka életmű tovább szaporodik majd hasonló képregényekkel.
(B)
