2021-ben Lakatos István, az ismert képregényíró/rajzoló nagy fába vágta a fejszéjét. Kiadót alapított. És egyből két olyan kötettel indított, amiknek sikertörténeteknek kellene lennie. Vajon képes-e a Nimuě Kiadó két kötete ugyanazt az eredményt elérni itthon, mint a kiadványok eredetijei nemzetközi szinten, vagy ismét bebizonyosodik, hogy az általános felfogás a képregény=szuperhős? Reméljük, hogy előbbi lesz, és ezúttal is sok sikert kívánunk neki. A két kötetből a mai alanyunk: Zerocalcare: Torokszorítósdi. (a másik majd a Múmin lesz ;) )

Michele Rech Olaszország legkeresettebb és talán legsikeresebb képregényalkotója Zerocalcare néven. Művészneve Zéró Vízkövet jelent, amit egy reklámból választott ki komoly hirtelenséggel. 12 könyve jelent meg eddig, és milliószámra kapkodják őket, hamarosan pedig jön a Netflixre egy sorozata is, ha már itt tartunk. Szóval alappal eshetett a kiadó választása pont őrá.

A képregény gyönyörű keménykötéses, fényes borítót kapott, és marha jó kézbe venni a maga több, mint 200 oldalával. A történetről is essen némi szó, csak a szokásos spoilermentes módon, mert erre is azt tudom mondani, hogy el kell olvasni.

A Torokszorítósdi egy nagyon jól felépített, komplex, életrajzi ihletésű alkotás, némi fikciós behatással. Zero saját magát és barátait helyezi a középpontba, három különböző életciklusban: kisgyerekként, tinédzserként, majd pedig felnőttként. Rosszul mondtam. Mert igazából a képregényben ez a ronda polip a főszereplő, ami mindenkinek az életét megfertőzi:

ez pedig a SZORONGÁS/BŰNTUDAT. Az éveken, évtizedeken át rejtegetett kisebb-nagyobb titkok, amik miatt olyan furcsa torokszorító érzés fog el. Felteheti az olvasó a kérdést: Vajon tényleg létező problémákról van szó, vagy csak mi nagyítjuk fel őket? Miközben ezen gondolkozunk, az alkotó fantasztikus humora is megmutatkozik több helyen, amikor saját megszemélyesített érzelmeivel/frusztrációival beszélget. Emellett pedig a különböző életszakaszokra jellemző, mindenki által elkövetett – ne is tagadjátok – baklövéseinkkel is szembesít minket, a maga szarkasztikus módján.

„- Kurt Cobain! Che Guevara! Joe Strummer! Hol vagytok? Miért nem segítetek ki ebből a szörnyű bajból?! Miért nem veritek el ezt a macskabajszos apácát?
- Mert beszari alakok voltak! Ha igazán nagy a baj, csak rám számíthatsz, tudod.
- Dávid Törpe! Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak!”
(ford.: Várnai Dóra)

Szerintem egy nagyon ütős történetet kapunk amellett, hogy rendkívül lélektani és elgondolkodtató. A képregény rajzai nagyon könnyedek, rajzfilmszerűek, imádom őket.

Ez bizony többször újraolvasós cucc. Szerintem megérdemli, hogy itthon is nagy sikerrel fogyjon majd a Torokszorítósdi. Egy tanulságos történetet kapunk, a végén pedig leszakad a pofánk.

Bélu voltam, sziasztok!