A múltkori videómban elmondtam, hogy Tibivel arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy a sokszínű geek kultúra minél több szeletét szeretnénk bemutatni. Sokféle geekság van, emellett nem mehetünk el, és nem foglalkozhatunk csak olyan témákkal, amik nekünk tetszenek. Nyitni kell a különböző kultúrák iránt (utóbbit a feleségem mondta, nagyon helyesen).

És képregénykultúra nincs Japán nélkül, vagy legalábbis nem mehetünk el a mangák mellett, amiknek nem csak saját otthonukban, de világszerte hatalmas sikerük van. Én ma az Attack on Titant hoztam el nektek, annak is az első könyvét olvastam el.

Hajime Isayama 2009-ben indult képregényére azért esett a választásom, mert korábban olvastam már róla valamelyik külföldi képregényes oldalon. Emberevő óriások, falak közé zárt emberek egy posztapokaliptikus világban.

A képregény egyből belerondít a történet közepébe. Valami átnéz az 50 méteres fal fölött. Jó magas koma, annyi szent. A falat azért építették olyan magasra, mert az átlagos méretű emberevő titán csak 15 méteres. Ja, igen. Az emberiség utolsó mentsvára egy több fallal körülvett város, amit a főszereplőnk, Eren Yeager csak kalitkának nevez, ahonnan kedvükre falatozhatnak az emberekre éhes szörnyszülöttek.

A titánokról nem sokat tudni. Nem tudni az eredetüket, nem tudni, hogy intelligens életformáknak tekinthetőek-e, mert még soha nem sikerült velük kapcsolatot létesíteni. Ami fontos, hogy egy sebezhető pontjuk van, és hiába nincs szükségük étkezésre, szívesen esznek emberhúst. A fal mögött az emberek biztonságban voltak, eddig… ugyanis az ellencsapás, amit a legjobban kiképzett katonáik intéznek a területek visszaszerzéséért, kudarcba fullad, és a katonák csak ötöde ér haza.

A képregény elején látható nyúzott fejű, kolosszális titán megjelenik a legkülső, Maria-falnál, és simán utat tör a kinn várakozó óriásoknak. Az akkor még gyermek Eren és barátai próbálnak túlélni. Menekülés közben Eren szeme láttára az egyik anyaszomorító elfogyasztja főszereplőnk édesanyját, ezért megfogadja, hogy beáll a felderítő hadtestbe.

És innentől kezdődhetnek a kalandok… már ha főszereplőnk túléli azt, hogy élve lenyelték…

A képregénynek 34 része van, egyenként 200 oldalas terjedelemben. Szóval ezt rendesen benéztem, mert ez megtetszett. Ennek kb. 1,5 méter hely kell a polcon, de valahogy megoldjuk majd. Csak az asszony meg ne tudja.

 Bélu voltam, sziasztok!