A Bride of the Demon-t általában a Démon-trilógia leggyengébb darabjának tartják. Mike W. Barr írta, Tom és Eva Grindberg illusztrálta, és nehéz vitatkozni azzal, hogy ez a három közül a legkonvencionálisabb történet. Míg a Son of the Demon és a Birth of the Demon egyedi, különleges Batman-történetként indokolták az önálló képregényalbum-formátumot, addig a Bride of the Demon inkább olyan kalandnak érződik, amelyet Barr a Detective Comics alatt is megírhatott volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató vagy hogy ne illeszkedne a trilógiába — csupán azt, hogy viszonylag egyenes vonalú és helyenként kissé hétköznapi.

Úgy tűnik, Barr ezt a történetet Batman és Ra’s Al Ghul végső összecsapásának szánta. A Son of the Demon már tele volt olyan utalásokkal, hogy előbb-utóbb Batmannek vagy Ra’snak véget kell vetnie a köztük fennálló feszült, mégis udvarias rivalizálásnak. Itt pedig Ra’s már minden köntörfalazás nélkül kimondja az alapelvet: „Idővel egyikünk megöli a másikat.” Úgy tűnik, Ra’s valamiféle végjáték felé tart a Bride of the Demon-ben: „Az áldozat nem én leszek” — jelenti ki.

Ahogy a Son of the Demon-ben, itt is érződik, hogy Ra’s közeledik az utolsó csatához. Tudósa, Dr. Weltmann figyelmezteti: „Nem tudom garantálni a Lázár-verem hatékonyságát. Lehet, hogy legközelebb, amikor meghal, talán—” A félbeszakadt mondatból is egyértelmű, mire utal. Ra’s haját is teljesen fehérre rajzolják, nem a megszokott fekete-fehér mintázatra. Úgy tűnik, Ra’s öregszik, és öregségével elengedte a reményt, hogy áttérítse Bruce-ot az ügyére. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebb tisztelet lenne benne: „A Nyomozónak kell valaki, aki életben tartja az emlékét” — mondja Alfrednek és Timnek, amikor megkíméli őket. Csupán annyit jelent, hogy Ra’s felismerte: nincs ideje tovább hosszú játékot játszani.

„Talán tudja, hogy örökös biztosítására készülök, ha ez a kísérlet a Föld rendjének helyreállítására az utolsó lenne” — figyelmezteti Dr. Weltmannt. Úgy tűnik, Ra’s valóban kezd szembenézni saját halandóságával, miután évtizedeken át kvázi halhatatlannak gondolta magát. Ez izgalmas gondolat: az, hogy feleséget vesz (és utódot próbál nemzeni), azt mutatja, hogy a Bruce-ban rejlő örökösi lehetőséget már csupán üres álomként kezeli.

Ez nagyon szép karakterív a Son of the Demon után, és be kell vallanom, Barr itt sokkal jobban írja Ra’s Al Ghul figuráját. Ra’s nagy gonosz terve — elpusztítani az emberiséget és „meggyógyítani” a bolygót — is inkább kétségbeesett, utolsó próbálkozásnak tűnik, hogy igazolja a századokon át tartó kudarcait, hogy legalább még egyszer, utoljára megváltsa magát. Tetszik ez a kimondatlan feltételezés; a Bride of the Demon egyik legerősebb eleme.

Sajnos mindez nem kap akkora súlyt, amekkorát kellene, mert tudjuk, hogy Ra’s úgysem hal meg — ahogy egyetlen nagy szereplő sem hal meg végleg. Barr is elismeri ezt azzal, hogy a történet végén Ra’s halálát csak sejteti, nem mutatja. Pedig egy hangsúlyosabb, egyértelmű végszekvencia sokkal erőteljesebbé tehette volna a történetet. Természetesen Ra’s akkor sem maradt volna halott, de az önálló történet erejét növelte volna.

Így azonban csak egy újabb „végső összecsapás” Batman és egy visszatérő ellensége között — olyan, mint Harvey Dent arcának rendbe hozatala, vagy a Rébusz pszichózisának gyógyítása. Hatásából sokat elvesz, hogy tudjuk: Ra’s úgysem tűnik el örökre a Batman-képregényekből. Ahogy fentebb is írtam, ez a történet simán megjelenhetett volna a Batman vagy a Detective Comics oldalain. Míg a trilógia másik két része kiemelkedik a Ra’s-történetek közül, ez igazán csak a trilógia részeként különleges.

Kár érte, mert ebben az egyébként konvencionális Batman-történetben vannak kifejezetten okos ötletek. Az elbeszélést például eltűnt vagy hiányzó anyák népesítik be — ami erős kommentár a Batman-mitoszra. (Hiszen a legtöbb eredettörténet Thomas Wayne-re fókuszál, Martha sokszor háttérbe szorul — kivéve talán Whatever Happened to the Caped Crusader?-t.)

Itt van például Batman és Tim, akik mellett nincs női figura, aki a családi egységet jelképezné. Talia és Ra’s is anya nélkül maradtak, Ra’s pedig kétségbeesetten próbál helyettesítő figurát találni. Még Dr. Carmody motivációja is az anya hiányának pótlása: „Mindent azért teszek, hogy jobb legyen az életed — hogy olyan életet kapj, amilyet anyád akart neked.”

Ez érdekes konfliktust hoz a Batman-mitoszba, és Barr egyik legokosabb, legszubverzívebb húzása. Batman ugyanis nagyon egyértelmű apafiguraként jelenik meg Robin számára. Tim apja él ugyan, de Bruce a fiú biztonsága miatt aggódik — vagyis egyértelműen szülőként viselkedik, ami a Son of the Demon gondolataival is összecseng. „A srácnak van tartása… és esze… de hacsak nincs nyomós indok… az egyetlen élet, amit kockáztatok, a sajátom!” — gondolja Batman egy ponton. Később, amikor Tim beavatkozik Ra’s támadása során a Denevérbarlangban, Batman igazi, szigorú, aggódó apaként reagál: „Azonnal gyere le! Túl veszélyes!”

Ez valójában a Batman–Robin kapcsolat logikus fejlődése, de Barr egy fontos kérdést vet fel: ha Batman valóban annyira törődne Robinnal, miért tenné ki éjszakáról éjszakára halálos veszélynek csak azért, hogy folytassa saját háborúját a bűn ellen? Ez a Batman sokkal érettebb, reflektívebb, némileg eltávolodva a szokásos ábrázolástól — és szorosan épít a Son of the Demon karaktervonulataira.

Kérdés, hogy ez a Batman valaha is igazán el tudná-e fogadni, hogy fogadott fia Robin szerepét viseli. Azt mondja Timnek, hogy majd, ha eljön az idő, viselheti a jelmezt — de valószínűleg akkor is vonakodna.

Nem minden ilyen érdekes a történetben. Barr írása néhol kifejezetten esetlen, főleg amikor „nagyon fontos” üzeneteket próbál a történetbe erőszakolni — ezúttal környezetvédelmi témában. Lehet ezt jól, finoman csinálni, de itt sajnos nem sikerült. „Hűha!” — kiált fel Tim egy ügyetlen jelenetben. „És én azt hittem, a Pingvin a veszélyes!” A történet végén pedig persze ez a környezetvédelmi üzenet lesz a cselekmény egyik mozgatórugója, ami Ra’s tetteit motiválja.

Azt sem lehet tagadni, hogy Tom és Eva Grindberg a trilógia leggyengébb rajzolói. Nem rosszak — sőt, mozgást például jól ábrázolnak — de a másik két rész művészei jóval magasabb szintet képviseltek. Ennek ellenére a történet néhány jelenete kifejezetten látványos. Ra’s támadása a Denevérbarlangra a kötet közepén például nagyon jól sikerült, és élőszereplős feldolgozásban is működne. Batman menekülése Ra’s halálcsapdájából szintén remek. Ezért mondom, hogy Batman legjobb megölési módja egyszerűen fejen lőni — ha engem kérdeznek.

A Bride of the Demon közel sem olyan gyenge, mint a híre sugallja. Valójában sok jó ötletet és érdekes gondolatot tartalmaz. Ugyanakkor alapjaiban mégis egy viszonylag konvencionális, kiszámítható Batman-történet, amelyet időnként felvillantanak kreatív meglátások és izgalmas dinamikák. A trilógia kontextusában kifejezetten jól működik, és őszintén szólva teljesen elégedett lennék vele mint Ra’s Al Ghul utolsó történetével. Persze sosem lesz az, de nem is lenne rossz ötlet.

Hamarosan jön a trilógia befejező része.

Ben voltam, sziasztok!