Sziasztok, Geekok!
2021-ben az Infinity Kiadó, a Spawn hazai terjesztője belekezdett egy új sorba. Ez a Top Cow univerzum meghonosításának kísérlete, a Fúzió gyűjteményes kötet (TPB), ami kéthavonta robbantja fel az újságárusokat.
A Fúzió több történetet tartalmaz, a kezdetektől. De mi is az a Top Cow? Kezdetben ez csak egy, az Image Kiadóban működő stúdió volt, Marc Silvestri alapította 1992-ben. Silvestri itt készítette az első önálló képregényét, ez volt a Cyberforce. Olyan neveket foglalkoztattak, int Michel Turner, vagy David Finch, de például Garth Ennis is dolgozott ezeken a lapokon. Ahogy az lenni szokott a képregényes világban, Silvestri offolta az Image-et, és saját útra lépett. Az első igazi nagy sikere a Witchblade lett, ami egyébként meghozta Turnernek is a hírnevet (találkoztam már Turner képregénnyel, az Aspennel és a Fathommal például, ami Turner saját sora volt, és hát egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, de erről majd talán, egyszer később egy másik cikkben…)
A Fúzióban olyan címekkel találkozhatunk, mint a már emlegetett Witchblade, a Darkness, Aphrodité IX és a Humankind. De mik is ezek.
Összességében azt lehet mondani, hogy a Witchblade egy az egyben egy Tesco gazdaságos női Spawn. Ilyet már láttunk amúgy a Spawn lapjain is, de no… A boszorkánykard egy szimbióta (ki is mondják a képregényben, szóval egyértelműen Spawn klónról beszélünk, ami lehet Venom klón, de ők legalább apai oldalról testvérek). A kardot egy nyomozónő találja meg, és ez lényegében egy kesztyűféleség, ami ránőtt a hölgy kezére. Egyelőre 4 füzet jelent meg a Fúzió lapjain, és nem sok minden történt eddig benne. Akció, szép nők, macsó férfiak, tiszta kilencvenes évek.
A Darkness szerintem szóra sem érdemes, annyira jellegtelen. Az Aphrodité IX szerintem egy Szárnyas Fejvadász utánzat, csak szexi női köntösbe bújtatva. A Humankindban egy idegen bolygón járunk, ahol egy idegen faj embereket gyárt, lemásolva a mi társadalmunkat, és egy földi ember okoz náluk zűrzavart. Természetesen itt is nagyon szépre rajzolt nőket nézegethetünk, amint tangában robogóznak.
A rajzok végig pompásak, nagyon adja nekem a Spawn fílinget. A bibi annyi, ha Spawnt akarok olvasni, ott van a polcon szép sorban.
Mondhatnám, hogy ilyen is kell. Vonzó lehet a képregényektől eddig távol maradóknak a gyönyörű borítóval, a kerek popókkal, és cickókkal, de valakinek ez már kevés. Nem tudom még eldönteni, hogy nekem ez kevés-e így, majd a harmadik szám után meglátjuk. Egyelőre nem vágtam magam földhöz tőle. Kicsit olyan látványpékség ez, hogy jól néz ki ez a sütőben, de amikor beleharapsz, érzed, hogy tele van nyomva tartósítószerrel, és tölteléke sincs túl sok. A tartósítószer itt a szilikoncici, míg a tölteléken értem a történetet, karakterek jellemét, amik eddig kicsit hiányoztak, és hogy ne csak a dupla oldalas seggekben gyönyörködésben merüljenek ki ezek a képregények.
A kötet szép, masszív, szerintem a magyar kiadványokhoz képest igényes TPB (ragasztott papírkötés). Lehet egy harapást megér, hátha megtetszik a látványpékáru.
