Mai írásom korhatárosra sikerült, egy erősen korhatáros képregényről. Szókimondó tartalom. Szóval (18+), csak felnőtteknek.
Alan Moore művészetét mi nagyon szeretjük. Hosszú életműve olyan képregényektől hemzseg, mint a Watchmen, a V, a Halo Jones, a Különleges Úriemberek Szövetsége, vagy a Vilátor, csak hogy egy igazán trash, elborult cuccot is említsek.
Alan Moore képregényei sajátos hangvételűek. Nekem valahogy végig olyan búskomor majd’ minden munkája. Amit ma hoztam el nektek, az nem mélabús, nem depressziós, hanem egyenesen borzalmas, és tragikus. Ez pedig a From Hell, azaz A Pokolból. Spoilermentesen, természetesen.
A képregény számomra nehezen indult be. Mondhatni, az első négy fejezet nagyon túl van írva. Nem teszi könnyűvé az olvasását az sem, hogy az író 40 oldalnyi függeléket írt a képregényhez. A képregény minden egyes oldalához van valami kiegészítés, vagy néha egy humoros közbeírás. Moore minden általa megírt esemény hátterét, forrását összeszedte, kiegészítve saját meglátásaival, vagy, hogy hol kellett kiegészítenie a történetet a saját fantáziája szerint. Szóval rengeteg ismeretterjesztő tartalommal is találkozhat, aki ezt kinyitja. Összességében, mivel a nagyon nagy kép később áll össze, ezeket a fejezeteket tényleg unalmasnak találtam, egészen…
A képregény arról a bizonyos Jackről szól. Nem a Trópusi Viharból ismert Jámbor Jackről, az biztos. Ez a Jack prostituáltakat ölt, az 1880-as évek lepukkant, bordélyházra hajazó viktoriánus Anglia Londonjában.
„- Léptem már át kilencéves kölyköket, akik fényes nappal üzekedtek, valószínűleg a lánytestvérükkel.
- Hát tizenkét évesen megesküdnek többnyire.
- Így van. Aztán szétmennek. A lány elkezd kurv@’lkodni. Ezerkétszáz ringyó van Whitechapelben. Hivatalosan. Egy fenét. Egy shillingért bárkit megkap Whitechapelben. Hogy lehet ezzel boldogulni, mi? Hogy lehet rendet tartani egy ilyen kib@szott kuplerájban?
(Ford. Bayer Antal)
A képregényben Moore részletes kórképet ad a Viktória korabeli Londonról. A rend fenntartására tett törekvések teljesen elbuktak, a bűnbandákkal tarkított ország együtt csúszik le az utcai szexualitás bűzös pöcegödrébe.
Moore képregénye magával ragadó, csak rá kell érezni az ízére. A függelékekből kiderül, hogy az író nem csak a képzeletével játszott, amikor megírta ezt a fantasztikus történetet, hanem komoly pszichológiai, társadalomtudományi, történelmi, filozófiai, térképészeti, építészeti, és még ki tudja milyen kutatásokat folytatott, csak hogy az olvasó elé tárja ezt a remekművet. Mert ez a képregény REMEKMŰ! Csupa nagybetűvel.
Az 1880-as évek vízválasztó volt az emberiség történelmében, szokták mondani, hogy ezek az évek előjelezték a huszadik századot. A huszadik század technológiai, kulturális fejlődése, de a borzalmai is helyet kaptak a képregényben. Furcsa együttállások, érdekes dátumok, egybeesések, amiktől az embert kirázza a hideg.
A történet Eddie Campbell fekete-fehér rajzain elevenedik meg. A rajzok élesek, erősek, baljóslatúak, néhol pedig egyszerűen naturálisak. Campbell zsenialitása nem csak a rajzaiban rejlik, hanem a rendkívüli tájékozottságában, ugyanis elég sok helyen meg van említve, hogy bizony erről és erről Eddie tájékoztatta az írónkat. Remek munka volt ez.
Olyan embereknek ajánlom a From Hellt, akik ki szeretnének szakadni a nyugalmas hétköznapokból a sötét Londonba, a védelmi pénz szedők, prostituáltak, összeesküvők, sorozatgyilkosok világába. Szerintem ez a képregény senkinek nem okoz csalódást, aki szeret kicsit utánaolvasni a dolgoknak.
Bélu voltam. Sziasztok!
