Minden sorozat véget ér egyszer, és nincs ez másként a Holdkelte Stúdió Dreddjével sem. Tudjátok, ez az az sor, amit az amerikai IDW Kiadó adott ki eredetileg, amit nagyon is szerettem. Úgy a negyedik kötetig. Aztán megérkeztek Halálék, és velük az ismétlés, ami a tudás anyja. Esetünkben kicsit a zagyvaságoké is. De ne szaladjunk ennyire előre.
- Anderson? A fejemben vagy?
- Igen, Dredd – én vagyok az, Anderson. Igazad volt. Tarjay megölt…
Szerintem a fenti párbeszéd, ami a képregény hatodik kötetében elhangzik, minimum hangulatos, ha nem hidegrázós. Anderson bíró halott és Dredd fejében bóklászik. A hatodik rész első fejezete olyan horrorisztikusra sikerült, hogy simán elbírtam volna még pár fejezetet abból a hangulatból. Halál bíró, és a támadásait elhárítani szándékozó Anderson bíró csatája egyszerűen marha beteg lett, a szó jó értelmében. Shane Pierce festményei pedig káprázatosak. Egy igazán rémálomszerű fejezet lett, aztán visszatértünk a már megszokott rajzfilmszerű ábrázolásmódhoz.
A Halálék ellen vívott háború a már megismert „Vaj” közbelépése miatt nagyon vicces lett, úgy az első két fordulatig, aztán a poén ismétlése miatt unalmassá vált. Tudjuk az egyik korábbi részből (Elátkozott Föld, ami szerintem a leghangulatosabb és legjobb rész volt), hogy Dredd összehaverkodik a tudatánál lévő mutáns pocsolyával, aki szerelmes lett Mega-1-be. Igen. A városba, és eltökélt szándéka Haláléktól megvédeni, így Dredd lényegében halhatatlanná válik a segítségével, ugyanis akárhányszor meghalna, beleugrik a trutymóba, és pár hét (a képregényben ennyi idő telik el egy-egy ütközet között) alatt regenerálódik.
Halál bíró rosszalkodása mellett Cal bíró is puccsol, ami, mivel a 2000AD-féle Dredd legjobb sztorija a Cal bíró főszereplésével készült The Day The Law Died, így emellett ez elég gyengécskére sikeredett.
Spoiler
Mindenki túléli a történetet. Andersont klónozzák, miközben ő elfoglalja Cal testét, és rendbe teszi a várost.
Spoiler vége.
Ezt a sorozatot számomra továbbra is az első négy könyv menti meg. Azok annyira jól sikerültek, hogy meg tudom bocsátani a kis bakikat, lukakat, amiket az utolsó három rész hagyott. Persze, az utolsó három részben csúcsosodik ki Tarjay (Halál) bíró története, viszont ez, ahogy indult, a megbolondult bíró bizonytalansága nekem bármihez vezethetett volna, csak nem pont Halál bíró ezerszer ismételt városrombolásához.
Ez én vagyok, nekem jobban tetszettek a rövid, csattanókkal végződő kis történetek.
A Holdkelte Stúdió kihozott ebből a cuccból mindent, amit ki lehetett hozni. A magyar kiadás rendkívül szép lett, és számtalanszor dicsértem a fordítóik, beíróik munkáját. Bámulatosak a képregények színei, a világ, a hátterekben elbújtatott, a neonfényben megvilágosodó szövegek.
Ajánlom ezeket a Dreddeket. Másabb, mint az eredeti, de pont ezért van létjogosultsága.
Bélu voltam, sziasztok!
