Volt egyszer egy Metallica Hungarica magazin, vagyis inkább fanzine. Ez még 1986-ban történt, és 200 példány került forgalomba. Három évvel később, bár csak a hatodik számig jutott el, de már 30.000 példányban volt kapható, országos terjesztésben. Ebből lett a Metal Hammer Hungarica, aztán '90 októberében, talán félévnyi szünet után Új Metal Hammer H. cím alatt került ismét napvilágra. 2003 óta pedig Metal & Hard Rock HammerWorld a neve, vagy rövidebb becenevén HammerWorld. Miért is érdekes ez? Mert a kisebb kihagyásoktól eltekintve, ez az egyetlen olyan országos terjesztésű havilap, amely kizárólag rock és metal zenével foglalkozik. És ez bizony hatalmas dolog, mert vagyunk páran ebben az országban, akik akár intravénásan is kérnénk ezekből a zenékből. A rajongónak, érdeklődőnek pedig nem elég az, hogy néha meghallgat egy lemezt, aztán ennyi volt. Kell a háttérinformáció, kell az interjú, kell az összehasonlítás más hasonlóval. És ha már itt jár az ember, akkor meg kell "nézni", mit tud a konkurencia. És így tovább. Ezeket mind megkapjuk a HammerWorld oldalain. És akkor még ott a Hangpróba, a "mi meghallgattuk, hogy nektek ne kelljen" rovat. Mert bizony kevesebb idő elolvasni egy hasábot, ahol kiderül, hogy ez nem is az én stílusom, mint meghallgatni egy lemezt. Na és az extrák. Elég sok posztert lehetett az évek során begyűjteni, de a kezdetekben kazettán is kaptunk zenéket, idővel persze csatlakozott a CD is (majd teljesen leváltotta a kazettát). És ezzel el is érkeztünk a mai témánkhoz.
Idén, a harmincötödik évfordulón, átalakult és megújult a magazin. Az évforduló örömére és tiszteletére pedig, a rendes, újságosnál terjesztett magazin mellett minden hónapban (2021-ben) van egy alternatív borító is. Ezek csak rendelésre (vagy személyes átvetellel, adott szaküzletben) kerülnek a kezünkbe, egy hónapban van száz ilyen, természetesen sorszámozva. Nyilván drágább, mint amit a sarki boltban leveszünk a polcról, de ez egy különleges kiadás, és ezzel is támogathatjuk kedvenc magazinunkat. És ezzel még nincs vége! Van száz példány, ami szintén számozott, de egy díszdobozban van. Hogy mi van a dobozban? Nemsokára elmesélem. ;)
Szinte egész életeben rock és metal zenét hallgattam. Persze gyerekként még nem tudatosan, hanem gyakran az szólt. Viszont kamaszként már tudatosan kerestem, faltam. 1993-ban új korszak kezdődött az életemben: műholdas TV. És ami még fontosabb, az MTV. A Headbanger's Ball néha nagyon jó volt, néha kevésbé érdekelt, de azért duzzogva megnéztem és -hallgattam. Bár inkább a metal érdekelt, de felfigyeltem egy fura zenekarra, amelyik kicsit mást ad elő, mint...bárki. Kb. három klippel találkoztam, ezek az Outshined, a Rusty Cage és a Jesus Christ Pose. Wow! Egy évvel később pedig jött a Black Hole Sun. Bizony, ez a zenekar a Soundgarden volt, amelyik elvileg grunge, de olyan sok egyebet is felvonultatott, hogy nem szívesen skatulyázom be 100 százalékosan. És az a srác, az a hang... Olyan skálán ment végig egy számon belül, hogy csak a gondolatától is a hideg ráz. Akkoriban még nem ültünk le a gép elé, és töltöttük le a lemezeket. Még csak el sem ballaghattunk a helyi zeneboltba, mert nem mindenhol volt. Ha mégis, akkor sem volt minden a kínálatban - tisztelet a kivételnek, persze. Meg amúgy is gyerek voltam. Persze pár évvel később az első dolgom az volt, hogy a spórolt pénzemmel elmentem egy jó helyre, és megvettem a legújabb Soundgarden, Faith No More és Pantera kazettákat. És bármerre kalandoztam zeneileg az évek során, mindig volt pár biztos pont. Az egyik természetesen Chris Cornell hangja. Aztán négy évvel ezelőtt ez a csodálatos hang elment, és azóta is párás szemmel hallgatom, bármikor.
Nyilván már rájöttél, mi az összefüggés a két történet között. Bizony. Májusban (szomorú apropó, akkor hunyt el Cornell) a HammerWorld alternatív borítójára a - szerintem bátran kijelenthetem - kedvenc énekesem került. Agyaltam, hogy csak a borító miatt legyen meg? Nem tudom, nem nagy szám, végül is csak egy kép. De egy rendes rajongó addig agyal, amíg úgyis a legrosszabb döntést hozza. Persze csak anyagilag rossz. Szóval: legyen a díszdoboz! Rendelés után nagyjából két héttel hozta a futár. Nagyon csodálkozom, hogy ennyire türelmes voltam, nem írtam rájuk háromszor időközben. De megérte várni, már maga a doboz is rendesen prémium érzés. Amikor kinyitod, akkor pedig ott van rögtön egy tanúsítvány, sorszámmal, aláírással, szárazbélyegzővel, ahogy azt kell. Alatta egy logós nyakba akasztós "passztartó", rajta egy laminált "passz", amin szintén az alternatív borító díszeleg. Aztán odagurult még egy kis kitűző is. Aztán szépen összehajtogatva egy póló, amin nem a teljes borítókép, csak a lényeg van (a póló méretét rendelésnél lehet megadni). Már csak ezért is megérte volna, persze ezt csak a rajongó mondja. És a doboz alján a magazin, ami köré az egész épült. Ez is számozott, szárazbélyegzővel nyomott. Nagyon ott van az egész!
Ez elég nagy "geekság" és menőség, akárhogy is nézem. Persze megvan az ára, de - ahogy már mondtam - nézzük azt is, hogy ezzel támogatjuk a magazint, és egy kupac rajongói cuccot kapunk. VIP érzéssel fűszerezve és tálalva.
