Az a helyzet, hogy nekem kimaradtak anno a lapozgatós Kaland Játék Kockázat (Fighting Fantasy) könyvek, pedig szerte a világon hatalmas népszerűségnek örvendenek, és mintha rémlene, hogy valahol, valakinek volt ilyen könyve. Na de lépjünk is tovább.

A hírhedt lapozgatós könyv műfajának megalkotása Ian Livingstone nevéhez fűződik. A nyolcvanas évektől kezdve 20 millió eladott példánnyal büszkélkedhet. Ezt nem magamtól találtam ki, hanem ez áll a könyv hátulján. Ez a könyv pedig:

A Veszedelem Kikötője! Ta-ta-taaaaaa!

A KJK könyveknek az sajátossága, hogy a főszereplő Te magad vagy. Vagyis Én magam vagyok a főszereplő, aki már háromszor el is halálozott a fantasztikus kalandok közepette egy-két cifra káromkodás kíséretében. Ajánlom, hogy ne kezdjetek ki a küklopsszal, ha lehet a spóragömböccel sem. És megjegyezném, hogy a zombi megölése után a pincében bujkálás is rossz ötlet volt.

A játék elkezdéséhez egy papírlapra, írószerszámra és két dobókockára van szükséged. Mindennek megvan a maga szerepe a játék során, amit a könyv elején található kimerítő bevezető érthetően a szánkba rág. Hát mit mondjak, marha bonyolult játékról van szó, nagyon oda kell figyelni minden apró mozzanatára. De nem fárasztanálak Titeket a játékszabályokkal, mindenki fedezze fel maga. A lényeg, hogy ne feledjetek el oda lapozni, ahova a könyv cselekménye mutat.

A könyv egy különleges fantáziavilágba kalauzolja el az olvasót. Változatos lényekkel, akikkel vagy beszédbe elegyedhetsz, vagy akár meg is küzdhetsz velük. Ez így egyszerűnek tűnik, viszont nagyon összetett a története, a cselekménye. A harcok önmagukban egyszer sem jelentettek problémát, viszont a döntések következményei sokszor végzetesnek bizonyulnak. A negyedik próbálkozásomra már eléggé elhaladtam a történetben, lehet, ezúttal nem fogok meghalni. Rá kell érezni a lényegére, és jól kell játszani, mintha tényleg egy hős lennél. De ezt sem minden esetben… a harc sokszor kifizetődő, sokszor pedig instant halál.

A történetben több helyen jegyzetelnem kellett, mert túl gyanús volt, hogy az éppen aktuális mellékszereplő egy térképet diktál le kedvesen. Akkor éppen nem sikerült meghalni. Nagyon jól van megírva a könyv, nagyon sok energiát kellett ebbe belefeccölni, hogy ezt így összehozza Livingstone bácsi. Szóval ajánlatos minden szeletkéjére odafigyelni. A sztorit pedig imitt-amott (sok helyen) gyönyörű rajzok teszik még átélhetőbbé.

A könyv megjelenéséről még nem esett szó. Nekem ez a puha fedeles megoldás teljesen bejött. Nagyon emlékeztet gyerekkorom Cherubionos könyveire, amiket a mai napig a polcon tartogatok. A fordításra is sok munkát fordíthatott a Kiadó, igényes, és a karakterek fantázianevei különösképp tetszettek.

Szerintem érdemes egy próbát tenni a lapozgatós műfajjal, aki a fantasy irányában érdeklődik. Én kipróbáltam, tágítottam az érdeklődésemet, és ez egy jó választás volt azt hiszem.

A könyvet a Chameleon Comix adja ki itthon. Jó hír, hogy van még sokféle, szóval, ha valaki nagyon függővé válik, van lehetőség csillapítani a kínzó vágyát, hogy kalandozgasson kicsit.

Bélu voltam! Sziasztok!