Tavaly áprilisban (pontosabban 2020 április 22.) egy olyan képregény(sorozat) látott napvilágot, amelyre már nagyon készültem. Nem azért, mert a kedvenc szuperhőseim szerepelnek benne, nem is azért, mert egy film vagy sorozat kapcsolható hozzá. Az író egy amerikai "srác", Eric Skillman, aki az írás mellett designer, art director. Könyvei, filmjei és dokumentumfilmjei mellett van pár képregénye is, ami talán annyira nem ismerős itthon. Ha valaki mégis kíváncsi lenne, keressen rá a "Liar's Kiss" című kötetre. Ami még érdekesebb, és igazából ezért vártam nagyon ezt a szériát, mert a rajzait Felvidéki Miklós készítette. Már 17 évesen ismertté vált képregényes rajzolóként, az azóta eltelt 15 évben pedig nemcsak a képregények („Noname”, „Némajáték”, „Papp Laci - A londoni olimpia bajnoka”, „A fiú, akit Zsuzsinak hívtak”) és illusztrációk, hanem az animációs filmek területén is nagyokat alkotott. Stílusa könnyen felismerhető, kicsit régi stripes, kicsit reklámgrafikás, nagyon művészi, nagyon jó összhatást kelt. Személyes kedvenceim közé tartozik, igaz, mindig ezt mondom. De ez a sok remek hazai művész hibája, nem az enyém!

Az "Action Journalism" sorozat digitális formában jelent meg, természetesen angol nyelven. A comiXology-n hetente jelent volna meg az ötrészes széria, de volt benne pici csúszás. Ettől még ugyanúgy vártam a következő számot, és nem is csalódtam a folytatásban. Nem is reméltem, hogy bármikor nyomtatott formában vehetem kézbe, azt pedig végképp nem, hogy magyar nyelven. Erre idén, február kilencedikén a kilencedik.hu bejelentette, hogy "várhatóan még tavasszal" (ebből ősz lett, de sebaj) jön „Kate Kelly – A tettre kész hírvadász”. 98 oldalon, a teljes sorozatot tartalmazva, majdnem A4 méretben, ahogy kell. Öröm a köbön! Vagy akár a kilencediken. ;)

A nagy formátum külön jól áll ennek a kiadványnak. Igazából lehetne A3 méretben is, mivel a témája az újságírás. A füzetek borítói újságok címlapjához hasonló módon lettek felépítve, ami nagyon ötletes. Az egész képregény "újságos", a szürkeárnyalatok, hátterek pontokból, pöttyökből vannak felépítve, ahogy ezt a régi újságokban láthattuk (vagyis a raszter, hogy picit szakmázzunk is). Az akció maga inkább filmszerű, gyors, nem egyszer teljesen meglepő fordulatokkal. Ezen sem kell meglepődni, mert a helyszín - javarészt - Új Árkádia, ahol az emberek mellett megjelennek földönkívüliek is, szuperhősök, meg... tulajdonképpen minden lehetséges. Amúgy a bennszülöttek csak Flippervárosnak nevezik ÁRKÁDiát (pun intended). Ja, és a képregény fekete-fehér, ami szintén nagyon jó. Eredetiben mindegyik füzet borítója külön színvilágot kapott, de igazából csak a fejléc (sorrendben: kék, zöld, lila, narancssárga és piros). A magyar változat, mivel gyűjteményes kötet, külön borítót kapott, természetesen Felvidéki Miklós munkája ez is. És teljesen színes. Ismerve az eredeti kiadványt bátran kijelentem, hogy a fordítás is nagyon jó lett, érezhető a rajongás a mű, illetve a képregényekért általában. Ez nagyon fontos, mert képregényt fordítani más munkát és hozzáállást igényel, mint egyéb irodalmi művet.

Megint elszaladt a ló, nem beszéltem még a képregényről. Gyors pótlás. Kate Kelly, a főszereplő a Hírvadász újságírója, riportere, aki mindig a történés sűrűjében van. Kérdés, hogy ő van mindig jó helyen, vagy vonzza a veszélyt, az eseményeket? Amikor először olvastam, nagyon Lois Lane-t láttam a karakterben, de Superman nélkül. Viszont van egy asszisztense, Danni Ulssen. Hogy is hívják a Daily Planet fotósát? Jimmy Olsen? Biztos véletlen. ;) És van egy feltörekvő újonc, Grant Russel, akiben erős a bizonyítási vágy. Erősen indít már az első füzet is: Kate az űrből tudósít, de bizonyos űrlények beleszólnak a békés eseménybe. Ők viszont nem annyira békések. A továbbiakban járunk tudományos kiállításon is, ahol remek, de veszélyes találmányok és tudósok is vannak, lesz majd lejáratási kísérlet, illetve jönnek a szuperhősök is! Ezek nem filozófiai esszék. Aki erre számít, nem jó helyen jár. Viszont nagyon szórakoztató, nagyon menő, nagyon pörög, nagyon szép, nagyon... minden!